Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

9S. orsíftgos ülés április 26-án, c«tttörtökí>n. 1888, 291 kat s különben nem háborgattattak, egy vonalba állíttatik a sorhaddal és esetleg kötelezhető, hogy három évig zászló alatt álljon. Ezek, t. ház, oly fontos dolgok, hogy jogosan megkövetelhettük volna, hogy ne ily silány indokolás esatoltassék e törvényjavaslathoz, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Számokban fejezve ki, t. ház, azt a felhatalmazást, melyet a hadügyi kormányzat e törvényjavaslattal tőlünk követel, ez annyit tesz, mint 90 ezer tartalékosnak és körülbelül 25 ezer póttartalékosnak behívása, azaz a békelétszámnak 115 ezer emberrel való fölemelése. Pénzben kifejezve, t. ház, ez a rendes költségvetésben — a legolcsóban számítva — esetleg körülbelül 13 millió forintnyi megterhelést vonhat maga után. Nem mondom, t. ház, hogy a 115 ezer embert mind be fogják hívni s tudom, hogy kevesebb lesz bevonva, de m egészen mindegy, mert a felhatalmazás addig megy ós minden tényt, a melyet megítélünk, nem a legjobb, hanem a legrosszabb oldalról is szükséges megnézni, (ügy van! balfelől.) Ezért, t. ház, nagyon jogosnak tartom azt, ha e törvényjavaslathoz közelebb lépünk és azt nagyon komoly eritica alá veszszük. (Halljuk!) Mint tudjuk, a jelenleg érvényben levő védtörvény szerint, mely ma is alapját képezi a tárgyalásnak, minden katona, a ki 3 évi szolgálati kötelezettségének eleget tett, béke idején csak arra köteleztetik, hogy három izben legfeljebb 4 hétig tartó fegyvergyakorlatra bevonuljon, míg ellenben a póttartalékosoknak más kötelezettsége nincs, mint az, hogy 8 hétig kiképeztessék, különben pedig az egész idő alatt nem háborgattatik. Mit akar most e törvényjavaslat? Azt, hogy a tartalékosok még egy évig bentarthatók legyenek, azaz, ha 3 évi szolgálatukat elvégezték, esetleg még egy évig ne bocsáttassanak haza, vagy ha hazabocsáttattak, behivhatók legyenek ; a póttartalékosoktól pedig azt követeli, hogy ezek esetleg három évig szolgáljanak. Czirer Ákos t. képviselő ur mondt;), hogy a törvényjavaslat, mint egyenértéket nyújtja a tartalékosoknak azt, hogy ha 8 hétig bevonulva voltak, többé fegyvergyakorlatra kötelezve nincsenek. Ez t. ház — nagyon helyesen mondta t. Czirer Ákos képviselő ur — a fegyvergyakorlatok értékét ad absurdum vezeti. Mert a fegyvergyakorlatok nem azért vannak, hogy ellentéteket képezzenek, isten tudja miféle más kötelezettségekkel, hanem szükségesek a fegyvergyakorlatok azért, hogy a katona azon változásokról, melyek két-három év alatt történtek, tudomást szerezzen, azokat megismerje. így pedig a katonai kormány kimondja, hogy ezen fegyvergyakorlatoknak értéke nincs; mert azért, hogy az illető katona tovább fog szolgálni, még nem fogja tudni azt, ho<ry három-négy vagy hat év múlva minő változás történik a szabályzatokban. De, t. ház, miért kívánják ezt a rendszabályt életbeléptetni? A főindok, a mit at. előadó ur felhozott, a csekély állomány emelésének szüksége. És ez valóban tény. Tény az, hogy az összes európai nagyhatalmak seregei között az osztrák-magyar hadsereg gyalogságának a békeállománya a legcsekélyebb és pedig 1882 óta. Akkor tudniillik egyrészt azért, hogy a territoriális rendszer tovább keresztülvihető legyen, másrészt, hogy a Bosniában állomásozó csapatok által háború esetén az orde de bataille meg ne zavartassák és a mozgósítás ne coinplicáltassék, egy egészen különös organisatió dolgoztatott ki, minek folytán az a 80 gyalogezred, a mely addig fennállott és egj pár vadászzászlóalj, 102 gyalogezreddé lett átalakítva. Miután azonban a gyalogság békeállományának létszáma ugyanaz maradt, természetes, hogy a több egység miatt az állományt le kellett szállítani és a hadseregben elfogadták, hogy egy-egy gyalogszázadnak normális állománya 83 emberből áll, melyből azonban csak 75 van fegyverrel ellátva, a többiek tisztek, szolgák, számadó őrmesterek s ilyenek. Ez a normális állomány. Már most azon ezredeknél, melyek egy zászlóaljat Bosniába küldenek, még sokkal kisebb. Azon ezredek ugyanis, a lent állomásozó zászlóaljhoz századonként 15—15 embert adtak úgy, hogy a Bosniában levő önálló zászlóaljak századának állománya 128 emberre emelkedett, mig az ezred otthon maradt 3 zászlóaljának századai békeállománya csak 68-ból áll, melyek közül csak 60 ember fegyverviselő. Már most, ha betegségek állanak be, vagy pedig, ha — mint például a fővárosban, a hol épen az itt levő 32. gyalogezrednél, melynek szintén leszállított állománya van, miután egy zászlóaljat Bosniába küldött — sok katona őrszolgálatot teljesít, megtörténhetik, hogy a századoknak békeällománya oly csekély lesz, hogy a hadi kiképeztetés valóban nagyon meg van akadályozva és a század nem tud kivonulni. De ez nemcsak ma keletkezett, ez a helyzet már 1882-ben teremtetett meg és a delegatiókban a hadügyminister mai napig még egy szóval sem említette, hogy az állomány nem elegendő. Sőt inkább, midőn Sturm osztrák delegátus 1882-ben a hadügyministerrel szemben hivatkozva Khun táborszernagy és Moltke kijelentéseire, azt állította, hogy a tervezett állomány nem lesz elegendő, a hadügyminister azt elegendőnek tüntette fel. Gróf Bylandt annyira ragaszkodott nézetéhez, hogy még annak, a ki azt az áj organisatiót kidolgozta — ha nem csalódom, báó Vlassics tábornoknak — azt a tervét, hogy azoknál a századoknál, melyek leszállított békeállománynyal bírnak, a póttartalékosok behív37*