Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

294 9S. «rss!%«8 Illés április 26 án, cstttfirt&fcön. 188S. törvényjavaslatot igazán pártolja, felvilágosítást nem ad, nem érzem magamat sem erősnek, sem jogosítottnak e kérdéshez hozzászólani. (Élénk helyeslés szélső balfelól.) Én ezért kérem a szakminister urat, vagy a ministerium bármely tagját, illetőleg a többség valamely tagját, a ki beszédre elővezényelve van, (ÉUnk derültség a szélső balfelól) hogy méltóztassék azon aggodalmakról nyilatkozni s addig én a magam részéről ezen feltétel alatt kénytelen vagyok a szótól elállani. (Élénk helyeslés szélső" balfelöl.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi ministerí Ha nincs szólásra felírva senki . . . Hoitsy Pál: Tehát mégis be tetszett várni! (Derültség szélső balfelól. Halljuk! Halljuk!) Báró Fejérváry Géza honvédelmi mi nister: Az elnök ur a vitát még nem zárta be, tehát nem vártam azt be. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk !) Kétségtelen, t. ház, hogy a katonai kötelezettség főleg azokra nézve, a kik a katonai szolgálatot élethivatásuknak nem választották, bizonyos terheket ró. A hadügyi igazgatóság át van hatva ennek tudatától s azért — a főczélt mindig szem előtt tartva, azt tudniillik, hogy a katonai szolgálat, a szervezet igényeinek minden alkalommal elég tétessék — kötelességéuek ismeri enyhíteni, a mennyire csak lehetséges, az egyes állampolgárok abbeli terhét, mely a katonai szolgálat lerovásával jár. Mert hogy a haderő helyes szervezése, a haderő minden irányban való olyképeni előkészítése,, hogy az helyesen működhessék, mégis csak a főczél, ezt, azt hiszem, senki sem fogja tagadni. (Helyeslés jobbfelől.) És e tekintetben hivatkozom egy nem katona embernek, tudniillik Jules Simon volt franczia közoktatási ministernek a franczia senatusban nemrég tett abbeli kijelentésére, hogy akkor, a midőn a véderő szervezéséről, a véderő előkészítéről van szó, csakis az esetleges ellenséget kell szem előtt tartani, tudniillik a véderőt oly módon kell szervezni, hogy az minden körülmények között megfelelő legyen. (Egy hang a szélső baloldalról: Phrasis!) Hallottam én már más phrasisokat is és épen a képviselő ur részéről. EÖtYÖS Károly (helyéről felugorva) : Ennem szólottam! Én hozzám ne beszéljen! (Nagy zaj és derültség a szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi ministerí Én nem tudom, ki szólott. (Derültség a szélső baloldalon) Eötvös Károly: Akkor ne tessék én hozzám szólni. (Zaj.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi ,mi nlster: Ha nem szólt, ne vegye magára! (Élénk tetszés •jobbfelől.) A jelen törvényjavaslat, t, ház. abban találja indokát, hogy úgy béke idején, mintegy esetlegesen beállható vagy kilátásban levő mozgósításkor a valóban silány létszám-viszonyokon segíteni lehessen. Thaly Kálmán: Az indokolás silány! Báró Fejérváry Géza honvédelmi mi nÍ8ter: Arról is fogok szólani, ne féljen. (Tetszés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) A t. előadó ur már említette a nálunk fennálló kedvezőtlen létszám - viszonyokat Minden hadseregben a főfegyvernem, tudniillik a gyalogság létszám-viszonyait alapul véve, ezek nálunk olyanok, hogy egész Európában oly csekély létszám nincs, mint nálunk és az ujonczjutalék ezen létszámhoz van arányítva. Ugron Gábor: 800,000 emberhez van arányítva! Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Arányítva van a hadilétszámhoz és a békelétszámhoz és arányosítva ahhoz, hogy a törvényes hadi létszámot kiállíthassuk, ez egy; másrészt pedig, hogy béke idején többet ne tartsunk, mint a mennyi a törvényhozás, illetőleg a delegatió által meg van szavazna. A béke-létszám tehát oly csekély nálunk, hogy ha — a mint az előadó ur is ecsetelte — egyes legények a szolgálatból vagy betegség vagy elvezényelés folytán kiesnek, vagy mint mesteremberek, vagy mint szakácsok alkalmaztatnak, az alosztályok alig képesek szolgálatukat megfelelően végezni. És ha ezen a bajon időlegesen akartunk segíteni, eddigelé csakis egynéhány csapatnál, de csakis igen kevés csapatnál az úgynevezett állandóan szabadságoltak állottak rendelkezésünkre, a kik egyébiránt arra egyáltalán nem elegendők, még ott sem, a hol vannak; mert igen sok csapatnál ilyenek nincsenek is, hogy ezekkel a hézagokat pótolhatnók. Tény az, hogy a védtörvény, ha jól emlékszem, 10. §-ában ki van mondva, hogy a tartalék mindig a hadi létszám erejéig ő Felsége parancsára idézhető be; de minthogy ezen szakaszt béke idején a hadügyi igazgatóság nem akarta volt alkalmazni s mindig csak ugy értelmezte, hogy a tartalékosok ezen ily módoni terheltetése csakis mozgósításokra vonatkozik,másrészről pedig rendes időben kellő számú legények nem állottak rendelkezésünkre a létszám-apadás folytáni szükséglet fedezésére, kénytelen volt a hadügyi igazgatóság itt-ott a gyakorlatok rovására a legényeket beidézni. Pedig ez 28 napnál tovább nem terjedhetett s minthogy ezen eset igen sok csapatnál fordult elő, ennek a következménye az lőn, hogy az őszi gyakorlatokra ezek a tartalékosok nem voltak beidézhetők, minthogy kötelességüket már is lerótták. E dolgon tehát valami módon segíteni kellett. A lovasságnál elismert dolog — és méltóztassék ez iránt bármely lovassal érintkezni —