Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-95
05. orseágos ülés április 28-án, szombaton. 1888. 93ft Helfy Ignácz: Nem azt akarjuk, hanem, hogy valahányszor szükségük van a tartalékra, kérjék ezt az országgyűléstől. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Eltekintve attól, hogy, ha bármikor czélszerütlennek mutatkozik egyik vagy másik törvény, a t. háznak, illetőleg a képviselő uraknak mindig jogukban áll e törvénymódosítására indítványt tenid, .... Helfy Ignácz: De leszavaznak! Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: . . . miután azon körülmény, mely a kormányt arra indította, hogy e törvényjavaslatot előterjészsze, legbensőbb meggyőződésem szerint — a mint azt bátor voltam tegnap és ma ismételten felhozni —mindig fenn fog állani, oly törvényt hozni, melynek csak ideiglenes hatálya volna s esak bizonyos záros ideig birna érvénynyel, az én szerény felfogásom szerint értelme nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt méltóztatnak mondani, hogy a védtörvény revisiója amúgy is bekövetkezik. (Halljuk! Halljuk!) A védtörvény revisiója igenis be fog következni és hogy ha most kimutatnók azt, hogy csak az 1888. év végéig vagy a védtörvény revisiójáig állapítjuk meg a törvény hatályát, mi lenne ennek a következménye ? Az, hogy miután a mai viszonyok tovább is fennmaradnak, ha esak az újonczjutalékot nem akarjuk emelni, kénytelen lesz a törvényhozás ugyanazon törvényhozási intézkedéseket, melyekre most ezen törvényjavaslatban felhatalmazást kérünk, újra felvenni a védtörvénybe, a mi ismét három vagy négy napi hiába való vitára adna okot. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Ez a vita hiábavaló? Nyugtalanság és zaj.) Lehet, de hogy az ország és az adófizetők érdekében állana ez, ezt nem hiszem. (Zaj a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Egyébiránt annak, hogy egy és ugyanazon tárgyat, melynek csak egy és ugyanazon eredménye lehet, ismételten vitassunk meg: azt hiszem, nincs értelme. (Helyeslés jobbfelől.) Én tehát a mondottaknál fogva kérem a t. házat, méltóztassék mind a két határozati javaslat elejtésével a törvényjavaslat ezen szakaszát ugy, a mint beterjesztve van, elfogadni. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondások a baloldalon.) Nagy István: T. ház! A minister ur által bizonyára nem félremagyarázott, hanem csakis félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czéljából vagyok bátor igen röviden felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyan, t. ház, mindig hangoztattam és kötelességszeríííeg hangoztatni fogom ezentúl is, hogy nagyon sajnálom, hogy a hadsereg kérdéseiben nem sikerült állami nyelvünknek érvényt szerezni, de belátom azt, hogy lehetnek és vannak tárgyak, melyekből a hadsereg mai szervezete mellett a tisztjelölteknek csupán azért, hogy a terminus technicusokaí elsajátítsák, német nyelven kell a vizsgátletenniök. Ilyenpéldául a Eeglement. Ezt értem. De már kevésbé értem azt, hogy a harczászati tacticából is a magyar egyévi önkéntesnek német nyelven kelljen a vizsgát tenni, mert a mint Beőthy Ákos t. barátom a delegatióban igen találóan mondotta, hogy ha Savoyai Jenőnek a tacticából német nyelven kelL.tt volna vizsgát tenni, bizonyosan meg lett volna akadva, pedig gyakorlatilag megmutatta, hogy értett a hadi tudományokhoz. (Tetszés bal felöl.) Én tehát ez illető ministeri rendeletnek nem azon része ellen intéztem támadásom főerejét, hogy három tárgyból kell német nyelven vizsgát tenni, hanem azt akartam kimutatni, hogy arról, a ki a tacticából és kétféle Reglementből sikerrel teszi le a vizsgát, fel lehet és fel is kell tenni a német nyelvbeni jártasságnak azon fokát, mely elég arra, hogy a szolgálati követelményeknek megfelelhessen. (Helyeslés a baloldalon.) Bolgár Ferencz: T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy mielőtt Nagy István t. képviselőtársam módosítványához hozzászólanék, pár szóval reflectálhassak Pulszky Ágost képviselő ur tegnapi beszédének egyik passusára, (Halljuk ! Halljuk!) ámbár tudom, hogy Pulszky Ágost képviselő urat a honvédelmi minister úron kiviil senki sem veszi komolyan. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon). En, t. ház, nem is felelnék Pulszky Ágost képviselő urnak, de nekem ugy tűnik fel tegnapi támadásában, mintha ő csak trombita volt volna, a melyből másnak a hangja szólott. (Zajos derültség balés szélső haloldalon. Igaz! Ugy vanJ Mozgás jobbfelöl.) Pulszky Ágost képviselő ur ugyanis tegnap annak a bebizonyítására vállalkozott, hogy midőn én az általános tárgyalás alkalmával azt mondtam, hogy azon felhatalmazás, melyet a hadügyi kormányzat ezen törvényjavaslatban tőlünk kér, 115 ezer ember behívására szól, én túloztam és hogy tévedtem, mert 7000 emberrel többet mondottam, mint a hogy az valósággal van. Pulszky Ágost képviselő ur erre azzal a praepotentiával, mintha ő találta volna fel az arithmetica tudományát, el kezdett ellenem, nem tudom miféle dolgokat bizonyítani. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, én nem vagyok valami hadügyministeriumi bizottság, a ki minden egyes embert ki tud számítani és igy, ha én akkor, mikor 115 ezer emberről van szó, 7000 emberrel tévedtem volna is, ez nem valami nagy hiba lett volna. Minden esetre elegendő lett volna tőlem, hogy kimutattam és tájékoztam a t. házat az iránt, hogy 108,000 ember fog behivatni. S ezt mondhattam volna annál is inkább, mert egyenesen kinyilatkoztattam, hogy én magam sem hiszem, hogy a hadügyi, kormányzat azokat mind be fogja hívni. Nem
