Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

208 87. országos ülés április 13-án, pénteken. 1888. gyón fontosnak elismerek, azt hiszem, hogy ez a hadászati érdek, tengeri hajózásunk támogatása, sem csak nem veszt semmit, hanem nyer, hogyha mi a helyett, hogy a tengerbe vizet töltenénk, a helyett, hogy egy a monarchia másik állama által a maga érdekében ugy is okvetlenül fentartott vállalat subventióját szaporítanék: mi saját ma­gyar vállalatunkat erősítjük ; mert akkor a két vállalat együtt véve veszély esetén több hajót szol­gáltathat hadseregünknek, mint az az egy vállalat. (ügy van! balfelőL) Politikai szempontokra, t. ház, az elmondot­tak után nincs többé szükség kiterjeszkednem. Hisz bebizonyíttatott, hogy az a veszély, hogy a Lloyd firmája, a mi lobogónk a keleti kikötők­ből eltűnjék, egyáltalában nem áll fenn s tisz­tán chimäricus; igy tehát elesvén az az egyet­len egy argumentum, a mely utolsó menedékét képezi azoknak, kik e javaslat mellett adják szavazatukat s azt indokolni kénytelenek : való­ban nem látok indokot és érvet, a melylyel e javaslat a magyar képviselőházban elfogadha­tóvá válnék és valamint tiz év előtt annak el­fogadását csekély erőm teljével és a tőlem tel­hető legnagyobb erélylyel elleneztem, ellenzem azt ma is és csatlakozom a Gaál Jenő t. képvi­selőtársam által előadottakhoz. (Hosszantartó zajos helyeslés balfelől.) Elnök: Csernatony Lajos, képviselő ur ki­van személyes kérdésben szólani. Csernatony Lajos; Nem akarok épen sze­mélyes kérdésben szót kérni, mert ez érzelmem ellen van, de ha a t. ház kegyesen megengedi, csakis gróf Apponyi Albert t. képviselő ur beszédének egy pontjára kívánok egy nagyon rövid rectificatiót tenni. Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur ismert eloquentiájával többet szokott valamiből kicsi­nálni, mint a mennyit más közönséges halandó belőle kicsinál. (Derültség.) Én azt mondtam, hogy az a memorandum két évvel ez előtt kelt. Akkor a szerződés nem volt a kamara előtt, követke­zőleg a szerződés iránt nem mondhatott véle­ményt, hanem csak általános nézeteit mondotta el. A gróf Apponyi Albert t. képviselő ur okosko­dása folytán ezzel én azt állítottam volna, hogy a kamara általános nézeteit megváltoztatta. Bo­csánatot kérek, ezt én nem állítottam és ugy vagyok meggyőződve, hogy a kamara ma is így gondolkozik, mint akkor — én is ugy gon­dolkozom — de épen az indokokat mondottam el, a melyeknél fogva a kamara, illetőleg annak tagjai — mert nincs előttünk más memoran­dum — a szerződés tárgyalása alkalmával Fiume érdekét kielégítve látják. Ez az, a mit megjegyezni kívántam. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép* I viselőház! Csak igen röviden kívánok e tárgyhoz pár szót szólani. (Halljuk!) Mindenekelőtt a magam részéről meg kell, hogy tegyem azt a különbséget, a mit gróf Apponyi élezésen mellőzött, hogy talán mégis van bizonyos különbség a közt, idézni valamit, a mi magánlevél­ben íratott és a közt: idézni, a mi nyomtatásban közkézen forog és igy az az élez, a mit a levélírás veszedelmességére nézve felhozott — azt hiszem — minden alapot nélkülöz, (ügy van! jobbfelől.) Egyébiránt én azon, hogy Apponyi képviselő ur némileg tűzbe jött a fiumei kamara nézetvál­toztatása felett és sajnálkozott, nem csodálkozom. Miért ? Mert ha összehasonlítjuk a mondottakat, a kamara két évvel ezelőtt kiíejezte bizalmát a kor­mány bölcsesége iránt és óhajokat fejezett ki a Lloyd szerződéssel szemben. Ha már most a létre­jött szerződést magára nézve előnyösnek tartja és igy aggályai tekintetében változott is nézete, de nem változott a kormány iránti bizalma, ez bizony gróf Apponyinak rosszul eshetik, de erről utoljára nem tehetek. (Derültség a jobboldalon. Mozgás balfelől.) De, t. képviselőház, nincs szándékomban reflectálni ez alkalommal azokra, a miket gróf Apponyi a közérzület — nem is tudom, hogy mondta . . . Gr. Apponyi Albert: Eesígnatiójáról! Tisza Kálmán ministerelnök: „resíg­natiójáról" beszélt. Igen természetes, az igen t. képviselő úrra nagyon vigasztaló lehet az a meg­győződés, hogy a nemzet többsége, ép ugy, mint a házé, csak azért van ezen kormány háta mögött és nem az övé mögött, mert resignatióban van. Ez igen megnyugtató hit lehet, nem is irigylem a képviselő ürtól, élvezze jelen helyzetét mentől to­vább és maradjon mentől tovább ezen boldog hit­ben. (Élénk derültség jobbfelől. Élénk mozgás a bal­oldalon.) A mi engemet illet, t. képviselőház, azt gondolom, hogy semmi személyesen sértőt vagy nem parlamentarist nem mondtam. Nagyon meg fogok elégedni, ha velem szemben soha ennél erő­sebb, sértőbb dolgot nem mondanak. (Helyeslés jobbfelől. Félkiáltások balfelől: Nem volt sértő!) Azt gondolom, hogy a kormány ellenében — elisme­rem teljesen parlamentaris módon — alkalmazott észrevételekre hasonló módon megfelelni, talán nekem is van jogom, a nélkül, hogy személyeske­déssel, vagy bármivel is vádolhasson a közbekiáltó képviselő ur. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérve röviden magára a dologra, én azt tartom, minden esetre különböztetést kell tennünk, ha meg akarjuk a dolgot ítélni, hogy arról van-e szó, vájjon egy új intézmény létesíttessék vagy pedig arról, hogy esetleg egy régen fennálló, bár­mit mondjunk, igen sok érdeknek szolgálatot tett intézményt elejtsünk? Ez az egyik, amit, ha igaz­ságosan akarunk ítélni, szem elől téveszteni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.)

Next

/
Thumbnails
Contents