Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

314 94. országos ülés április 27-én, pénteken. 1888. jezé*eket, hogy silány az indokolás, hogy a köteles őszinteség hiányzik benne, jogosítva vagyok visszahárítani azokra, a kiktől kiindult, mikor kimutattam, hogy a silány indokolás, az őszinteség hiánya nem itt, hanem azoknál van, a kik folyton azt említik, hogy a félrendszabály a legnagyobb politikai hiba, a mellett kimutatják, hogy ez a javaslat nagy alkotmányos veszély, hogy ez a négyévi szolgálatra vezet, hogy a parlament jogkörének csorbítása és ugyanazon pillanatban ezen vádak mellett, a melyek a törvényjavaslat elvetésére vezetnének, azt mondják, hogy ideiglenesen azonban elfogadják, de oly feltételek mellett, a melyeket maguk is lehetetlennek ismernek el. Ilyen politikával, a mely fél rendszabályra, félrendszabály ú látszatra van állapítva, ilyen politikával egyet nem érthetek. (Zaj a baloldalon. Helyeslés és derültség johbfelől.) Engedelmet kérek, t. ház, komolyak az egyes pontok, melyek a törvényjavaslat ellen fölhozattak, nézzünk azokkal szembe. Bolgár képviselő ur említette, hogy 1868-ban, mikor a magyar törvényhozás ezen intézkedést elfogadta, a birodalmi tanácsban a túlsó fél részéről annak következtében ejtetett el, mert — mint az ő állítása szerint báró Horst ottani honvédelmi minister is elismerte — ebből az következhetik, hogy esetleg az altisztek is a tartalékba helyeztetvén, azok is behivatnak és ebből különféle inconvenientia következhetett volna. Megengedem, hogy akkor lehetett ettől tartani, mikor t. i. a hadsereg még nem volt ugy szervezve, mint most, mikor az altisztek létszáma csekély volt; hanem azóta —ugy látszik a t. képviselő' ur elfeledte — olyan változások történtek, a melyek következtében épen ezen indok többé nem áll. Mert, t. ház, a ki fáradtságot vesz magának — pedig nem nagy fáradság — a hadügyminister által évenkint a delegatiókhoz az altisztek számáról beadott kimutatást áttekinteni, a ki fáradságot vesz magának azon nyilatkozatokat, melyek azon alkalommal történni szoktak és melyek mindig közrebocsáttatnak, elolvasni, az tudja, hogy ma a hadseregre nézve az a veszély, hogy az altisztek létszáma csekély legyen az összes létszámhoz képest, többé fenn nem áll, mert két törvényes intézkedés történt, a mely az előbbi bajt megszüntette. Történt először az, hogy az altisztek részére nagy jutalmak adattak, másodszor a törvényhozás törvényt alkotott, mely kizárólag a hosszasan szolgált altisztek részére biztosít számos állást a polgári életben. E két törvény megtermetté gyümölcsét és az előbb fennállott bajt orvosolta. Ennek következménye az, hogy miután a legénység létszámának szaporításával jár ugyan az altiszti létszám csekély szaporítása, de nem állandó szaporítása: az altisztek csekély létszámban fognak behívatni a tartalékosok közül azért is, mert mindig jelentkeznek elegen önkéntesen. Ott tehát, hol az argumentum alapja megdől, a hol nem kell félni a visszaélés szükségétől, mert a visszaélésre nem létezik indok, ott egyáltalán nincs többé ok arra, hogy az akkor felhozott argumentum ma megállhatónak tekintessék. (Helyeslés a jobboldalon) Egy további kifogás arra alapíttatott, hogy az egyévi önkénteseket e törvényjavaslat rendkívül sújtja, mert a kik nem tették le a tiszti vizsgát, esetleg polgári pályájuk további megszakításával még egy évre behivhatók lesznek. Erre vonatkozólag az irányadó argumentumokat az igen t. minister ur és igen t. ministerelnök ur tegnap ismételve megczáfolta és én azokhoz még csak egyet akarok hozzátenni. (Halljuk/) Azt t. i., hogy itt e törvényhozás termében más tárgyalások alkalmával ismételve és ismételve az a panasz merül fel, hogy az úgynevezett diplomaticiis pályákra túl nagy a tódulás és akkor nem látom át indokát annak, hogy mesterséges, a democracia szellemével ellenkező jótéteményekkel, illetőleg Ígéretekkel miért csődítsünk e pályára olyanokat, kik az által, hogy nem képesek magasabb qualificationak megfelelni, világosan kimutatják, hogy e pályákra ugy sem alkalmasak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Jobb, ha egy további indokot nem szolgáltatunk arra, hogy rossz ng-yvédeknek és rossz orvosoknak képezzék ki magukat, a helyett, hogy inkább más pályára mennének, a melyen tisztességesen meg tudják keresni kenyerüket. Ez a szellemi proletariátus nevelése. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt az egész önkéntesi kérdés nézetem szerint ide egyáltalában nem illik és megmondom, hogy miért. (Halljuk/) Először azért, mert az egyéves önkéntes, ha csak nem tökéletesen használhatatlan, ha nem is teszi le a tiszti vizsgát, legalább altisztté válik az önkéntesi év leteltével. Mert azt hiszem, nem méltóztatnak azt állítani, hogy azon intelligens ember, a ki egy év alatt altisztté se válik, érdemes legyen külön kedvezményekre. Már most, ha az egyéves önkéntes altisztté válik, akkor rá nézve a behivhatóság eshetősége tetemesen csökkent, a mint azt már előbb kifejtettem. De még egyet ajánlok, különösen Bolgár Ferencz t. képviselő ur figyelmébe, a ki ugy látszik a századosok belügyi szolgálatának részleteit tüzetesen ismeri és az őrmesterek befolyását oly nagyra becsüli. Én egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy az egyéves önkéntesből kikerült altiszt behivassék, mert minden századparancsnok vagy általában mindenki, ki egy kis időt a hadseregben töltött, tudja, hogy a mely önkéntes nem tette le a tiszti vizsgát, hanem csak altiszt maradt; az az altiszti teendők teljesítésére sokkal kevésbé alkalmas, mint az a másik altiszt, a ki