Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

306 94. országos ülés április 27 én, pénteken. 1888. megvallom, hogy részemről ezen intézménynek barátja soha sem voltam, mert németem szerint, az általános hadkötelezettség elveivel némileg ellentétben áll az, hogy valaki csakis azért, mert a szerencse folytán egy magasabb sorszámot húzott ki, minden katonai szolgálat alól béke idején úgyszólván felmentve legyen. Eddig legalább igy volt, most bizonyos időben beidézhetők lesznek, mi rájuk nézve igazságtalan eljárásnak nem nevezhető. A tartalékosokra vonatkozólag ez a törvényjavaslat némileg sújtó, de azért itt is nyújt előnyöket Hogy előnyöket nyújt, a következő bizonyíthatja. Németországban fenáll egy szabályrendelet, mely szerint mindazok, a kik három évi szolgálati kötelezettségeiknek megfeleltek, ha egy negyedik évi szolgálattételre önkényt vállalkoznak, minden további békeszolgálat alól felmentetnek. A jelentkezők száma oly nagy, hogy a katonai parancsnokság csak a javát kiválogatva, a jelentkezők nagyobb részét hazabocsátani kénytelen. Ebből kitűnik, hogy azon előny, melyet e törvényjavaslat nyújt, a hátrányokat részben ellensúlyozza. Engedje meg a t. ház, hogy most áttérjek a másik kérdésre: mennyire terheli az adófizető honpolgárokat a törvényjavaslat intézkedése? Azon esetekben, t. ház, midőn csak arról van szó, hogy a létszám csökkenése folytán itt-ott tartalékosok és póttartalékosok hivassanak be, a budget e czímen megterhelve nem lesz; azon esetben pedig, midőn fontos okoknál fogva nagyobb fokú behívások történnek, ezen intézkedések által inkább megtakarítás, mint nagyobb költség éretik el. Hogy miként, azonnal megmondom. (Halljuk! a baloldalon.) Csak föltételezve, hogy egy szomszédos nagyhatalom határaink mentén elterülő tartományát katonailag erősebben megszállja, okvetlenül kényszerítve vagyunk ezen határaink védelme tekintetében intézkedéseket tenni s határainkhoz hadcsapatokat közelebb vonni. Minél inkább erősíti most szomszédunk az azon határaink mentén elhelyezett csapatait: annál inkább kénytelenek vagyunk mi is saját csapataink erejét emelni. Van eset rá, hogy egy hadtestnek az illető határokhoz közelebb való elhelyezése elégséges e czélra, a nélkül, hogy a létszámot emelni kellene, vagy hogy új csapatokat határaink felé irányítsunk ; de végre bekövetkezik azon időpont, a mikor ezen intézkedés nem lesz elégséges, a mikor a csapatok létszámát mégis emelni kell. Mit lehet ily esetben tennünk? Jelenleg vagy mozgósítást, legalább részletes mozgósítást eszközölnünk, vagy pedig XVA ország belsejéből új hadtesteket kell határaink felé irányitanunk. Mi a következménye mindkettőnek % A mozgósítás, mint tudjuk, vagy megrázkódtatással jár, I va

gy pénzáldozatokba kerül és ürügyül szolgálhat arra, hogy szomszédunk magát megtámadott félj nek tekintse; hadtesteket pedig az ország belsejéből a határok felé irányítani igen szerencsétlen gondolat lenne és a bekövetkezhető mozgósításra káros befolyást gyakorolna. Erre példát szolgáltatott a franczia hadsereg a német franczia háborúban. Mi történt ott? Az, hogy a német hadsereg gyors hadászati felvonulása folytán némely franczia ezredek még békelétszámban állottak, midőn az első összecsapások bekövetkeztek, a határok felé irányított kiegészítések az illető csapatokat soha sem találtak meg, ugy, hogy a sedani csata már el is veszett, midőn ezen kiegészítések még az országban bolyongtak és később a Loire hadsereghez csatlakoztak. A mondottakból kitűnik, hogy gondoskodni kell egy intézkedésről, mely szerint a létszámot emelni lehessen, a nélkül, hogy mozgósításhoz vagy más hasonló eljáráshoz folyamodni kénytelen lennénk. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat erre módot nyújt s azért életbeléptetését elodázhatlan szükségnek tartom. A tegnap felsoroltak közül legelőször is meg kell említenem, a t. túloldal részéről az egyéves önkéntesekre vonatkozó megjegyzést és e tekintetben kell, hogy e törvényjavaslaton változás történjék és pedig a következő okoknál fogva. (Halljuk! Halljuk!) Mit mond a törvényjavaslat? „A tartalékosnak tényleges szolgálatra lett minden behívása egy fegyvergyakoratul számittatik be. Ha a tényleges szolgálatban eltöltött idő 28 napnál többre terjed, alöbblet a második fegyvergyakorlat idejébe beszámítandó." Továbbá az l.§. azt mondja: „Az első évfolyambeli tartalék és a három legifjabb sorozási évfolyambeli póttartalék legénysége, a mennyiben ezt különös körülmények követelik, az elkerülhetlen szükség mérve szerint 1 és annak tartamára, 8 Felsége parancsára tény| leges szolgálattételre visszatarthatok, illetve behívhatok." Tételezzük fel, hogy Péter és Pál katonáskodik, Péter,mint egyéves önkéntes;Pál, mint közönséges katona. Mindketten 20 éves korukban kezdik meg a katonáskodást. Péter a befejezett 20 éves korban megfelelvén kötelezettségének, a tartalék első évfolyamába áthelyeztetik és a törvények értelmében mindaddig marad ott, inig később Pál odakerül; tehát 3 évig. Ezen törvény értelmében ezen egyéves önkéntes 3 évi szolgálattételre folyton visszatartható. Ezt orvosolni kell, ez igy nem maradhat. (Ellenmondás jóbbfelöl.) Határozottan igy van, a ház többsége igazat ad nékem, hogy ezen segíteni kell. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Sok helyütt azon bánásmód ellen emelnek panaszt, a melyet a magyar ifjúság a hadseregben talál. Én ezen nézeteket nem osztom. 17 évig szolgáltam a hadseregben; 7 évig,