Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-93
93. országos ülés április fog engedélyezni, de hogy ki fog visszamaradni, azt nem a minister határozza meg s nem a divisionarius s nem a brigadéros vagy az ezredes, hanem a kapitány vagy jobban mondva a számvivő őrmester. A kire rancuneje van, az biztosan vissza fog maradni. De rendes viszonyok közt kik fognak visszatartatni ? A legkitűnőbb katonák, az altisztek, mint az 1868 előtt is igy volt. Oda fogunk jutni, a hová 1868 előtt jutottunk, a mikor az altisztek tovább szolgáltak, mint a legénység, hogy el fogják tagadni az emberek mit tudnak és egyes altisztek még bűntényeket is fognak elkövetni, hogy degredálják őket, (Ellenmondmok jobhfelől. Helyeslés balfelöl) oda fogunk jutni, hogy az állam praemiumot fóg kitűzni a butaságra, mert a butákat hazabocsátják, az intelligentiára pedig büntetést mér. '.'•'-'• Hogy ez igy van, kitűnik abból is, hogy ugyanezek az említettem okok indították 1868-ban az osztrák képviselőházat arra, hogy elvesse a véd-erő-törvény 10. §-ának akkori 2-ik bekezdését, mely körülbelül egyértelmű volt e törvényjavaslattal és a melyet az akkori magyar képviselőház, bár Tisza Kálmán mostani kormányelnök ur és pártja erősen ellenezték, elfogadott. Az osztrák képviselőházban a bizottsági előadó maga is ez intézkedés ellen szavazott. Báró Horst, akkori alezredes és később osztrák honvédelmi minister, kit mindenki az alkotmányos érzelmű katona mintájának tekintett s a ki a kormányt akkor képviselte, maga sem birt elzárkózni az elől, hogy ebből rendetlenségek fognak folyni. Ha azonban módosítványomat, hogy első sorban a póttartalékosok hivandók be, el méltóztatnak fogadni, ha nem is egészen, de félig-meddig segítve lesz a bajon, mert a hol állományszaporításról lesz szó, ott a póttartalékosokat fogják behívni s a tartalékosok meg lesznek óva a vexálásoktól. A póttartalékosokból pedig nem lehet válogatni. A részletes tárgyalásnál azonban, t. ház, még egy más indítványt is fogok tenni, mely oda arányul, hogy a jelen törvényjavaslat, mint törvény, csak két évig maradjon érvényben. Erre két ok indít: az első, hogy e törvényjavaslat összeköttetésben áll ä még az idén revisió alá veendő új véderő-törvénynyel. Ezt gróf Welsersheimb osztrák honvédelmi minister az osztrák képviselőház véderő-bizottságában kimondotta, midőn odanyilatkozott, hogy ő ezen törvényt az új védtörvénybe be fogja illeszteni. Ezen kivül a honvédelmi minister ur a véderő-bizottságban azt mondotta, hogy póttartalékunk jövőben az új védtörvény rendelkezése folytán 200,000 ember erős lesz. A honvédelmi minister ur tehát akkor, mikor tudja, hogy a póttartalék jövőben nem 80,000, hanem 200,000 ember erős lesz, általunk jogosan nem is kréheti 26.ftii. csttt«rt8k8n. 1888. 293 a 80,000-es póttartalékra basirózott javaslat megszavazását. Ez és több más dolog, melyet itt részletesen elmondani nem akarok, (Halljuk! Halljuk!) mutatja, hogy bizonyos pontig a katonai kormány maga sincs egészen tisztában a törvényjavaslat hordereje fölött és hogy ez utóbbi az új védtörvénynyel összefüggésben van. (Halljuk! Hallj juh!) Hát például, ha ma a lovasságnál egy ember,' ki három évig szolgált, maga jelentkezik, hogy negyedik évben is akar szolgálni, akkor neki a negyedik év kétszeresen számít. Már most, t. ház, ítéljük meg ezt a jelen törvényjavaslat szempontjából. Ezt egyszerűen nem lehet összhängzásba hozni, mert erről csak az új védtörvény fog'intéZ' kedni. Kitűnik tehát, hogy ezen törvényjavaslat az áj védtörvénynyel szoros összeköttetésben- van és ha nem állanék a helyzet súlya alatt, nem szavaznám meg azt, a mit ma megszavazok, hanem követelném, hogy ezen törvény megszavazása halasztassék el az új védtörvény revisiójáig. De, t. ház, azt mondottam, hogy kétokoiu van; mely arra indít, hogy egy indítványt adjak be, mely szerint a törvény időleges értékkel biijon. A másik ok, t. ház, az, hogy mi ezen törvény horderejét ma teljesen fel nem ismerhetjük és ugy hiszem, hogy a hadügyi kormány maga sincs a fölött egészen tisztában. Két esztendő múlva már látni fogjuk mindazon esetleges szabálytalanságokat, melyek ezen törvényből esetleg keletkezni fognak, ismerni fogjuk azon költségeket, melyeket itt most indirect megszavazunk. Ma minderről absolute nem tudunk semmit. Akkor, t. ház, módosíthatjuk ezt a javaslatot, melyet itt ma a' kormány benyújtott, vagy ha helyesnek mutatkozik, megfogjuk szavazni végleg. {Helyeslés balfelöl) De azt már e haza minden polgára megkövetelheti, hogy mondjuk meg neki, mennyi ideig kell szolgálnia, nehogy a legfőbb, a véradó kötelezettsége fölött talán valami számvivő őrmester határozzon. (Igáé! • Ugy van! bálfélől.) Ez, t. ház, absolute nem engedhető meg és csak — a mint mondtam — a helyzet súlya alatt, mint időleges törvényt fogadjuk el én és t. elvtársaim, mint állandó chafacterrel birót visszautasítanánk. Altalánosságban tehát megszavazzuk, de ha az általunk a részletes tárgyalásnál beadott módosítványok el nem fogadtatnának, akkor a harmadik felolvasásnál ellene fogunk 'szavazni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Törs Kálmán jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! Én magam is fel akartam szólalni a törvényjavaslat általános tárgyalásánál, azonban azok az aggodalmak, melyek itt azon férfiak részéről támasztattak, kik állítólag támogatják e törvényjavaslatot, oly súlyosak,hogy mielőtt azokra a minister ur.vágya cabinet valamely' tagja, vagy azon pártnak valamely tagja, mely a
