Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-73

^G ?3. országos ülés mArezins i-éu, csütörtökön. 1S8&. tése alapján elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Győrffy Gyula képviselő urat illeti a szólás joga. Győrffy Gyula: T. képviselőház! Én elismerem, hogy tegnapelőtti felszólalásomban azt a hibát, illetőleg udvariatlanságot követtem el, hogy a t. előadó urat — elismerem — ártatlanul, de nem alaptalanul hamisítással akaratlanul vádoltam. Ezt azonban nem tettem csupán azon indokra hivatkozva, hogy azért tudom megcorrigálni, mert azon a vidéken születtem, hanem bátor vagyok hivatkozni egész előadásomra, a melyben történelmileg helyreigazítottam az ő adatait és születésemnél fogva helyreigazítottam azon tényeket, melyek de facto az én szemeim előtt játszódtak le, de melyeket sem a belügyminister ur indokolása, sem a t. előadó ur helyesen fel nem sorolt. De eltekintve ettől, ha azon kérdés, melyet a t. előadó ur azon ötletből kifolyólag dobott a ház elé, hogy vájjon melyik alaposabb, a születés ténye-e vagy a t. belügyminister ur indokolása, azt hiszem, e fölött könnyít dönteni, mert a születés ténye világos kétségtelen igazság, mig a belügyministerium indokolásaira a t. előadó ur sem fogja ráfogni, hogy hasonló igazságot képeznek. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) A határozati javaslatom ellen felhozott többi ellenindokokra majd későbben fogok válaszolni, legyen szabad elébb két szónok egypár megjegyzésére adnom választ. (Halljuk!) Egyik Steinaeker Ödön t. képviselőtársamnak szól, ki tegnapi beszédében a függetlenségi párt felszólalásaiban nyilvánuló szellemet gyűlöletesnek decretálta. Én Steinaeker Ödön t. képviselő ur részéről ezen kijelentést a haza, <i nemaet és önmagunk előtt is dicséretnek veszem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Büszkék vagyunk arra, hogy őt ellenkező nézete nem ide, hanem a túlsó oldal táborába vonta. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Hanem a midőn a t. képviselő ur minket azzal akar gyanúsítani, mintha mi felszólalásainkban a monarchia nagy hatalmát vagy dicsőségét akarnók a világ előtt compromittálni, erre nem vele, h;mem a nagy közönséggel szemben igazolással tartozom s kijelentem, hogy ellenkezőleg áll a dolog. Mi is óhajtjuk a monarchia hatalmát és dicsőségét, de azzal a különbséggel, hogy Magyarországot akarjuk először erősnek és hatalmasnak, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon) mert meg vagyunk győződve arról, hogy ez a hatalom és erő igenis szolgál Austria nagysága és hatalma emelésére s ez az erő és hatalom a monarchia érdekében sem veszett el, (Helyeslés a szélső baloldalon) de ellenkezőleg félünk attól, hogy a monarchia hatalma és dicsősége teljesen consummálná a Magyarországét, a mint az a t. előadó ur „összmonarchiá

li-jában okvetlenül megtörténnék, azt pedig nem akarjuk, nem akarhatjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon) Schwarcz Gyula t. képviselőtársam, ámbár elismerőleg, csekélységemet megszégyenítőleg" nyilatkozott beszédemről, ékesszólásnak nevezve azt, habár meg nem érdemeltem; de hálából egy rectificatióval tartozom neki az én stylfordulataimra nézve. 0 ugyanis azt mondta, hogy azok a magyar közjogot nem alkalmasak nevelni a nemzetben. Megengedem; egy academicussaí nem fogok a kifejezések és meghatározások subtilitá«a fölött vitatkozni, de egyről biztosíthatom t. képviselőtársamat és ez az, hogy az én stylfordulataim aligha okoznak a magyar alkotmányra nézve annyi fogalomzavart, mint az ő politikai fordulatai. (Derültség a szélső baloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur az én előadásomra reflectálva, mindenek előtt tévesnek és veszedelmesnek jelezte azon állításomat, melynél fogva én azt mondtam, hogy Austriára és viszont Magyarországra nézve is közönbösek egymásnak a határai. Én nem akarom s nem akarhatja a magyar nemzet, hogy egymásnak határaiba beleszólásunk legyen, mert én ezt az állam területi fenségjoga megsértésének tekintem. Én, t. ház, végig hallgattam az igen t, minister ur indokait, melyekre ezen állítását alapította és melyek alapján veszélyesnek jelezte az én állításomat; de kénytelen vagyok ezzel szemben mégis ragaszkodni ahhoz és pedig azért, mert az én meggyőződésem szerint az 1867: XII. törvényczikk, illetőleg a pragmatica sanctio Austria és Magyarország között csak jogi kapcsolatot létesített, E jogi kapcsolat azonban nem tartalmazza egyúttal a területi kapcsolatot is, sőt ellenkezőleg a koronázási hitlevél és eskü szigorúan elkülöníti a magyar terület fogalmát, a mennyiben ő Felsége esküt tesz arra, hogy azt, a mennyiben elfoglaltatott volna, visszaszerzendi és meg is óvja. De ha ez igy áll, akkor tagadom azon jogi elméletet,, mely ráfogja a kiegyezési törvényre, hogy annak hatálya a területi változásoktól függ. Mi nem Austria területével szerződtünk, ránk nézve az közönbös, mert nem szerződési alap és nem szerződési alany. A szerződés alanya a dynastia és mindaddig, mig ez Austria felett uralkodik, történjék ez bárminő területen, a mig az európai diplomatia és hatalmak előtt Austria eiistál, ezen kiegyezési törvény szerepelni fog és jogi érvényét feltétlenül megtartja és a mig Magyarország létezik, Magyarországra nézve azon megszorítással természetesen, melyet maga a pragmatica sanctio tartalmaz. Az azonban, hogy ide belemagyarázzuk i a területi egységet is és oly kifejezésekre ragadtassuk magunkat, mint a minőket az előadó ur használt és ezeket tettlegesítjük is, az semmi j esetre sem következik az 1867 : XII. törvényezikk-