Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

212 88. országos ülés április 14-én, szombaton. !S88. Következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Tibád Antal jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyben újabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben a következő újabb bejegyzés foglaltatik: „Április 13-án Fenyvessy Ferencz. VII. Henrik, Reus herczeg, német császári nagykövetnek a képviselőház elnöke által folyó évi április ÍO-éo bemutatott ministerelnöki átiratban érintett levele tárgyában, a ministeremükhöz." Elnök: Az interpellatió az ülés végén fog előterjesztetni. Következik az osztrák-magyar Lloyd gőzhajózási vállalattal kötött hajózási és posta-szerződésről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Tibád Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni? (Igen! Nem!) A kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség megszavazza s igy a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendi házhoz átküldetni határoztatik. Kérem a t. házat, méltóztassék a jegyzőkönyvnek ezen harmadszori megszavazásra vonatkozó pontját hitelesíteni. JosipOVich Géza jegyző (olvassa ajegyzokönyvi kivonatot). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a napirend szerint az 5-ik sorjegyzékből elintézetlenül nmradt kérvények tárgyalása, jelesen pedig a 4-ik számú kérvény. Tibád Antal jegyző (olvassa): „Zóka Dezső János és társai szennai lakosok és választó polgárok a kaposvári választó-kerületben 1887. június hó 18-án megejtett képviselőválasztás alkalmával szenvedett jogsérelmeik orvoslását kérik." Elnök: A mint a t. ház tudni méltóztatik, ezen tárgyhoz egy különvélemény és határozati javaslat i> van beadva. TÖrs Kálmán jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. képviselőház! (Ralijuk!) Ha végig tekintünk a Magyarországban lefolyt választási küzdelmeken, régibb időben is számtalan erőszakoskodás és törvénytelenségre találunk. De, t. ház, az erőszak, habár elvetendő eszköz, az mégis mindig bizonyos életnek nyilvánulása; ellenben, ha tovább megyünk a választások történelmében, az erőnek alkalmazását mindig kevesbedni találjuk, hanem annak helyét a pénzzel való vesztegetés, a megfélemlítés és legutoljára azután még az okmányhamisítás is foglalja el. Hogy mit kérnek a kérvényezők a t. háztól, azt már a t. előadó ur előttem elmondta. Én csak egyet vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, tudniillik, hogy a képviselőház által annak megtagadása, a mit ők kérnek, oly udvariatlansági tény, a mit egy bizonyos fokú műveltséggel biró társaság sem engedne meg magának, annál kevésbé megengedhető ez egy oly magas testületnél, mint a képviselőház, midőn nem kérnek mást tőle, mint csak tanácsot. Hová fog az vezetni, ha a képviselőház ezt is megtagadja a kérvényezőktől? A szállongó hírekből tudjuk, hogy ha a kérvényezők nem nyernek meghallgatást azon fórum előtt, a mely a legilletékesebb, a magyar képviselőháznál, kérvényezni akarnak a magyar királynál. Hogy igazuk van-e ezen kérvényezőknek, az iránt nem hivatkozhatom semmire jobban, mint arra a hírhedt főispáni levélre, a melyben nyíltan ki van mondva, hogy nem a taszári szavazatokban van a hiba, hanem máshol. Már annak az elismerése, hogy máshol van a hiba, tudniillik abban, hogy ezen szennaiaknak a szavazata, bár ők Körmendyre szavaztak, később mégis Széchenyire Íratott át, maga mutatja, hogy előre készített terv szerint jártak el. Már előre tudta mindenki, hogy a hínárból máskép nem szabadulhatnak, mint csak ugy, ha a szavazatokat meghamisítják. Én őszintén megvallom, hogy az egész választásnál és általában a t. minister ur eljárásánál nem tudom irigyelni a t. minister ur gusztusát. Ha az én kerületemben ma valaki a szavazatoknak csak egygyel többjét összegyűjti és ezzel nekem bizalmatlanságot szavaztat, biztosíthatom a t. házat és a t. minister urat, hogy kötelességemnek tartom képviselői állásomról azonnal lemondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig azt hiszem, nem kell éclantasabb bizalmatlansági szavazat, mint az, hogy a t. minister ur és az ő corifeusai, szemben ezen kérvényekkel, meg sem merik kisérteni, hogy neki bizalmat szavaztassanak. A t. előadó ur valódi grandseigneurd modorban bánik el ezen kérvénynyel. Ugy látszik, a t. minister ur szokását kezdi elsajátítani, midőn azt mondja, hogy ők nem bírálták meg alakilag, vájjon a szennai választók voltak-e azok valóban, a kik kérvényeztek, vagy sem? Ha egy kis fáradságot akart volna venni magának a t. előadó ur és a mandátumot kikereste volna, megtalálta volna, hogy ugyanazok a szennai választók voltak, a kik beadták a kérvényt, a kik Körmendyre szavaztak. És még jobban bebizonyították kérvényük ugyanazonosságát azzal, hogy a kérvény beadása után, mely által Somogy megyében a minister ur pártfelei nagyon feszélyezve voltak, mindent elkövettek, hogy a kérvény visszavonását kieszközöljék, különösen a főispán. Először elküldték a községbe a főbírót és az ott Ígérte a közmunkaváltság leszállítását. De ez nem segített semmit, a szennai