Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-88
230 8$. országos ülés április 14.én, szombaton. 1S8S. — bocsásson meg a szóért a képviselő ur — tevésével magukat annak kitenni, hogy egy kissé az interpellationalis jog fontosságának rovására is igy majdnem nevetségesekké válhassanak. (Élénk derültség a jobboldalon. Ellenmondás a báloldalon.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! A házszabályok által adott jogomnál fogva, kérve a t. ház figyelmét, bátor vagyok a ministerelnök ur szavaira röviden válaszolni. (Halljuk! a baloldalon.) Mindenek előtt a ministerelnök urnak beszéde elején és beszéde végén kifejezett tanácsára nézve, hogy tapintatos-e ily dolgokban interpellálni, vájjon nevetséges, vagy meggondolatlan dolog-e ezt tenni, engedje meg a ministerelnök ur, nekem kijelentenem, hogy én, mint ellenzéki képviselő, a miatt, hogy mikor találom helyesnek interpellálni vagy mikor nem, nem fogok odamenni a ministerelnök úrhoz és megkérdezni, hogy ránézve kellemes lesz-e az interpellátio. Ha a t. ministerelnök ur olyan interpellátiót óhajt, mely neki tessék, ám méltóztassék saját pártja által ily interpellátiót intéztetni magához. Én nem tudom, ki hogy vélekedik valamely interpellatióról, de igen különösnek látszik, hogy mikor egy képviselő valamely dologban közjogi aggodalmat lát és interpellál, nem valami szolgabiró vagy jegyzőnek helyi ügye-baja miatt, hanem az aggodalomtól indíttatva közérdekből s törvényeink tiszteletben tartásáért, hogy a ministerelnök ur ezt meggondolatlan dolognak nevezi vagy nevetségesnek mondja. Ez már nagyon jellemző azon érzékre, illetve érzékhiányra a mely a mai kormányt illustrálja. (Helyeslés baloldalon.) A t. ministerelnök urnak régi szokása az, hogy ha közjogi kérdésekről van szó, azokat tréfával elüti és iparkodik azokat, a miket az ellenzék mond, gúny és nevetség tárgyává tenni. De ez a viezczelődés tisztelt ministerelnök ur,mindig csak a „szellem szemete", mint jól jegyzé meg Hugó Victor. (Derültség a bálfelBl.) A t. ministerelnök ur kifogást tesz azért, hogy én miért nem iparkodtam magamnak tudomást szerezni arról, hogy a bécsi hírlapokban, köztük a „Wiener Zeitungs"ban megjelent levél igaz-e vagy nem? Hát, t. ministerelnök ur, egy képviselő soha sem fog antichambrirozni a minister urnái, hogy megtudja azt, mennyiben igaz az, a mit a hírlapok közölnek ? A bécsi hírlapok ezt közölték s a mikor én bejelentettem pártomnak és a háznak interpellátiómat, azóta két nap múlt el és a minister ur, ki most megtámad engem azért, hogy interpellálok, nem gondolkodott a felől, a mi egy komoly ministernek kötelessége, hogy csak egy szóval is denientirozza a közölt híreket. (Helyeslés balfelöl.) Ha a t. ministerelnök ur sajtója útján csak egy szóval is dementálja a közölt híreket és közli ezt a levelet, mit elkésve most közölt velünk : legyen meggyőződve, meggondoltam volna a dolgot és nemlettem volna kénytelen interpellálni. (Helyeslés bálfelöl.) T. képviselőház! Interpelláltam, mert szükségesnek tartottam. Miért? Azért, mert megszoktuk már, hogy Austriában ugy a lapok, mint a hivatalos közlemények más formában jelennek meg, mint Magyarországon. Ha a t. ministerelnök ur kíváncsi, hogy a Deák-párt alatt lett-e több közjogi sérelem elkövetve, vagy ő alatta: arra nézve van szerencsém egy épen most megkapott hivatalos okmányt neki bemutatni, a hivatalos Armee-Verordnungs-blattot, a melyben Kálnoky gróf ellenjegyzésével 0 Felsége a király kinevezi Bauer báró Feldzeugsmeistert „birodalma" hadügyministerévé, a mi hivatalos lapunkban pedig ugy jelent meg, hogy kinevezi közös hadügyministerré. (Mozgás bálfelol.) Ha van valami meggondolatlan s van valami nevetséges dolog, ez a kétféle eljárás az. T. ház! Interpellátiommal elértem azt a czélt, melvnek felette örvendek. Elértem azt a czélt, hogy az általam kifogásolt levél, melyet jó lett volna előbb közzétenni, nem authenticus és nem hiteles. És minthogy ezt elértem és távolról sincs szándékomban a vitát tovább folytatni, a választ tudomásul veszem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A t. képviselő ur egy új kérdést vetett fel mostani válaszában, nem veszem kétségbe, hogy joga volt hozzá. (Zaj. Felkiáltások bálfelol: Illustrálásul!) Tehát illustrálásul. A t. képviselő ur, kinek azon irigylendő tulajdona van, hogy sokkal üatalabb nálam, azért hihetőleg nem tudja, hogy 1868-ban a Deák-párt uralma és gróf Andrássy ministersége alatt, majd később a házban maga Deák Ferencz által lett elfogadva az, hogy a Keichskriegí-sminiser magyarul közös hadügyministernek neveztessék. Ezt nem én csináltam, ez történt 1868-ban. (Tetszéz jobbfelöl. Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök: T. ház! Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni ? Azt hiszem kijelenthetem, hogy a válasz tudomásul vétetik. T. ház! A ministerelnök ur kivan egy-két előterjesztést tenni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Van szerencsém benyújtani a magyar királyi állami számvevőszék jelentését a Magyar ország és Horvát-Slavonországok között 1826. évre eszközölt leszámolás megvizsgálásáról. Kérem ezt ^előzetes tárgyalás végett a zárszámadási bizottsághoz utasítani. Elnök: A magyar kir. állami számvevőszék jelentése a Magyarország és Horvát-Salvonországok között 1885. évre eszközölt leszámolás megvizsgálásáról ki fog nyomatni, a ház tagjai
