Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

14 72. oruágoi iléi febnár 89-é*, Merdáa. ÜSS. ily eonateliatiók között épen azon államférfiú érezze magát indíttatva arra, hogy bármily okból is odahagyja a kormányelnöki ezeket, kinek nagy része van s vilägtörténelmileg fontos része van abban, hogy 1870-ben Magyarország befolyást gyakorolhatott az osztrákmagyar nemzetközi politikára, még pedig oly irányban, hogy a monarchia i 879-ben ép e bölcs befolyás gyakorlása folytán a ma már ismert szövetséget megköthette a német birodalommal. Önök ép ugy tudják, mint én, hogy a román királyság minő viszonyban áll Németországgal. Ke akarják tőlünk elidegeníteni a román törvényhozás többségét. (Derültség balfelöl) ne akarják a hatalmi factorok egy részét ránk zúdítani. (Derültség balfelöl.) Ne akarják meglazítani e kötelékeket, hogy netán orosz- vagy egyéb barát tendentiák folytán oly bonyodalmak keletkezzenek, melyek nemcsak megnehezítenék azon államférfiú állását Magyarországban, kinek személyes érdemei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 1870. óta az osztrák-magyar monarchia és német birodalom közt benső érdek-solidaritás, benső kapocs fűződhetett. Ne akarjuk megnehezíteni épen ezen pillanatban ezen államférfiú állását, de ne akarjuk újabb bonyodalmakba sodorni saját hazánkat sem. Épen azért én részemről az előttem fekvő törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) TÖrs Kálmán jegyző : Madarász József! Madarász József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A? előttem szólt képviselő urnak csakis felszólalásának befejezésére van egy kis észrevételem. Kijelentem ugyanis előre, hogy én nem tartom alkalmasnak most az 1867-iki közjogi vitának felelevenítését, hanem azon megjegyzésére, hogy ne kívánjuk mi a valóságos európai helyzetet még bonyolultabbá tenni, engedje meg a t. képviselő ur, miként kinyilatkoztassam; ha ő azt véli, hogy politikai tekintetek követelik azt, hogy Magyarország a volt Oláh- és Moldvaországokból lett Romániával jó békességben éljen, ugy lehetetlen nem hinnem, miként belássa azt, hogy Romániának még inkább van, vagy legalább annyira van szüksége ez európai helyzetben és válságban Magyarország irányában ép oly tekintetekre. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) És mert meg vagyok győződve, hogy így érez, nem értem, hogy fél a bonyadalmaktól. Ha ő azt hiszi, hogy ezen szerződés előnyöket biztosít és azt megszavazza, én azt hiszem, hogy e szerződés nemcsak előnyöket nem biztosít, de káros és azért nem szavazom meg és tiltakozom ellene. És én jobb feltevéssel vagyok Romániáról, mert érzem, hogy miként minekünk szükségünk van minden szomszéd államnak jóindulatára, ugy a ma mellettünk levő kisebb államoknak még inkább van szükségük Magyarország jóindulatára és barátságára. (Helyeslés szélső balfelöl.) Tehát felteszem róluk, hogy ők annak kijavításához, a mit mi veszedelmesnek tartunk nemcsak anyagilag-, hanem közjogilag is, midőn az minden sérelmük nélkül kívántatik, hozzá is fognak járulni. Tehát európai bonyodalmakkal ne ijesszenek bennünket most — habár ismerjük is a helyzet válságos voltát — miként az 1867-iki és az azt követő kiegyezéskor mindig a muszka mumussal volt kedvük bizonyos egyéneknek bennünket ijeszteni. Ezeknek következtében indokolom szavazatomat azért, mert nem tartom elégségesnek e nevezetes kérdésben csak egyszerűen adni ellene szavazatomat. A miért én ezen javaslatot visszautasítom, annak okai következők : (Halljuk ! Halljuk !) Megjegyzem, hogy ha a t. ministerelnök urnak annyi ideje lehetett volna és annyira áttanulmányozta volna a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot mint a mennyi időt csak e pár nap alatt a megelőző nemzetközi törvények áttanulmányozá sara szentelt : meg vagyok győződve, hogy most ezen egyezmény ily rossz alakban nem volna a képviselőház előtt. De mert itt van, indokaim elvetésére ezek: (Halljuk!) Magyarország határának kiigazításáról van szó. Az 1867 : XII. t.-cz. nekem nem kenyerem, én annak már keletkezése előtt ellene voltam és elkövetek mindent, hogy ez megszűnjék létezni, de tudom, hogy az most törvény és azért respectálom, de tudom azt is, hogy a kik azt ugy kedvelik, akárhogy csűrj ék-csavarják is, abból ki nem fogják csavarhatni — ürügyül lehet használni, de ki nem fogják csavarhatni, hogy Magyarország a maga határáról ne intézkedhessek, ha kell, országgyűlési biztosok kiküldésével vagy a saját kormánya és Románia kormánya által kiküldött megbízottak utján. Abban az 1867: XII. t.-cz.ben csak az van fentartva, hogy a magyar kormány maga nem hitelesítheti, hanem hitelesítteti a szerződést a közös külügyi minister által. De hogy Magyarország a maga határáról Romániával szemben ne intézkedhessek, ezt ismétlem, ürügyül lehet felhozni, de ama törvény nem mondja s mivel ez azon törvényben nincs, nekem természetesen vissza kell utasítanom a tárgyalás alatt levő javaslatot. De másodszor vissza kell azt utasítanom azért is, mert önök el nem tagadhatják azt, miként Győrffy Gyula t. képviselőtársam előadta és remélem, utólag meg is fogja védeni állítását, hogy ezen szerződésben a tényleg tisztán magyar nyelven ismert helységek és elnevezések más néven, a régi oláh, most román nyelven fordulnak elő. Ha a többség nem tartja szükségesnek, hogy ugy Magyarország, mint Románia részéről érvé-