Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-88
88. országos ülés április 14-én, szombaton. 1888. ggy sék fel azért, mert ez azt tartalmazza, hogy a t. ház akar-e intézkedni e kérvényre vonatkozólag vagy nem. Az előadói javaslat az: tétessék le a kérvény a ház irodájába. Ez annyit jelent, hogy a t. ház nem akar semmi intézkedést tenni a kérvényben felhozottakra vonatkozólag. (Derültség jobbfelöl.) Az, hogy akar intézkedést tenni, az már arra vonatkozik, a mit gróf Apponyi t. képviselőtársam indítványában benyújtott, hogy tudni illik a mennyiben akar intézkedni a kérvény tárgya felett, előzetesen hallgassa meg az igazságügyi bizottságnak, mint szaktestiiletnek véleményét és ehhez képest, nézetem szerint, a dolog természetes sorrendje értelmében gróf Apponyi t. képviselőtársam indítványa volna felteendő és a szerint, a mint az jobbra vagy balra dől el, tétetnék fel az illető kérdés. (Elénk ellenmondások a szélső baloldalon. Derültség jobbfelől.) Bocsánatot kérek, tévedtem a kifejezésben, felszólalásomnak épen az volt czélja és indoka, hogy a bizottság javaslata tétessék első sorban szavazásra. Csernátony Lajos: Bocsánatot kérek, előttem szólott képviselőtársamnak egyéb volt a czélja, (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam azt akarja bizonyítani, hogy az előbbi kérdésben igazuk volt, tudniillik, hogy gróf Apponyi Albert indítványa ellenindítvány, tehát nem első helyen kell kitűzni, hanem második helyen. (Derültség. Felkiáltások: Igazi ügy van! jobbfelől.) Márpedig mi az elnöki kijelentés alapján állunk és azt tudjuk, hogy az nem volt ellenindítvány, hanem csak halasztási indítvány, ennélfogva első helyen kell feltenni és arra kell első helyen szavazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Gróf Apponyi Albert indítványa szerint a kérvény új bizottsághoz, tudniillik az igazságügyi bizottsághoz lenne utasítandó. A dolog természete szerint tehát a házszabályok értelmében ezt kell először szavazásra kitűzni. Megjegyzem azonban, hogy a kérvényi bizottság javaslata nem azt tartalmazza, hogy a kérdésre nézve ne csináljon a ház semmit, mert azt mondja, hogy a kérvény visszavehetés czéljából a ház irodájában letétetik. Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e elfogadni gróf Apponyi Albert határozati javaslatát, mely szerint a kérvény tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Most következik a kérvényi bizottság javaslata, mely szerint a kérvény visszavehetés czéljából a ház irodájában letétetik. Ha ez nem fogadtatnék el, akkor következik azon különvélemény, melyet Bernáth Dezső és Melczer Géza képviselő urak adtak be. Méltóztatnak-e kívánni, hogy felolvastassák. (Felkiáltások: Nem szükséges!) Kérdem a t. házat: méltóztatik-e elfogadni a kérvényi bizottság határozati javaslatát, mely szerint a kérvény visszavehetés czéljából a ház irodájában letétetik? A kik elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a bizottság javaslatát elfogadja és igy Bernáth Dezső és Melczer Géza képviselő urak különvéleménye elesett. Tibád Antal jegyző (olvassa): Szabó Sándor igazolt 1848—49-iki honvédszázados, szabadkai lakos országos alapból való nyugdíjaztatását kéri. Gajári Ödön előadó: A kérvényi bizottság határozati javaslata a következő: Kiadatik a magyar királyi honvédelmi mmisternek. (Elfogadjuk .') Elnök: Hogyha nincs észrevétel, a kérvény kiadatik a magyar királyi honvédelmi ministérnek. Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. Hátra van még azon interpellatió, a melyet Fenyvessy Ferencz képviselő ur jelentett be. Ezen kivül még két előterjesztés is lesz, egy a ministerelnök ur és egy a közgazdasági bizottság részéről. Méltóztassanak mindenek előtt az interpellatiót meghallgatni. Fenyvessy Ferencz: A ház legutóbbi üléseinek egyikén az elnök ur bemutatta a ministerelnöknek egy átiratát, a melyben a ministerelnök ur, hivatkozva VII. Henrik Reuss herczeg német császári nagykövetnek kormánya meghagyásából a közös külügyministerhez irt levelére, tudomásul vétetni kérte a házzal azon tényt, hogy a német birodalmi gyűlés milyen meghatottsággal és forró hálaérzettel fogadta az osztrák-magyar monarchia parlamentjeinek lélekemelő magatartását nagy uralkodójuk elhunyta fölött. Ezen tényt a képviselőház akkor egyhangúlag tudomásul vette, kétségtelenül azzal a tisztelettel és érzéssel, melylyel a velünk szövetségben álló nagy német birodalmi gyűlésnek ezen udvariassági aetusa mindnyájunkat eltöltött. Azonban ugyancsak e napon az osztrák parlamentben az osztrák ministerelnök: gróf Taaffe szintén nyújtott be egy átiratot. Ezen átirathoz mellékelte Reuss Henrik herczeg német nagykövet levelét is. Ezen levél attól, a mely az itteni parlamentben fel lett olvasva, lényegileg ugyan nem, de szövegében egész mást tartalmaz, mint a mit a ministerelnök ur átiratában azon bizony T os levélről állítani szives volt. Ugyanis ezen levélben nem külügy ministernek van nevezve gróf Kálnoky közös külügyműnister, a mint azt az átirat nekünk jelezte, hanem tisztán és világosan az osztrák külügyek ministerének. Továbbá ezen levél nem miként a ministerelnök ur átirata, osztrák-magyar monarchia parlamentjeiről, hanem tisztán és világosan osztrák parlamentekről beszél s a magyar 89*
