Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

94. országos ülés április 27-éu, pénteken 1888, Q1 *\ három évig szolgált és a kinek három évi szolgálata alatt természetévé vált a rendszeres működés. Ezt mindenki tudja és elismeri. De ez csak kisebbrendü érv, mert sokkal nagyobb érv az, mely kimutatja, hogy a törvények gondos összevetése szükséges, mielőtt valamely törvény hatását kellőleg megítélhetjük ég ez abban áll t. ház, hogy az 1868-iki, de az 1882-iki törvény is egyévi önkénteseknek megadja azon kedvezményt, hogy vagy hadköteles koruk előtt vagy hadköteles korukban lépjenek a hadsereg kötelékeié és tanulna anyaik befejezése szempontjából szabadságukban áll 25-ik évükig megválasztani azon évet, a melyben szolgálni kivannak. A katonai szolgálati évek számítása és a háborúba való behivhatás kezdődik azon évben, melyben az illető a hadsereg kötelékébe lépett, a tartalékba lépés pedig azon évtől, melyben az illető szolgálatát eszközölte. Tehát ha valaki szol gálatát a negyedik évre tolta ki, akkor ő máihárom évig a hadsereg kötelékében volt, a nélkül, hogy tényleg szolgált volna. Nem tanácslom nagyon a fiatalságnak a szolgálat ezen eltolását, mert háború idején ez eset ]c^ keservesen megboszulhatja magát, mert kiképzés nélkül mint újoncz kénytelen belépni a hadseregbe és mint egyszerű közlegény küldetik az ellenség elé. Tehát ha a negyedik évben szolgált, kilépése alkalmával a második vagy harmadik tartalék! évbe fog lépni és igy a törvényjavaslat ezen szakasza reá nem lesz alkalmazható. Nem mondom, hogy ez nem szerencsétlen, nem igazságtalan állapot, nem az egy évi önkéntesekre, hanem a többiekre nézve, de tényleg igy van és argumentálni nem az ideális állapotok, hanem a tételes törvények alapján kell. Épez ezért azok, a miket előttem szólt gróf Pongrácz képviselő ur felhozott arra vonatkozólag, ha az egyévi önkéntesek ez által sújtatnának, meglehet, hogy a fennálló gyakoi'latba és instructiókba ütköznek, de nem a törvény betűjébe, sem szellemébe, mert a törvény azt mondja, hogy az egyévi önkéntes, bármikor jelentkezik szolgálatra, akkor lép a tartalékba, mikor szolgálati idejét kitöltötte, tehát szolgálata után való első esztendő képezi reá nézve az első tartaléki esztendőt, csakhogy reá nézve nem lesz hét, hanem kilencz tartaléki esztendő, mert azon idő, mely másnak rendes szolgálati idejébe számíttatik, neki tartaléki idejébe számíttatik. A kér dés tehát egyszerű és kitűnik, hogy gyakorlatilag, tényleg semmi alapja nincs az egy évi önkéntesek állítólagos érdeksértésére alapított kifogásnak még azon esetben sem, ha elismernők, hogy az érdeksértés nem jogosult, a mint a minister ur tegnapi fejtegetései után elismerni hajlandó nem vagyok. De még az esetben sincs indok arra, hogy e felett panaszkodjunk. Azt hiszem, hogy ezzel kimutattam azon érdemleges kifogásoknak alaptalanságát, melyekre vonatkozólag kijelentetett, hogy azoknak megfelelő értelemben való módosítása részükről a törvényjavaslat elfogadásának mulhatlan feltételét képezi. Legyen szabad most áttérni azokra, a mik a törvényjavaslat ellen általános szempontból felhozattak s ezek közt mindenek előtt arra, a mit az ellenzék mindkét része kezdettől fogva hangoztatott s a minek gr. Apponyi Albert t. képviselő ur utolsó felszólalásaiban ismételve, még pedig nagy nyomatékkal kifejezést adott, tudniillik arra a kifogásra, hogy ez által diseretionarius hatalmat ruházunk a hadügyi kormányzatra; hogy ezen törvényjavaslat értelmében a magyar képviselőház jogköréről lemond. Mivel indokolja azt? Azzal, hogy azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat értelmében nem a törvényhozástól, hanem merőben a közös hadügyministertől függ a szolgálati idő megállapítása. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ha még azon eset állna is, melyet a t. képviselő ur, ugy látszik, a törvényből kiolvas, hogy merőben a közös h;:dügyministertől függ a tartalékosok és póttartalékosok behívása, még ez esetben sem jelent ez annyit, hogy neki diseretionarius hatalmat adtunk és hogy a törvényhozás jogköréről lemondott n szolgálati idő meghatározását illetőleg. Ez igen szép és nagyhangú phrasis, de a tényeknek nem felel meg, mert ha a törvényhozás nem három, hanem négy évi szolgálati időt állapít meg, ezt nem a hadügyminister diseretiója állapítja meg, hanem a törvényhozás. Ez nem oly jog, melyet a hadügyministernek adunk, hanem olyan, melyeta törvényhozás gyakorol. Minden esetre tehát még igy is phrasis. Es ha, azt mondjuk, t. képviselő ur, hogy négy évig terjed a szolgálati idő és csak különös körülmények közt rövidíttetik az meg, akkor sem adtunk diseretionarius hatalmat a hadügyministernek, kivéve azt, hogy neki módot adtunk a szolgálati időn könnyítni. Hiszen e felfogás szerint a hadügyministernek diseretionarius hatalmat adtunk volna és a törvényhozás jogköréről lemondott volna akkor is, amikor — amit^enkisem ellenzett — megállapittatott a törvényben a három évi szolgálati idő, de a hadügyministernek szabadságában áll a legénységet előbb szabadságolni és igy a három évet két és fél évre leszállítani. E szerint tehát semminemű qualitaiiv jogról c törvényjavaslattal egyáltalában le nem mondunk. (Helyeslés jobbról.) De nem igy áll az előzmény, a mint azt igen szépen hangzó és hangulatot keltő beszédében gr. Apponyi Albert t. képviselő kijelentette; mert 40*