Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

88. országos ülés április 14-én, szombaton. 1888 229 hosszít — ministerségem tart, vagy pedig sokkal nagyobb figyelemmel és sokkal szorosabban kerültetnek-e, mint bármikor ezelőtt. A felett sem vitatkozom, hogy más parlamentek ily esetben mit mondanának; de az igenis meggyőződésem, hogy más parlamentben, mielőtt épen ilyen dologban interpellálnának, az illető venné magának azt a fáradságot megtudni, csakugyan van-e alap az interpellátióra ? De ez nálunk, ugy látszik, nem szokás és ezt sem veszem rossz néven. A mi azonban a választ illeti, engedje meg a t. ház, hogy a helyett, hogy e kérdésekre egyenesen válaszolnék — sokkal jobban fogok válaszolni, mintha egyenesen válaszolnék — már csak azért is, hogy a képviselő ur meggőződhessék arról, hogy a mit én közöltem, lefordítás és nem kifordítás volt: felolvassam az általam április 7-én kapott — itt van rajta a praesentatum — levelet, melynek alapján én a képviselőházat értesítettem. Németül olvasom, nehogy ismét a kifordítás gyanújába essem. (Halljuk!) Madarász József: 'Németül irnak a magyar ministerelnöknek ? Tisza Kálmán ministerelnök: Már a német nagykövet csakugyan nem irhát senkinek magyarul! (Elénk hosszas derültség.) Ezt a levelet pedig, a mint mindjárt meg fog a t. képviselő ur győződni, a német nagykövet irta (olvassa): Der unterzeichnete deutsche Botsehafter hat die Éhre im Auftrage seiner allerhöchsten Regierung Sr. Excellenc den k. und k. österreichischungarischen Minigter des kaiserlichen Hauses und des Aeussern, Herrn Grafen Kálnoky de Kőröspatak ganz ergebenst zu bitten, den Herrn Präsidenten des österreichischen Herrenhauses und des Abgeordnetenhauses, so wie des ungarischen Oberund Unterhauses zu eröffhen, dass der deutsche Reichstag in der Sitzung vom 19. d. Monates den einstimmigen Beschluss gefasst hat auszusprechen, dass die Zeichen der besonderen Verehrung für unseren aus dieser Zeitlichkeit abgerufenen erhabenen Monarchen und der warnien Theilnahme an der Trauer des ganzen deutschen Volkes, welche diese Vertretungskörper in so beredterWeise zum Ausdruck gebracht habén, in ganz Deutschland überall die tiefste Rührung und die wärmste Dankbarkeit hervorgerufen habén. Diese Haltung der österreichisch- ungarischen Parlamenté bildet eine erhebende Kundgebung der freundschaftlichen Beziehungen, welche zwischen beiden Völkern bestehen." (Nagy derültség jobbf elől. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Látom, a képviselő ur felmutatja, hihetőleg a Wiener Zeitungot, a bécsi hivatalos lapot. Engedelmet kérek, én nem tudtam még eddig, hogy az én eljárásomat abból kell megítélni, hogy azon lap mit ir. (Derültség.) Én a magam eljárásáért, a magam írásáért vállalok felelősséget; arról is biztosíthatom a képviselő urat, hogy a monarchia másik államának kormányához szórólszóra ugyanezen irat érkezett. Hogyan történt az, hogy ott az a szó kimaradt; lett légyen nyomdahiba, vagy lett légyen oly felfogásnak eredménye, melyhez hasonló előttem is nyilváníttatott, mielőtt a közlemény megküldetett, de melyet én nem osztottam, azon nézet ugyanis, hogy ott, a hol a köszönet következik, a levél végén, csak az mondassék, a mi azon testületet illeti; hogy ezen felfogás volt-e az oka vagy nem, mondom, azt nem tudom. Én nem osztoztam ama felfogásban, ezért máskép jártam el, mert azt hittem, hogy ily hivatalos actát egészében kell közölni ; természetesen feltéve, hogy mi nálunk megértik, mi vonatkozik ránk, az osztrák reichsrathban megértik, mi vonatkozik rájuk. De, mondom azt, hogy nyomdahiba-e, vagy ezen téves felfogás eredménye, nem tudom. De ismétlem, azt hiszem, meggyőztem a képviselő urat, hogy itten az a közjogi sérelem még csak a formákban sem követtetett el, meggyőztem arról is talán, hogy én igenis lefordítottam, de nem kifordítottam azt, a mi közölve vdlt. Higyje el, t. képviselő ur, nem magamért beszélek ; nekem tökéletesen mindegy: a támadásból, a gyanúsításból egygyel több vagy kevesebb, az már számba sem jön. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Hanem igen ajánlatos volna, ha a képviselő urak, mielőtt interpellatiót híresztelnek, mielőtt lapjaikban ily ügyben positiv véleményt mondanak, mégis iparkodnának megtudni, mint áll a dolog? Mert mégis engedjenek meg, de a közjogi aggályok iránti lelkesedésüket némileg, nem mondom, kétes, de homályos színben tünteti fel, midőn mindjárt kimondják, hogy azon nagykövet bizonyosan nem akart sérteni, a külügyminister sem akart sérteni, Tisza már látta mi van benne, de nem volt bátorsága azt előterjeszteni, hogy kiigazittassék és mindezt ugy mondják, mintha ott ültek volna mellette . . . (Tetszés és derültség jobbf elől.) Fenyvessy Ferencz: Nem azt mondottam! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, hivatkoztam a képviselő ur mondására, a ki méltóztatott kifordításról beszélni, a többit pedig vettem abból a lapból, a melyet bizonyosan nem én sugalmazok. (Derültség jobbfélölfflkt sokkal helyesebb volna mindezen dolgoknak, a melyeket nem is tudhatnak, előbb végére járni, mintsem ugy odaállítani, csak azért, hogy egy magyar ministert bántani lehessen. (Zajos Jielyélés a jobboldalról. Ellenmondások a baloldalról !) Ismétlem, nem szólok magamért, mert nekem már az tökéletesen mindegy; hanem egyet mégis kérek 8 kérem ezt a parlament és az interpellatio fontos jogának érdekében, kérem azt: ne méltóztassanak interpellatiok meggondolatlan