Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

S7; országos ülés Aprllis 13-án, pénteken. 1888. 205 ekként való felvetése helyes és hogy a jelen pénz- | ügyi körülmények között, hacsak a kormány saját kifejtett alapelveihez és progr amurjához híven akar eljárni, a kérdés máskép nem is vethető fel — mondom, ekként vetve föl a kérdést, azt kérdem már most minden elfogulatlan embertől, különösen Csernatony Lajos t. képviselőtársamtól, azon argumentatio után, melyet tőle hallottunk: állíthatja-e, hogy ez a subventiomegszavazható?Állíthatja-e, hogy az a czél, melyet ezen subventio által elérni kívánunk, fontosságban felülmúlja mindazokat a czélokat, melyeknek teljesítését, tekintettel a pénzügyi körülményekre, megtagadjuk ? (Élénk helyeslés balfelöl.) így vetve fel a kérdést, én azt hiszem, t. képviselőház, alig fog elfogulatlan ember találkozni ebben a házban, vagy ezen a házon kivül, a ki erre igennel válaszolni képes lenne, (ügy van! balfelől.) Hiszen a közgazdasági, a culturalig, az állami, sőt, miután a politikai szempontok itt anynyit említtetnek, a politikai szempontok megóvására igen fontos katonai feladatoknak és ezéloknak egész sorozata van előttünk, melyeknek a kivánt tökélylyel meg nem felelünk, tekintettel pénzügyi körülményeinkre. És ha nem akarunk kalandozni a mindenféle képzelhető állami czélok tömkelegében, maradjunk csak tisztán a tengeri hajózás ügyének kérdésénél. Ha tehát Magyarország reá szánja magát arra, hogy érdekeinek megóvására a hajózás terén 4 százezer frt évi subventiót szavaz meg : akkor vájjon az alexandriai, vájjon a patrasi, vájjon a batumi, vájjon a kustendjei vagy a trapezunti vonalak-e azok, melyeknek biztosítása, melyeknek minden áron való fentartása a legégetőbb szükséget kép zi ? (Derültség bal felöl.) A e. kereskedelmi minister ur bátor férfiúnak mutattatmagát ebben az ügyben. (Derültség balfelöl.) Mert mig a t. előadó ur, sőt maga a kereskedelmi minister ur is azon időben, mikor a törvényjavaslatnak nyomtatott indokolását fogalmazta, a közgazdasági szempontot, mint tarthatlant elejtette, (Széchényi Pál földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister tagadólag int) vagy csak egy phrasissal ment végig rajta — különben mindjárt igazolni fogom az „elejtés" szót is — helyette a politikai és hadászati indokokat helyezvén előtérbe ; ma a t. kereskedelmi minister ur birt azzal az elismerésre méltó bátorsággal, hogy ennek a minden tekintetben rossz ügynek védelmét annaképen leggyengéb oldaláról, a gazdasági érdekek szempontjából kísérletté meg. (Tetszés halfelöl.) És mi volt a kereskedelmi minister urnak főargumentuma? Főargumentuma az volt, hogy ha mi az országnak közgazdasági jövőjét tekintetbe akarjuk venni, a keleti összeköttetésről le nem mondhatunk, fejlődő iparunk részére a keleti piaezokat fel nem adhatjuk, Hit ez igy általánosságban elmondva, igen szépen hangzik és igen helyes is. Csakhogy már Gaál Jenő kézviselőtársam figyelmeztetett arra, hogy „a Kelet" nagyon tág fogalom, a Kelet elterjed Chináig, Japánig és ha mi közgazdasági érdekeink definiálásánál, közgazdasági politikánk alapelveinek és az annak érdekében hozandó áldozatok meghatározásánál nem akarunk sokértelmű általánosságok által félrevezettetni : akkor praecise kell megmondani, hogy melyik a Keletnek azon része vagy vidéke és melyek azok s tartományok, a melyek a legközelebbiidőben, mint piaez, számítás alá esnek, melyik az a Kelet, a mely reánk nézve, mint piaez, közgazdasági fontossággal bir és pedig olyan fontossággal, a mely nagyobb áldozatok hozatalát indokolja. Ez a Kelet pedig nem Egyptom, ez a piaez nem Batum, sem nem Erzerum vagy Trapezunt, hanem ez a keleti piaez a Balkánfélsziget északi része, a melylyel közvetlen érintkezésben vagyunk: Bulgária, Románia és Szerbia. Ha ezt meghódítjuk, hogy ha ezen országokban az iparfogyasztásnak mi leszünk legfőbb táplálói, ha mi leszünk ezen piaezoknak urai, akkor beszélhetünk arról, hogy haladjunk tovább és újabb piaezokat hódítsunk meg. (Élénk helyeslés balfelöl.) De most, mikor még ezen tartományokban is a mi iparczikkeinknek nagyon szegényes és iparunk jogos igényeinek meg nem felelő piaezot találunk, most arról álmodozni, annak érdekében áldozatot hozni, hogy Kis-Azsia, Egyytom, Batum, Erzerum, Trapezunt felé törekedjünk, hogy ott teremtsünk piaezot iparczikkeink számára és ilyen álmok érdekében ezen tetemes áldozatokat proponálni: hát ez tulajdonképen nem csak határos a comicummal, hanem magában foglalja a eomieum legnagyobb fokát, vagy magában foglalná, ha közgazdasági ügyeink vezetésének ezen felületessége nem volna oly nagyon elszomorító. (Élénk helyeslés balfelöl.) A t. minister ur különben arra hivatkozott — és ezt az érvet nagy csodálkozásomra némileg magáévá tette Csernatony képviselő ur is, ámbár némileg variálta — hogy akármelyik társulattal' különösen pedig az Adriával nem lehetne szerződni ugy, hogy az a Lloyd által teljesített szolgálatokat olcsóbban teljesítse. Csernatony képviselő ur azt is mondta, hogy ha mi a Lloydra elvesztjük befolyásunkat, ha mi a Lloydnál fiatalabb társulatot subventionálunk és arra akarjuk építeni közgazdasági érdekeink biztosítását: akkor verseny fog támadni a két társulat között és a Lloyd, mint hatalmasabb, a mi társulatunkat okvetlenül ki fogja szorítani. Hiszen ez az argumentum tökéletesen állana,, hogy ha azok a helyek, azok az emporiumok, a melyek felé a Lloyd járatai vezetnek, nekünk egyáltalában piaczaink volnának. (Helyeslés a baloldalon.) De miután azok nekünk nem piaczaink, tehát azok elvesztésétől sem lehet félnünk és miután az általunk subventionálandó társulat egészen más út-