Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

88. országos ülés április 14-én, szombaton. 18S8. 213 választók állhatatosak maradtak. Ekkor mást küldtek ki. Valami erdőtisztet, egy magasabb erdőhivatalnokot azon ígérettel, hogy ha visszaveszitek a kérvényt, azon esetre kényelmetlen erdőkezelési szabályaikat meg fogják változtatni. E dolgokat mindenki tudja Somogy-megyében, mindenki ismeri és hogy ezeknek, a miket állítottam, igazaknak kell lenniök, az legjobban kitűnik abból, hogy a szennai község érdemes lelkésze szükségesnek tartotta nyilatkozni, melyben tiltakozik az ellen, hogy hivei békéjét háborítsák, hogy azokat ily czélra megnyerni akarják, hogy ott korteskedjenek és elvárja a képviselőház bölcseségétől, hogy ugy fog határozni, a hogy az igazság megkívánja. Kényelmes dolog lenne, t. előadó ur, ha csak azzal utasítanánk el valamely dolgot, hogy annak alakisága felett nem akarunk discussióba bocsátkozni, hanem azért mégis mintegy kételyképen odadobjuk, hogy ezen kérvén}-ezők talán az én fictióim voltak, miután én adtam be a kérvényt. Ez ellen határozottan tiltakoznom kell és ezen gyanúsítást visszautasítom. Hock képviselőtársam előhozta beszédében azt, hogy ő ezen ügyet dicstelennek tartja. Tökéletesen igazat adok neki, magam is annak tartom. O azonban ezen beszédével, azt hiszem, a túloldalon nem aratott valami nagy sikert, olyat, mint első felszólalása alkalmával semmi esetre sem, ő még ujoncz lévén a parlamentben s különösen azon párton, nem tudja, hogy nem szabad saját meggyőződéséből valami felett az igazságot megmondani, hanem hallgatni s szavazni, a mint kívántatik. Képviselőtársam tiltakozott Somogy megye politikai reputatiójának a nemzet szine előtt való meggyalázása ellen. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam arról, hogy Somogy megyének ezen kérvény nem fog gyalázatára válni, ép annyira nem, a mint nem íog dicsőségére válni az ő megválasztatása. Hogy ezen kérvényt kellett a képviselőházhoz intézni, az kifolyása azon corruptiónak, a mely az egész országban el van terjedve. Méltóztassék csak tekintetbe venni, t. ház, hogy a legelső politikai immoralitas után hová sülyedt ez az ország. Midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur elhagyta politikai meggyőződését és a másik oldalra ment: ez volt a kezdet. Hogy hová sülyedt azóta az ország moralitása, elég utalnom a lapok hírrovataira, melyek tele vannak közhivatalokban előforduló sikkasztásokkal. Beszélhet a t. minister ur akármit. Elmondhatja, hogy őtbosszantják ezen dolgok, hogy az ellenzék az ő bosszantására hozza fel e kérdést. Nem, t. ház, nem az ő boszszantására hozzuk ezt fel, hanem az igazság védelmére és a becsület követelménye folytán. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezen bosszantásnak, higyje el a t. minister, ur előbb-utóbb vége lesz, mert az lehetetlen, hogyha mindig szenny és iszap kóvályog egy folyamban, ez azt, ha máskép nem, önkényt ne dobj a partjára. (Tetszés szélső balfelöl.) Ezen kérdésnél, t. ház, nem szándékozom hosszasabban beszélni. Higyje el a t. képviselőház, hogy nem kellemes munkát végez az, a ki Augias istállóját tisztogatja, Már pedig, hogy ez a kérdés az egész országban, sőt a kormánypárt tagjai közt is nyilt sebnek tekintetik és hogy e kérdés olyan, melynek tüzes vassali kiégetésére szükség van, azt hiszem, ezt minden tisztességes ember belátja, ha nem is nyilatkozik igy a házban. Végül csak még egyet mondok és ez az, hogy egyszer egy társaságot valaki rabló históriával akarván szórakoztatni, meséjét azzal kezdte: „Es war einmal ein Banquier." Mindenki hallgatott erre s várta a folytatást, mire az elbeszélő hozzátette, hogy e szóval elmondotta az egész történetet. En, t. ház, nem akarom azt, hogy ha egy okmányhamisításról és ennek elpalástoíásáról valaha valamely társaságban szó lészen, ennek történetét azzal mondhassák el: „Volt egyszer egy minister." Nem fogadom el a kérvényi bizottság javaslatát, hanem csatlakozom Bernáth Dezső és gróf Apponyi Albert képviselő urak határozati javaslatához. (Helyeslés szélső balfelöl.) Uray Imre: T. ház! Megvallom, már két izben voltam azon helyzetben, midőn azt reméltem, hogy sem a kaposvári választással, annál kevésbé a szennai kérvénynyel a képviselőháznak nem lesz alkalma többé foglalkoznia. Hihettem pedig ezt azért, mert a kaposvári választás ellen beadott panaszok tárgyalása után következett a minister urnak hosszas betegsége, a szennai kérvények első tárgyalása után pedig közbejött a húsvéti szünidő s igy a véletlenség folytán két oly hosszú idő volt adva a gondolkozásra a minister urnak, hogy nem hihettem azt, hogy ilyen hosszú idő alatt be ne lássa, hogy az ily mandátumot, ha száz verificatión ment is keresztül, tisztességgel megtartani nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) Ezen véleményemben azonban, a melylyel a minister ur iránt voltam — sajnálattal kell kijelentenem, hogy már kétszer — alaposan csalódtam. Mert, midőn az ellenzéknek két tekintélyes tagja az ország szine előtt határozottan kijelenti, hogy az a mandátum, a melyet a minister ur benyújtott, hamis; mikor a szennai választók a képviselőházhoz fordulnak kérvényükkel és igazolják, hogy ők a minister arra soha sem szavaztak és kérik, hogy a ház jelölje meg nekik azt a helyet, hogy hová folyamodjanak jogorvoslatért és igazságért széles Magyarországban, a minister ur pedig azt a mandátumot ennek daczára mégis megtartani hajlandó : akkor, bocsánatot kérek, azon ignorált közvéleménynek szintén joga van olyan feltevésekre,