Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-87
206 87. országos ülés április 13-án, pénteken! 1S88. irányban, legalább túlnyomó részben egészen más, tudniillik a nyugoti irányban keresné fel a piaczokat, tehát a Lloyd hajózási érdekeivel összeütközésbe sem jöhet, tehát ezen két társulat között olyan verseny, a melyben az egyik a másikat legyőzhetné, nem is képzelhető, mert nem is volna oka a két társulatnak egymással versenyezni. (Helyeslés balfelöl.) Tisztelt ház! Gaál Jenő tisztelt barátom felhozta azt az i^en frappáns tényt, hogy az Adria nem képes a Brasiliában kínálkozó lisztszállítmányok elszállításának megfelelni, mert a neki szánt sübventiónak szűkmarkúsága folytán kellő számú hajókat nem indíthat meg. Már most álljunk csak meg ezen speciális ténynél egy pillanatig és állítsuk szembe a két fenforgó érdeket. Itt van egy első rangú, sőt vitális érdeke a magyar közgazdaságnak, Magyarország legelső és legfejlettebb iparága, az az iparág, melynek fentartása, Magyarország mezőgazdaságának felvirágozása szempontjából a legnagyobb fontossággal bir, a mely iparág élet-halálküzdelemben van idegen piaczok megtarthatása végett. 8 ez az iparág a maga piaczainak megtartásában és újaknak hódításában gátolva van azon hajózási vállalat elégtelensége miatt, mely annak szolgálatára utalva van, a mely hajózási társulat azon útirányokat követi, melyekre ez iparágnak szüksége van. És mig ez az állapot áll fenn; mig a mi lisztiparunknak s ez által mezőgazdaságunknak első rangú érdeke a hajózás terén nem nyer kielégítést: mi azt az összeget, melyet tengeri hajózásunk támogatására egyáltalán fordítani akarunk, nem arra fordítjuk, hogy azt az útirányt erősítsük, mely legfontosabb iparunknak talán megmentéséhez volna fentartandó és erősítendő, hanem fordítjuk ezen összeget Alexandriában, Smyrnában és Batumban álmodott piaczok meghódítására, (Ugy van! Derültség a hol és a szélső baloldalon.) Nem tehetek róla, t. ház, hisz vannak talán nagyobb sérelmei ezen országnak, vannak talán még fontosai)b érdekek a közgazdasági épen ugy, mint a politikai és az administrationalis téren, hol az ország érdekeit nem látom kielégítve és melyekben a reformért lelkesedem és küzdeni kívánok: de alig ismerek dolgot, mely a maga absurdításánál fogva oly lázítólag hat az emberre, mint midőn azt látja, hogy azt a kevés pénzt, azt a csekély összeget, melyet közgazdaságunk emelésére egyáltalán fordíthatunk, nem oda fordítjuk, ahol annak égető szüksége mutatkozik, hanem oda, hol annak semmiféle hasznát nem látjuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mondtam, t. ház, az előtt, hogy a t. kereskedelmi minister ur, mikor a Lloyd subventionálásának nyomatott indokolását készítette, a közgazdasági szempontot jóformán elejtette s ez ellen tiltakozott a t. minister ur. Igenis, t. ház, elejtette, i Elejtette pedig azért, mert az nem közgazdasági indokolás, a mi ebben a nyomtatásban foglaltatik. Midőn ily súlyos körülmények közt egy ily nagy évi kiadás megszavazását indokolni kívánjuk közgazdasági szempontból: akkor nem elég általánosságban azt mondani, hogy a mi keleti forgalmunk fentartása igényli ezt az áldozatot, hanem akkor az indokolásnak statistikai adatokkal fel kell szereive lenni, melyek kimutatják, hogy a Lloyd subventio eddigi fennállása alatt ez a társulat minő szolgálatokat tett a magyar közgazdaságnak. (Helyeslés balfelöl.) És ha a t. minister ur ki tudja mutatni, hogy épen úgy, vagy ha nem is hasonló mértékben, de hasonló irányban, mint a hogy az Adriának forgalma aránylag csekély subvetio mellett meglepően fejlődött; ha ki tudja mutatni adatokkal azt, hogy azok a szolgálatok, melyeket a Lloyd a magyar közgazdaságnak nyújtott azon évtizedek óta, mióta a Lloyddal subventionalis viszonyban vagyunk, szintén fejlődtek: akkor állíthatja, hogy közgazdaságilag indokolta előterjesztését. Én nem vagyok hajlandó azt hinni, hogy a kereskedelmi ministeriumban ezt nem tudják és nem vagyok hajlandó azt hinni, hogy a kereskedelmi ministeriumban a magyar képviselőház döntő szavának méltósága iránt oly kevés tekintettel lennének, hogy irántunk való kicsinylésből titkolják el ezen adatokat előttünk. Mert hiszen azt az elismerést szívesen megadom, hogy az utóbbi időben igen szép és terjedelmes adatokkal teljesen felszerelt indokolásokat láttunk a kereskedelmi ministerium részéről. Midőn tehát itt semminemű adattal, semminemű számcsoporttal, a viszonyoknak semminemű gondosabb földerítésével nem találkozunk: akkor ennek oka nem lehet más, mint hogy nincs is más mindazok tudomása szerint, kik a dolognak utánajártak, mint az, hogy a tényeknek terén oly argumentumokat, melyekkel ezt a szerződést indokolni lehetne, nem lehet találni, hogy tehát ennek a javaslatnak számára a legjobb esély az, ha a tények homályban tartatnak, vagy általános phrásisokkal burkoltainak. (Ugy van! balfelöl.) Különben a t. minister ur hivatkozott ép úgy, mint Gaál Jenő t. barátom a fiumei kereskedelmi kamarának memorandumára, csak hogy ő azt mondotta, hogy annak más passusát fogja felolvasni, mint Gaál Jenő. Igaz, hogy meg vagyok akadva e momerandummal, mert Csernatony t. képviselő ur minket ugy értesített, hogy azóta, mióta ezt a memorandumot szerkesztették, a fiumei kereskedelmi kamara tagjainak nézete megváltozott; és természetesen az ő szavainak hitelt kell adnom. Hanem miután az egyik és másik oldalról hivatkozás történt e memorandumra: az a kérdés mégis érdekes, hogy magának a memorandumnak alapján kinek van igaza, vagy lett volna igaza két év előtt, ha a controversia akkor folyt volna le. Gaál Jenő I t. barátom felolvasta azon mondatot, melyben a
