Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

87. országos ülés április 13-án, pénteken. 1888. 203 tárában soha egy deszka sem volt, a melyet gőzös szállított volna. Fel van aztán tüntetve, hogy a társulat ezentúl 22,000 tonna belföldi kőszén helyett 30,000-et fog beszerezni. A minister ur is utána Írhatott volna még egy pár nullát, de a Lloyd megtalálja módját, hogy valamint eddig, ugy ezután se födözze kőszénszükségletét Magyarországból. Végül ott van az a hatalmas Ígéret, hogy majd ha a Lloyd részvényeseinek adandó osztalék meghaladja a 6°/o t, az ezen felüli összegnek V

3-a visszaszáll az államra, ugy, hogy a subventió ez alapon is megtérülhet. Nem tudom, hogy e ponttal a magyar törvényhozás számítását akarták-e próbára tenni, de azt csak nem hiszi senki, hogy a mostani hajózási viszonyok mellett oly vállalat, melynek csak 120,000 tonnatartalma van, évi költségei 9 millió forint, amely 12.600,000 frt után van a részvénytőkében érdekelve és a melynek adóssága 9b> millió : nem mondom e tizedben, hanem e században valaha 6%>-nálnagyobb osztalékot birna adni. Különben ugy az osztrák, mint a magyar kormány, midőn megkezdték az alkudozásokat a Lloyddal, belátták, hogy az nem tesz oly fontos szolgálatokat s a két kormány 800,000 frt subventióról akart beszélni, hogy történhetett az, hogy megengedte 1.300,000 frtra felemelni a subventiót. Mellékes indokoknak és érdekeknek kellett szerepelniük itt, hogy az a kormány, mely a Lloyd által tett szolgálatokat 800,000 írttal eléggé vélte megfizetetteknek, félmilliónál nagyobb subventióra tudott menni. Higyjék el, hogy ezek a mellékes érdekek és indokok nem is ismeretlenek az ország előtt, csakhogy az ily érdekek szolgálatára én nem tartom alkalmasnak a magyar képviselőházat s a mostani pénzügyi viszonyok közt ily jelentékeny szolgálat, ily áldozat meghozatalára én sem vagyok hajlandó s ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem Helfy képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés szélső balfelöl.) Szathmáry György jegyző: Csernatony Lajos ! Csernatony Lajos: T. ház! Az előttem szólt Steinacker t. képviselő ur hivatkozott a fiumei kereskedelmi kamarának egy memorandumára és azt mondotta, hogy azok loealisnézetek, a melyek azon memorandumban foglaltatnak, hogy megfelelhetnek Fiume loealis érdekeinek, de utoljára is nem lehet azoknak alárendelni az országos érdeket. Ha azok csakugyan fiumei loealis érdekek volnának, én is tökéletesen egyetértenék a t. képviselő úrral abban, hogy nem lehet, sőt nem szabad az országos érdekeket azoknak alárendelni. De én biztosíthatom a t. képviselő urat — mert megvagyok róla győződve magam is — hogy a fiumei kereskedelmi kamara azon észrevételeit nem azért tette, mert Fiume loealis érdekeinek vélt azok által szolgálatot tenni, hanem tette azért, mert egyáltaI Iában a magyar királyság érdekeinek akart szolI gálni. Ennyit voltam csak bátor megjegyezni Steinacker képviselő ur észrevételeire. Ugyanazon memorandumra vonatkozólag azonban, a melyre többen alapítottak érveléseket, bátor vagyok megjegyezni, hogy ez a memorandum két évvel ezelőtt kelt. 1886 júliusban és én az iránt is biztosítom at. képviselőházat, hogy maguk azon memorandum szerkesztői, illetőleg a kamarának tagjai az azóta történt kiegyezés pontjainak ismerete után, melyek által nem egészen, de nagy részben teljesítve vannak azon kívánalmak, melyeket két év előtt formuláztak, egy általában nincsenek abban a nézetben, a melyben voltak két év előtt; mert épen kívánságaik jó része teljesült. Megvaílom,t.ház, hogy a Lloyd kérdése egyike azon kérdéseknek, melyekre én legkevésbé szavazok szívesen és hanem volnának más tekintetek, a melyeknél fogva a szerződést elfogadandónak tartom, én határozottan ellene szavaznék. Nem a politikai tekintetek miatt; mert én megvallom, nem tartom az úgynevezet politikai tekinteteket oly túlságosan mérvadóknak ezen kérdés megítélésénél, mint sokan tartják, nem azon tekintetek, hanem az, a mely épen a fiumei kereskedelmi kamara memorandumát sugalta s a mely bennem is mindig megvolt és megvan, t.i. hogy saját kereskedelmünknek a tengeren való előmozdítására saját tengeri intézményünk, saját tengeri kereskedelmi hajózásunk legyen, melylyel mi kizárólag rendelkezhessünk. Ez volt a memorandum vezéreszméje és ez azon érzelem, mely azt hiszem, a legtöbb magyar emberben megvan. S hogyha ezt ki vihetnők, kétségtelenül ez volna a legjobb. Sőt tovább megyek és a Lloydra vonatkozólag azt mondom, hogyha az kivihető lett volna, hogy Austria szerződjék a Lloyddal külön és Magyarország szerződjék szintén külön — a mi a fiumei kereskedelmi kamarának hasonlókép nézete -—én ezt tartottam volna kívánatosabbnak s talán a legjobb is lett volna. De, t. ház, a tekintetek, melyek engem elhatározásra bírnak, daczára annak, hogy — őszintén, magyarosan kimondv Llovdot nem szeretem — ezek: ha zon 350,000 frtot, melylyel az „Adria" ségélyeztetik, hozzáadjuk azon 400,000 frt hoz, melylyel a Lloyd subventionáítatik, ez tesz, igaz, 750,000 frtot; ámde lehet-e valakinek reménye ahhoz, hogy ezen 750,000 írttal egy oly magyar tengeri hajózási vállalatot alapít, mely az Austriával kizárólagos szerződést kötendő Lloyddal szemben meg birjon állani ? Ismétlem, 750,000 írttal, legyen az aztán az „Adria" vagy legyen akármi más társulat. Lehet-e ugyanazon befolyást, ugyanazon piaezokat, melyeket a Lloyd oly hosszú idő folyamán magának biztosított, azon 750,000 frttal segélyzendő magyar társulatnak megszereznie, nem mondom, rögtön, de rövididő alatt? Már pedig a „rövid idő", sőt még a „rögtön" is 26*