Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

88. országos ülés április 14-én, szombaton. 1888. §25 házban egy képviselővel szemben sem akár az egész ház együtt, akár egyes képviselő kegyelmet gya­korolni jogosítva nincs, de jogokat gyakorolhat igenis az egész és gyakorolhatnak egyes képviselők. Ezt kívántam megjegyezni, nehogy később, ha valaki felszólalni akar, azt mondják, hogy azt a kegyelmet, melyet gr. Apponyi Albert vissza­utasított, más képviselő más alkalommal elfogadja. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Csupán abból a szempontból kell felszólalnom — ugy látszik félremagyarázott szavaim helyreigazítására — hogy eljárásom jelle­gére nézve semmi kétség fenn nem foroghat. Én nem utasítom vissza a t. ház részéről azt a con­cessiót, hogy felszólalhassak akkor is, mikor a házszabályok arra jogot nem adnak. Ez semmi­nemű személyes érzékenykedés tárgyát nem képezi és a jelenlegi esetben is, ha ugy volnék meggyő­ződve, hogy a házszabályok nekem a felszólalásra jogot nem adnak, hálával fogadnám, ha a t. több­ség nekem a felszólalásra a jogot megadná. A miért azt a jelen esetben neui fogadhatom el, tisztán az, hogy minden tiszteletem mellett, ugy az elnöki szék iránt, mint azon férfiú iránt, ki az elnöki széket jelenleg elfoglalja, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a házszabályok magya­rázatára nézve a jelen esetben vele egyetértsek és igy a házszabályok magyarázatának nem praeju­dicálhatok, midőn concessio gyanánt fogadom el azt, a mihez nekem jogom van. Ez és nem bárminemű érzékenykedés képezi eljárásom indokát. (Elénk helyeslés balfelöl.) Madarász József: T. ház! Én mindig azon véleményben voltam, hogy a házszabályokat az alkotmányosság szabadabb szellemében kell fel­fogni, nem pedig megszorítani és midőn a t. ház magától Apponyi t. képviselőtársam­tól hallja, hogy ő indítványát ellenindítvány­kép terjesztette be ; (Helyeslés a szélső baloldalon.) s midőn, hogy a szó utoljára megillesse, ezen indítványát vele együtt tiz képviselőtársa irjaalá: akkor mi szabadabb alkotmányos szellemnek, az igazi szabadelvtíségnek hívei — bármennyire tiszteljük is a ház elnökét és bármennyire becsül­jük alkotmányos érzését — azon véleményben vagyunk, hogy nem kellett volna azon kicsinyes ürügyhöz fordulni, (Helyeslés a szélső báloldalon.) hogy van ám itt egy házszabály, amely azt mondja, hogy a bizottsághoz való visszautasítás nem képez ellenindítványt, én, mint elnök, nem hivatom fel a t. képviselő urat szólásra. Azért a szabadabb szellemű alkotmány érdekében nem kellett volna a háznak vitatkozni a felett, hogyan kell érteni a házszabályokat, hanem az indítványt ellenindít­ványnak kellett volna venni, <& mint én meg is vagyok győződve arról, hogy ez nemcsak egy­KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. IV. KÖTET. szerű visszautasításra vonatkozó indítvány. (Ugy van! a szélső balodalon.) Igaz, hogy ezen indítvány a bizottsághoz kí­vánja a kérvényt utasítani, de már ezzel akérvényi bizottságnak azon véleménye ellen foglal állást, mely itt most a képviselőháznak ajánltatik, mert hisz a tárgyalásból mindenki tudhatja, hogy itt btínpalástolásról van szó. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zajos ellenmondások a jobboldalon. Nagy zaj.) Igen, azért kívánjuk a kérvényt a jogügyi bizottsághoz utasítani,hogy mondja meg, van-e itt bűnpalástolás ? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt csak annak indokolására tartottam szük­ségesnek felhozni, hogy ez ellenidítvány és épen a kisebbségnek kötelessége a házszabályok mellett megállni rendületlenül, mert meggyőződésem, hogy az ily előzmény által ismét a mindinkább megszo­kott réstörés szándékoltatik az alkotmányos tár­gyalásokban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nagyon helyeslem, hogy akkor, midőn gróf Apponyi képviselőtársamnak a házszabályok jogot biztosítanak, ő kegyelmet elfogadni nem akar. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobb­oldalon.) Nem kívánom, hogy a t. ház szavazzon a felett, vájjon ez ellenindítvány-e vagy nem, mert ez azon sikamlós térre vezetne, hogy a többség mindenkor leszavazhatná a házszabályt; (Ugy van\ Ugy van! a szélső baloldalon.) és mindenkor elüthetné a szótól azon képviselőt, a kitől tart. (Zajos helyeslés bafelöl. Ellenmondás jobbfelöl.) Ezért nem akarom ezt a kérdést szavazás alá bocsáttatni s az esetben, ha a t. ház azt határozná, hogy ez az ellenindítvány nem ellenindítvány, akkor, midőn e tárgy szavazásra tűzetik ki, én azt törvényesesen hozott határozatnak a magam jelen­tésével nem fogom szentesíteni. (Helyelés a szäsii balfelöl. Felkiáltások! Kimegyünk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! (Halljuk!) Mindenek előtt kénytelen va­gyok az előttem szólott t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy ez esetben arról, hogy vala­kinek felszólalásától valaki félne, szó nem lehet, mert épen a magam részéről és a többség részéről fejeztetett ki az óhajtás, gróf Apponyi Albert kép • viselő ur beszédét meghallhatni , daczára annak, hogy meggyőződésünk szerint a házszabályok értelmében az ő indítványa csakugyan nem ellen­indítvány. Ismétlem: ha a szavazási rendet veszszük, egész praxisunk szerint azon indítvány felett, a melyet gróf Apponyi Albert tett a jogügyi bizott­sághoz utasítás végett, előbb kell szavazni, mint a bizottság javaslata felett, mert gr. Apponyi Albert indítványa azt czélozza, hogy az ügy még egy bizottság által tárgyaltassék és előkészíttessék. Maga ez az egy tény igazolja, hogy azon indít­vány nem ellenindítvány; mert a házszabályok 2Ö

Next

/
Thumbnails
Contents