Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-87
208 87. országos ülés április 13-án, pénteken. 1888. gyón fontosnak elismerek, azt hiszem, hogy ez a hadászati érdek, tengeri hajózásunk támogatása, sem csak nem veszt semmit, hanem nyer, hogyha mi a helyett, hogy a tengerbe vizet töltenénk, a helyett, hogy egy a monarchia másik állama által a maga érdekében ugy is okvetlenül fentartott vállalat subventióját szaporítanék: mi saját magyar vállalatunkat erősítjük ; mert akkor a két vállalat együtt véve veszély esetén több hajót szolgáltathat hadseregünknek, mint az az egy vállalat. (ügy van! balfelőL) Politikai szempontokra, t. ház, az elmondottak után nincs többé szükség kiterjeszkednem. Hisz bebizonyíttatott, hogy az a veszély, hogy a Lloyd firmája, a mi lobogónk a keleti kikötőkből eltűnjék, egyáltalában nem áll fenn s tisztán chimäricus; igy tehát elesvén az az egyetlen egy argumentum, a mely utolsó menedékét képezi azoknak, kik e javaslat mellett adják szavazatukat s azt indokolni kénytelenek : valóban nem látok indokot és érvet, a melylyel e javaslat a magyar képviselőházban elfogadhatóvá válnék és valamint tiz év előtt annak elfogadását csekély erőm teljével és a tőlem telhető legnagyobb erélylyel elleneztem, ellenzem azt ma is és csatlakozom a Gaál Jenő t. képviselőtársam által előadottakhoz. (Hosszantartó zajos helyeslés balfelől.) Elnök: Csernatony Lajos, képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Csernatony Lajos; Nem akarok épen személyes kérdésben szót kérni, mert ez érzelmem ellen van, de ha a t. ház kegyesen megengedi, csakis gróf Apponyi Albert t. képviselő ur beszédének egy pontjára kívánok egy nagyon rövid rectificatiót tenni. Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur ismert eloquentiájával többet szokott valamiből kicsinálni, mint a mennyit más közönséges halandó belőle kicsinál. (Derültség.) Én azt mondtam, hogy az a memorandum két évvel ez előtt kelt. Akkor a szerződés nem volt a kamara előtt, következőleg a szerződés iránt nem mondhatott véleményt, hanem csak általános nézeteit mondotta el. A gróf Apponyi Albert t. képviselő ur okoskodása folytán ezzel én azt állítottam volna, hogy a kamara általános nézeteit megváltoztatta. Bocsánatot kérek, ezt én nem állítottam és ugy vagyok meggyőződve, hogy a kamara ma is így gondolkozik, mint akkor — én is ugy gondolkozom — de épen az indokokat mondottam el, a melyeknél fogva a kamara, illetőleg annak tagjai — mert nincs előttünk más memorandum — a szerződés tárgyalása alkalmával Fiume érdekét kielégítve látják. Ez az, a mit megjegyezni kívántam. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép* I viselőház! Csak igen röviden kívánok e tárgyhoz pár szót szólani. (Halljuk!) Mindenekelőtt a magam részéről meg kell, hogy tegyem azt a különbséget, a mit gróf Apponyi élezésen mellőzött, hogy talán mégis van bizonyos különbség a közt, idézni valamit, a mi magánlevélben íratott és a közt: idézni, a mi nyomtatásban közkézen forog és igy az az élez, a mit a levélírás veszedelmességére nézve felhozott — azt hiszem — minden alapot nélkülöz, (ügy van! jobbfelől.) Egyébiránt én azon, hogy Apponyi képviselő ur némileg tűzbe jött a fiumei kamara nézetváltoztatása felett és sajnálkozott, nem csodálkozom. Miért ? Mert ha összehasonlítjuk a mondottakat, a kamara két évvel ezelőtt kiíejezte bizalmát a kormány bölcsesége iránt és óhajokat fejezett ki a Lloyd szerződéssel szemben. Ha már most a létrejött szerződést magára nézve előnyösnek tartja és igy aggályai tekintetében változott is nézete, de nem változott a kormány iránti bizalma, ez bizony gróf Apponyinak rosszul eshetik, de erről utoljára nem tehetek. (Derültség a jobboldalon. Mozgás balfelől.) De, t. képviselőház, nincs szándékomban reflectálni ez alkalommal azokra, a miket gróf Apponyi a közérzület — nem is tudom, hogy mondta . . . Gr. Apponyi Albert: Eesígnatiójáról! Tisza Kálmán ministerelnök: „resígnatiójáról" beszélt. Igen természetes, az igen t. képviselő úrra nagyon vigasztaló lehet az a meggyőződés, hogy a nemzet többsége, ép ugy, mint a házé, csak azért van ezen kormány háta mögött és nem az övé mögött, mert resignatióban van. Ez igen megnyugtató hit lehet, nem is irigylem a képviselő ürtól, élvezze jelen helyzetét mentől tovább és maradjon mentől tovább ezen boldog hitben. (Élénk derültség jobbfelől. Élénk mozgás a baloldalon.) A mi engemet illet, t. képviselőház, azt gondolom, hogy semmi személyesen sértőt vagy nem parlamentarist nem mondtam. Nagyon meg fogok elégedni, ha velem szemben soha ennél erősebb, sértőbb dolgot nem mondanak. (Helyeslés jobbfelől. Félkiáltások balfelől: Nem volt sértő!) Azt gondolom, hogy a kormány ellenében — elismerem teljesen parlamentaris módon — alkalmazott észrevételekre hasonló módon megfelelni, talán nekem is van jogom, a nélkül, hogy személyeskedéssel, vagy bármivel is vádolhasson a közbekiáltó képviselő ur. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérve röviden magára a dologra, én azt tartom, minden esetre különböztetést kell tennünk, ha meg akarjuk a dolgot ítélni, hogy arról van-e szó, vájjon egy új intézmény létesíttessék vagy pedig arról, hogy esetleg egy régen fennálló, bármit mondjunk, igen sok érdeknek szolgálatot tett intézményt elejtsünk? Ez az egyik, amit, ha igazságosan akarunk ítélni, szem elől téveszteni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.)
