Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-95
í*6. országos ülés április 28-án, szombaton. 18S8. B29 volt egyévi önkéntesekre e törvény intézkedései I alkalmazhatók ne legyenek, méltóztassanak nekem ] megengedni, hogy módosítványomat röviden indokolhassam. Mielőtt azonban ezt tenném, szabadjon azokra, miket az igen t. minister ur beszédemnek főleg az egyévi önkéntesekre vonatkozó részére felhozni méltóztatott, néhány tiszteletteljes megjegyzést koczkáztatnom. (Halljuk!) A t. minister ur ugyanis azt monda, miszerint én elferdítve emlékeztem meg a hadügyminister 1886. évi Julius 22-én kelt azon rendeletéről, melyet az a tiszti vizsga némely tárgyainak nem német nyelven is megengedett letehetése tárgyában kiadott; mert ezen rendeletben meg van mondva határozottan, hogy az illető jelölt a tiszti minősítést csak akkor nem nyerheti el, ha a német nyelvet a szolgálati követelményeknek megfelelőleg nem birja. Hát én beismerem, t. ház, miszerint hibáztam akkor, midőn ezen rendelkezését az említett határozmánynak behatóbban nem vettem birálat alá, mert ha ezt megtettem volna, álláspontom jogosultságát épen ezen rendelkezés kellő megvilágításával lettem volna képes leghatásosabb módon bebizonyítani, miért is most kísérlem meg ezen mulasztásom helyreütését. (Halljuk I) A hadügyministeriumnak azon rendeletében, melyben a tiszti vizsga letételének módozatai szabályozva vannak, határozottan kimondatik, hogy vannak vizsgálati tárgyak, melyekből a vizsgát csak kizárólag német nyelven lehet letenni, ilyen az úgynevezett Dienstés Exercir-Reglement és a taetica. Nem is szólva az említett kétféle szabályzatról, csak azon meggyőződésemnek adok kifejezést, miszerint azon Önkéntes, ki a vizsgának nézetem szerint legnehezebb tárgyában, a taeticában képes német nyelven a bizottság kérdéseire sikerrel megfelelni, annál fel is lelhető a német nyelvbeni jártasságnak azon foka, melyet a szolgálati követelményeknek megfelelőnek a vizsgálati bizottságnak is el kell ismernie. Ha tehát a rendelet akkor, midőn a vizsgálati jelöltet arra kötelezi, hogy három tárgyból németül vizsgázzon, mégis arról intézkedik, hogy a jelölt csak akkor minősíthető alkalmasnak, ha a szolgálati követelményeknek megfelelőleg birja a német nyelvet, akkor már azt kívánja attól a jelölttől, hogy valóságos irodalmi jártasságot tanúsítson a német nyelvben; mert annyira-menynyire neki, mint subaltern tisztnek szüksége van, okvetlenül kell a nyelvet birnia,ha az említett három tárgyból, melyből neki minden áron német nyelven kell vizsgáznia, a vizsgát sikerrel ki is állja. Mert minő mértékben kívánható a nem németajkú tartalékos tiszttől a német nyelvbeni jártasság? Oly mértékben, t. ház, hogy a reá bizott csapattal magát megvédhesse, felebbvalóinak ugy szó- mint írásbeli jelentéseket érthető, világos módon tehessen : punctum. A jártasság eme fokát pedig az a jelölt, ki három tárgyból német nyelven bir kielégítő KÉPVH. NAPLŐ. 1887--92. IV. KÖTET. feleletet adni, bizonyára ki is tudja mutatni, az iránt semmi kétségem. (Ugy van! balfélöl) Ha tehát a tiszti vizsga összes tárgyaiból az a magyar ajkú önkéntes anyanyelvén nem vizsgázhat, a mit joggal kívánhatnánk, akkor én nagyon szeretném, ha a német nyelvbeni jártasság kimutatásának szükségéről szóló rendelet szabatosan irná körül azon kifejezést: „a szolgálati követelményeknek megfelelőleg" ; mert a mostani forma előttem nagyon is elasticusnak tíínik fel és azért sokszor helytelen és legtöbb esetben túlszigorú magyarázatra adhat alkalmat. A tiszti vizsga rendszeréről egyébiránt tegnapi jeles beszédében a t. minister ur által meg sem czáfolt oly tartalmas érveket hozott fel Győrffy Gyula t. barátom, hogy azokat összegezve az általam most felhozottakkal, a legenyhébb birálat mellett és legalább is felesleges —- és homályosnak, a bizottságok önkényes felfogásának pedig tág tért nyújthatónak kell az általam idézett rendeletet mondanom. Győrffy Gyula barátom azon megjegyzésére sem reflectált a t, honvédelmi minister ur, vájjon igazságosnak tartja-e, hogy ezen javaslat rendelkezéseinél fogva egy esetleges másod évi tettleges szolgálatra beidézhetek lesznek azon tartalékosok is, kik egyedül azért nem lehettek tisztekké —- habár kitűnően tették is le a vizsgát — mert a vagyoni minősítést, vagyis az évi 600 frtnyi jövedelmet nem voltak képesek kimutatni, t. barátom által felvetett azon kérdés pedig felette nagy fontossággal bir, (Halljuk!) ugy a volt önkéntesekből lett tartalékosokra, valamint azok családjaira nézve. Megmondom miért. Törvényeink gondoskodnak a mozgósítottak családjairól, de nem gondoskodnak a béke idejében hosszabb időre behívott tartalékosok családjairól. Már pedig, t. ház, akárhány ilyen volt egyévi önkéntes a polgári életben viselt állásának csekély jövedelméből nemcsak a maga életét tengeti nagy kínosan, hanem csekély fizetéséből azonfelül segélyezi vagy egészen eltartja például elaggott szülőit vagy vele együtt korai árvaságra jutott testvéreit. Már most ha az ilyen volt önkéntest, ki egyedül vagyontalansága miatt nem lehetett tisztté, béke idején behívják további egy évi vagy csekélyebb tartamú tényleges szolgálatra, akkor az általa elfoglalt polgári állást akár magán, akár állami hivatal legyen is az, egy évig, de rövidebb időig is sehogy sem fogják betöltetlenül hagyni; és igy igen sok esetben nemcsak ő maga, de általam említett családtagjai is az ő behivatása folytán az ínségnek és nyomornak vannak kitéve, (Ugy van! balfélöl) mert hogy a mai világban egy, a tisztességes megélhetést biztosító állást mily nehéz elnyerni, azt hosszasabban bizonyítgatnom,, azt hiszem, hogy felesleges; valamint az is igaz, hogy egy már egykor viselt hivatalt, ha önhibáján kivül vesztette is el azt az illető, majdnem lehe42
