Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-88
826 SS. országos ülés április 14-én, szombaton. 1SS8. szerint a bizottság indítványa teendő fel először, azután az ellenindítvány. Pedig azt hiszem, ha a ház t. elnöke — nem merülvén fel ez a kérdés — a szavazás sorrendjét máskép akarta volna megállapítani, azaz előbb a bizottsági javaslatot tűzte volna ki szavazásra, épen a képviselő urak szólaltak volna fel ellene, mint minden ily esetben felszólaltak, még pedig teljes joggal. (Helyeslés jobbfelől.) Itt tehát kérdés ahhoz, hogy a házszabályok mit mondanak, nem fér és bocsásson meg nekem az előttem szólott t. képviselő, kinek heves támadására igen nyugodtan igyekszem felelni: nem az résütés a szabadságon és az alkotmányosságon, ha a házszabályokat az elnök és a ház többsége szigorúan magyarázza, hanem résütés volna igen is az, ha a ház többségének, jobb meggyőződése daczára, kötelessége volna egyes képviselő nézetét a magáé lelett uralkodni engedni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassék e kérdést ezen szempontból megítélni. Hogy a házszabályok felett szavazás ne legyen, azt én is óhajtom, mert egyáltalában nem tartom jónak soha, ha a dolog odakerül, hogy a házszabályok felett szavazni kelljen; da ha e felfogásban osztozni méltóztatnak, akkor nem lehet azt a tout felállítani : szavazni nem szabad, de a házszabályokat ugy kell, hogy értse minden ember, mint önök akarják ; hanem akkor el kell fogadni azt, a mit minden parlamentben, a hol a házszabályokat tisztelik, elfogadnak, hogy épen azért, hogy ne kelljen szavazni felettök, elfogadják és tiszteletben tartják a házszabályokat, illetőleg az elnöki enuntiatiót. (Helyeslés. Ügy van! jobbfelöl.) Más mód nincs. Vagy az elnöki enuntiatiót kell tiszteletben tartani, vagy szavazni kell. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Az utóbbit én sem óhajtom. Azért igen kérem, méltóztassanak az előbbihez, az elnöki enuntiatió tiszteletben tartásával ragaszkodni. Csak még egyet. Elismerem, hogy gr. Apponyi képviselő ur az iránt, mintha ő tekintené kegyelemnek és utasítaná vissza az engedélyt, nem nyilatkozott; de a képviselő urak hangoztatják azt folytonosan, hogy kegyelmet elfogadni a háztól. (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldadon: Ez jog!) Már bocsánatot kérek a képviselő uraktól, a jog, hogy hol van, abban, ugy látszik, nem értünk egyet; de ha a parlamenti rendszert akarják önök követni, ismétlem, nem marad más hátra, mint ezen esetben vagy az elnöki enuntiatiót elfogadni vagy a többség döntése előtt meghajolni. Más mód nincsen. (Felkiáltások a ssélsö balon: Hallgatunk! Kimegyünk!) És ezt senki sem tekintheti magára nézve sértőnek vagy kegyelemosztásnak. De még oly esetben is, midőn az illető ugyan azt hiszi, hogy joga van másodszor szólni, de az elnök vagy a többség azt hiszi, hogy a házszabályok értelmében ugyan nincsen, de azt mondják, azért azonban megadják ezen esetben a jogot: ezt senki magára nézve sértőnek vagy a saját meggyőződését lealázónak, vagy álláspontját megrontónak nem tekintheti. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelől.) Ezeket kívántam a t. háznak elmondani. Ismételve kérem, méltóztassanak megnyugodni az elnöki enuntiatióban. Gr. Apponyi Albert képviselő urat, megvallom, ha merném kérni — de nem merem kétszeri nyilatkozata után — nagyon kérném : bármi legyen jogi tekintetben e tárgyban nézete, méltóztassék beszédét elmondani. (Helyeslés jobbfelfü.) Elnök: T. ház! Megvallom, nem gondoltam volna, hogy felszólalásom ilyen vitára szolgáltat alkalmat. Én kötelességemnek tartottam, i hogy a házszabályokhoz szigorúan ragaszkodjam. í Nekem nincs jogom szabadelvűséget gyakoI rolni a házszabályok tekintetében, erre csaK a háznak van joga. Én nem tarthatom magamat csalhatatlannak sem s azért a ház elé terjesztettem, hogy méltóztassék e tekintetben dönteni. De nagyon csodálom, hogy akkor, mikor épen nem volt senkinek sem szándékában megvonni a szót gr. Apponyi Albert képviselő úrtól, méltóztatnak ugy felállítani a kérdést, mintha valaki a, jogot akarná elvonni. Ez a felfogás dolga lehet, de meggyőződésem szerint már maga az a tény, hogy először kell szavazásra feltenni a bizottság javaslatát s csak azután jöhet az ellenindítvány, holott ebben az esetben gróf Apponyi Albert képviselő ur indítványátkell előzetesen feltenni s csak azután jöhet a bizottság javaslata szavazás alá, mutatja, hogy ez nem ellenindítvány T . Miután ezt kinyilvánítottam, nem is változtathatnám meg. A házszabályok szigorú magyarázata szerint ellenindítványnak nem tekinthetem az oly előzetes indítványt, a mely csak a tárgynak visszautasítását s újabbi tárgyalás alá vételét czélozza. Méltóztassanak tehát e tekintetben dönteni, de én a házszabályokra nézve igen veszedelmes dolognak tartom a többség által való döntést. Meggyőződésem szerint az igazságot mondtam ki, én ehhez ragaszkodom. Ha méltóztatnak kivánni — magamat csalhatatlannak nem tartván, — kész vagyok kijelentésemet a ház bírálata alá bocsátani. (Élénk helyeslés jobbfelől. Félkiáltások: Nem kívánjuk! Halljuk a kérdést!) Kérdem tehát, méltóztatik-e elfogadni gróf Apponyi Albert határozati javaslatát, mely szerint a kérvény véleményezés és jelentéstétel végett kiadassék az igazságügyi bizottságnak, igen vagy nem? Haviár Dániel: A kérdés feltevéséhez vagyok bátor szólni. Azt hiszem, hogy a dolog természetéből folynék az, hogy először a kérvényi bizottság előadója által benyújtott javaslat tétes-*
