Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

292 93. országos ülés április 26-án, cíiitürtökSn 1888. hatók legyenek, sem fogadta el. És most, midőn a hadügyminister elment, találkozunk ismét e javaslattal, mert a ma tárgyalás alatt levő javaslat nem más, mint az 1882-ben épen azon személyiség által kidolgozott javaslat, a ki a hadsereg reorganisatióját kidolgozta. Csakhogy épen az teszi a helyzetet complikálttá, hogy mig a hadsereg reorganisatiójánál elegendőnek találtatott az, hogy a póttartalékosok használtassanak fel a leszállított állománynyal biró századok állománya felemelésére, addig ebbe a törvényjavaslatba egyszerre belekerült a tartalékig; és mig 1882-ben csak 25,000 embert akartak, ma körülbelül 115,000 embert kérnek. Ez az, a mi a situatiót nehézzé teszi. Én a póttartalékosokat, t. ház, bár nehéz szivvel, de tekintettel épen arra, hogy nekem is az a meggyőződésem, hogy a hadsereg állománya, kivált azon századoknál, melyek leszállított békeállománynyal birnak, csekély, mondom, nehéz szivvel bár, de minden szó nélkül megszavaznám, természetesen megszabott időre. És a póttartalékosokon, t. ház, nem is fogna igazságtalanság elkövettetni, mert a póttartalékosok csak ugy kerülnek a póttartalékba, hogy nagyobb sorszámot húznak, mint a többiek. És különben is oda kell törekednünk, hogy azon viszonyok megszűnjenek, mely szerint azoknak, a kik 3 évet, egy évet vagy 8 hetet szolgáltak, háború esetén egy vonalban kelljen az ellenség ellen felvonulniok. Jó lesz tehát, ha a póttartalékosok is kiképeztetnek. És látjuk más államoknál is, hogy a póttartalékosok nagyobb mérvben vannak terhelve. Németországban pl. 18 hétre hivatnak be, azaz előbb 10 hétre, azután még egy fegyvergyakorlatra 4 hétre s azután a harmadik és negyedik fegyvergyakorlatra 2—2 hétre. Ez együtt 18 hetet tesz. Nálunk pedig ma csak 8 hétre hivatnak be. Ismétlem tehát: a póttartalékosokra — bár nehéz szivvel, de mégis — tekintettel a szükségre és helyzetre, szó nélkül megszavaznám. Ez által azonban teljesen elég lenne téve azon okoknak, melyek itt felhozattak s a miket az előadó ur említett. Mert a rossz állományi viszonyok ennek következtében megszűnnének. A leszállított létszámállomány 60 fegyver helyett 73 fegyvert nyerne; a póttartalékosok első három osztályának behívásával ugyanis körülbelül minden századra 13 póttartalékos jutna, a század állománya tehát csak vagy két emberrel volna csekélyebb, mint a normális állománynyal biró századoké. Az igen t, honvédelmi minister ur azonban a véderőbizottságban felhozott más okokat is. Utalt arra, hogy talán egészen új csapatnemek fognak felállíttatni, szükség lehet szaporítani az egyes fegyvernemeket és beállhatnak oly más helyzetek, melyekben valóban szükség és okszerű az állományt többel, mint evvel a 13 emberrel emelni. Én tehát bizonyos kikötéssel, a melyet bátor leszek később megemlíteni és melyet indítvány formájában a részletes tárgyalásnál is elő fogok hozni, főképen tekintettel a helyzetre, megadom a tartalékosokat is és megadják azt elvbarátaira is, csakhogy kikötjük azt, hogy mondassák ki a törvényben az, hogy először a póttartalék hivassék be és a tartalék csak akkor, ha a póttartalék nem mutatkoznék elégségesnek. Ez által, t. ház, a kormánynak meg van adva az, a mit ő kér, hogy a csapatok létszámát póttartalékosok és az első osztálya tartalékosok behivása által századonként körülbelül 39 emberrel emelhesse : 13 póttartalékossal és 26 tartalékossal. Ha oly okok állnának be, a melyeket a törvényjavaslat kivételes eseteknek nevez, akkor, t. ház, a hadügyi kormány a tartalékosokat behívhatja és nem lesz baj, ha 13 póttartalékos is bejön, mert 39 emberrel nem mehetünk messze ily esetben. De ha nem fontos okok vannak, hanem csak az állomány csekélysége indít arra, hogy behívások történjenek, akkor meg vannak a cauteláink arra nézve, hogy nem fogják a tartalékosokat háborgatni, hanem a póttartalékosokat hívják be és akkor azon tartalékos, a ki a seregben szolgál, nem fog mindig csak arra gondolni, hogy vissza fogják-e tartani vagy nem, mert talán 3 ember a kórházban van, hanem tudja, hogy hazamegy. Különben a t. minister ur azt mondta a bizottságban, hogy ugy is ugy fog történni, a mint én kívánom. Nem vonom az ő igéretét kétségbe, de a minister ur még sem lesz mindig minister. Gróf Bylandt-Reith is azt állította, hogy a hadsereg mostani állománya elegendő és alig hogy elment, már nem elegendőnek mondatik. És különben, ha a minister ur azt mondja, hogy ugy fog történni, mint javaslom, miért nem teszik akkor a a törvénybe. De, t. ház, vannak nagyon fontos katonai okok, a melyek azt egyenesen követelik, hogy a behívás ugy történjék, mint én javaslom és melyek esetleg odavezethetnek, hogy azon előnyök, melyeket e törvényjavaslat által nyerni akarunk, egészen semmivé tétetnek. Mondtam, hogy a törvényjavaslat, akárhogy forgassuk is azt, azt mondja, hogy a szolgálati idő 3 évről 4 évre terjeszthető és e rendszabály valószínűleg ugy fog alkalmaztatni, hogy azok az emberek, a kik 3 évig szolgáltak, fognak visszatartatni, hogy az állományszaporítás meg legyen. Kérdem most, t. ház, ki fogja azt meghatározni, hogy melyik ember tartandó vissza. A hadügyminister ? B. Fejérváry Géza honvédelmi minister (közbeszól): Dehogy! Bolgár Ferencz: A honvédelmi minister ur? Az eljárás az lesz, hogy az ezredek kimutatásokat fognak benyújtani, hogy mennyi emberre van szükségük, hogy a békeállomány fentartható legyen. A hadügyminister ennyi-annyi embert