Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

7%, orsjtágos ülés febraár 29-én, sserdán. 1888. íl nyesittessék az, a mi mindig egyiknek és másiknak az elnevezésük volt : akkor én nem értem, hogy miként dicsekedhetnek önök és miként dicsekedhetik a ministerelnök ur annyira azzal, hogy Magyarországnak a külfölddel szemben sohasem volt olyan nagy tekintélye, mint a milyen van most. Ha önök megelégszenek Magyarország oly befolyásával, hogy Magyarország nem intézkedhetik a maga határáról, ugy, hogy e határjárásnak kizárólag és egyedül Magyarországot és Romániát illető rész iktattassák be e törvényjavaslatba, ha Önök még azt sem tartják szükségesnek, hogy a tisztán magyar nyelven ismert helyiségek nevei valóságos eredeti nevükön iktattassanak he az egyezménybe ; ha önök megelégesznek Magyarországnak a külföldre való ilyen vélt nagy befolyásával : én nem irigylem önöktől ezt a befolyást és mert azt óhajtom, hogy legalább az országban lássák be, milyen üresek azok a nagy szavak, melyekkel a magyar nemzet iránti hűséget és a magyar állam közjoga iránt való tiszteletet hirdetik, hogy ez csak a szavakban látható, de a tények azzal ellenkezésben vannak és hogy lássák be és tudják meg egyúttal, hogy ez a szabadelvű osztrák-magyar párt az, a mely ezt követeli: ezért én is csatlakozva Győrffy Gyula t. képviselőtársam határozati j'avaslatához, e szerződés beczikkelyezését megtagadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Grünwald Béla: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur tegnapi nyilatkozataiból, melyeket itt a házban tett, azt vettem ki, hogy a kormány ma a fenforgó kérdéssel szemben *rra az álláspontra helyezkedik, hogy lehetőleg kicsinyítse, leszállítsa annak a közjogi sérelemnek a jelentőségét, mely a tárgyalás alatt lévő nemzetközi egyezményben Magyarországra nézve foglaltatik ; sőt annyira ment ma a ministerelnök ur, hogy egyenesen azzal a váddal illette az ellenzéket, mintha ezt a kérdést mesterségesen felfújná és nagyobb jelentőségetakarna neki tulajdonítani, mint a melylyel az tényleg bir. És mintegy azt adta értésünkre, hogy hiszen mi nem is vagyunk meggyőződve arról, hogy ennek a kérdésnek csakugyan oly nagy jelentősége van, hanem tisztán taeticai szempontból zsákmányoljuk ki azért, hogy vele hangulatot csináljunk a kormány ellen. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A kérdés annyira meg van világítva minden oldalról és különösen az ellenzéki szónokok részéről, hogy a dolog érdemére nézve nyilatkozni azt hiszem, teljesen felesleges. Hiszen mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük, hogy a nemzetközi egyezményben foglalt az a kitétel, a mely Magyarországnak külön állami területe megjelölését mellőzi, hogy a szerződés azon pontjai, melyekben a magyar geographiai elnevezések romanisálva jelennek meg, oly sérelmek, a nemzetközi egyezménynek oly hiányai, hogy lehetetlen magyar embert képzelni akár a kormányon legyen, akár az ellenzéken, (ügy van! balfelől) a ki ezt súlyos sérelemként ne érezné. (Igazi Ugy van! balfelől.) Én azt hiszem, t. képviselőház, nem is szabad senkiről sem feltenni, hogy ezt ne érezze, hogy ennek nagy jelentőségét Magyarországra nézve fel ne ismerje. (Helyeslés balfelől.) De a ministerelnök ur által emelt váddal szemben kénytelen vagyok nyilatkozni és azt hiszem, (Halljuk!) hogy az ő vádjának alaptalanságát a legegyszerűbben akként fogom kimutatni, ha elmondom itt a t. ház előtt egészen röviden ennek az egész kérdésnek lefolyását, fejlődését, mielőtt ide a parlamentbe, tanácskozásunk alá jutott. (Halljuk! Halljuk!) A kormány beterjesztette a Romániával kötött nemzetközi egyezményt egy törvényjavaslat kíséretében, a melyet mi beczikkelyező törvényjavaslatnak nevezünk. Senki nem vette észre azokat a sérelmes intézkedéseket, a melyek a nemzetközi egyezményben foglaltatnak; sőt a kormánynak valamely közege, mely ezt a törvényjavaslatot készítette, ugyanazon nyomon haladt, melyen a nemzetközi szerződés, maga is egészen gépszerűen ugyanazon közjogi incorrect kifejezést és czímezéseket használta a beczikkelyező törvényjavaslatban. A kormány ezt, a nélkül, hogy észre vette volna a nemzetközi egyezményben foglalt sérelmeket, egész gépszerűen expediálta tovább. És végre jött a legfeltűnőbb dolog; mely az állami és nemzeti érzék magasfokú eltompultságára mutat, hogy még az a magyar ember is, a ki a ministeriumban avval volt megbízva, hogy a nemzetközi egyezmény franczia szövegét magyarra lefordítsa, ép oly gépszerűen lefordította mindazon helytelen geographiai kifejezéseket, lefordította a franczia szöveget magyarra a nélkül, hogy a geographiai kifejezéseket szintén magyarra fordította volna, hanem elfogadta a romanizált kifejezéseket. így jutott a törvényjavaslat a nemzetközi egyezmény nyel együtt az igazságügyi bizottsághoz. Az igazságügyi bizottságban, a mint méltóztatnak tudni, feltűntek a közjogi incorrectségek és erre vonatkozólag az igazságügyi bizottság csakugyan nyilatkozatot is tett és azt indítványozta, hogy incorrect ugyan a kifejezés, mely az egyezményben foglaltatik, de a bizottság erre vonatkozólag az ország jogai, közjogi különállásának megóvása érdekében teljesen elégségesnek tartja, ha az igazságügyi bizottság jelentésében erről említés tétetik, mert hisz az ország jogai tökéletesen meg vannak óva a jelentés által, mely az országgyűlés iratai közzé el lesz téve. Az igazságügyi bizottság ezen véleménye jutott a közigazgatási bizottság elé és ott természetesen* nem talált barátságos fogadtatásra és végre ott történt a kormány figyelmeztetése azon