Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-95
330 95. országos ülés április 28-án, szombaton. 188$. tétlen másodszor is elnyerni. Az általam mondottak tehát módosítványom elfogadására ismét egy figyelembe veendő újabb érvet képeznek. Pulszky Ágost képviselő ur tegnapi beszédében az 1868. évi naplóból felolvasott egy részt azon beszédből, melyet a védtörvényjavaslat tárgyalásakor Debreezen városa nagyérdemű képviselőjének felelve, gróf Andrássy Gyula akkori honvédelmi minister 1868-ban mondott. (Halljuk!) Én jobban szerettem volna, ha abból az 1868. évi naplóból kikereste és felolvasta volna azon érdekes beszédet, melyet inaga Debreczen városának igen tisztelt akkori képviselője mondott 1868. évi augusztus hó 6-án az intelligentiának nyújtandó kedvezmény jogosultságáról; mert ha ezt teszi, akkor bizonyára nem támadta volna meg beszédemnek azon részét, mely az egyévi önkéntesekkel foglalkozott. Én ugyan az általános vita alkalmával elmondott beszédemben e nagyfontosságú beszéd némely részét bátor voltam felolvasni, de minthogy ezen beszédben foglalt alapelvek oly megczáfolhatlan igazságokat képeznek, melyek döntő súlya elől elzárkózni akkor sem lehetett és ma sem lehet, továbbá azért is, mert egy régi latin közmondás azt tartja: bis repetita plaeebunt, bátor leszek — már csak Pulszky Ágost képviselő ur kedvéért is — e beszédet még egyszer felolvasni: (Bálijuk! Halljuk!) „Nem megy eléggé messze e javaslat azért, mert az évi szolgálat után azokat is, kiket ezen kedvezményben részesít, a tartalékba rendeli Boroztatni, tehát oly hadcsapatokba, a melyekbe besorozottnak a legkisebb háborús eshetőségek között tanulmánya és foglalatossága zavartatik, a mi által pedig szerintem a kellő tekintetnek, melylyel az intelligentiának tartozunk, elég nincs téve, tehát óhajtásom az volna, hogy az esztendei szolgálat után, az ilyenek ne a tartalékba, hanem a honvédséghez soroztassanak." Ugyanezen beszédében hangsúlyozza az igen t. ministerelnök ur, hogy : „Az általános védkötelezettség mellett, csak az értelmiségnek nyújtott kedvezmény birhat jogosultsággal, mert annak bizonyos előnyökben részesítése egyfelől az ország érdeke, másfelől az egyenlő teherviselésnek is csak látszólagos megzavarása, de valósággal inkább annak helyreállítása, a mennyiben azt gondolom — úgymond — hogy nem lehet kétségbe vonni, hogy foglalkozásának megzavarása arra, a ki tudománya után van hivatva hogy éljen, vagy a ki tudományos pályára készül, sokkal rosszabb hatással van, mint arra, a ki mezei vagy kézi munkával foglalkozik; mert mig ez utóbbi egy, két, vagy három évi megszakítás után ott kezdheti el, a hol elhagyta, ezt valóban arról, a ki tudományos pályára, készül, mondani nem lehet." A most felolvasottakat Pulszky Ágost képviselő ur figyelmébe ajánlva, tegnapi napon elmondott teljesen indokolatlan, szenvedélyes kifakadásaira csak annyit jegyzek meg, hogy nem én, hanem az igen t. ministerelnök ur monda egy izben egy ellenzéki képviselőtársamnak azt: „Jegyezze meg magának a képviselő ur, hogy annak, a ki haragszik, soha sincsen igaza. Minthogy a képviselő ur pedig maga is bevallotta, hogy ő bizony haragszik, tehát neki nem én szerintem, hanem a t. ministerelnök szavai szerint igaza már ez okból sem lehet, (Igás! Ugy van! balfélől) azért és mivel e beszéddel — annak értéke és érdeme szerint — már Győrffy Gyula barátom is a tegnapi napon nagyon sikerült módon foglalkozott, én a képviselő ur beszédével többé foglalkozni sem akarok, hanem módosítványomra visszatérve, ismétlem, a mit már elmondottam, hogy módosítványom elvetése esetén a védtörvénynek az egyévi önkénytesi intézményre vonatkozó része elvben már ki van törölve a törvénykönyvből, mert ha az önkényteseknek határozott többségben levő azon contingensét, mely nyelvi nehézségek, részben pedig vagyontalanság és nem hanyagság miatt lett a tartalék legénységi állományába áthelyezve, béke idején egy második szolgálati évre is behívhatjuk, holott a törvényhozás czélja épen az volt, hogy az egyévi önkéntest béke idején többre mint 1 évi szolgálatra kötelezni ne lehessen, akkor én bátran elmondom, miszerint módosítványom elvetése esetén ezen intézményről már csak mint múlt intézményről beszélhetünk. Minthogy pedig én ezen intézménynek csonkítását ugy állami, mint társadalmi és sok egyéb tekintetben végkövetkezményeiben károsnak és veszélyesnek látnám, azért bátorkodom a t. házat módosítványom elfogadására tisztelettel felkérni, mely röviden ekként hangzik. (Halljuk!) „A tartalékba áthelyezett és jövőre áthelyezendő volt egyévi önkéntesekre e törvény rendelkezései nem alkalmazhatók." Ajánlom módosítványom elfogadását. (Élénk helyeslés balfelöl.) Törs Kálmán jegyző: (olvassa a módosüványt). Elnök: A módosítványban nincsen megjelölve, hogy az hova iktattassék be, ezt pedig meg kell állapítani. lágy István: Az 1. §-hoz mint új bekezdés csatoltatnék az általam javasolt szöveg. Tibád Antal jegyző: Beőthy Algernon! Beőthy Algernon: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az í. §-hoz egy styláris módosítást vagyok bátor ajánlani. (Halljuk!) A szakasz elsősorában ezen szavak vannak: „és a három legifjabb sorozási évfolyambeli póttartalék legénysége." Minthogy itt a legifjabb szó a sorozásra, tehát cselekvésre vonatkozik, ilyen esetben pedig a magyar nyelv nem szokta az ifjú vagy „ifjabb* kifejezést használni, kérem a t. házat, méltóztassék a helyett
