Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

87. országos ülés április 13-án, pénteken. 1888. }99 társaim nevében kénytelen vagyok elvetni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső ba

1 oldalon.) Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Midőn a Lloyd-szerződést elfogadásra ajánlom, kiindulási pontom tisztán csak az lehet, hogy a kelet felé való összeköttetések hazánk forgalmi és gazdasági politikájábanalegnagyobb fontossággal birnak s ezért, nézetem szerint, nem szabad egyetlen egy alkalmat se elmulasztani, hogy ilyirányú összeköttetéseket magunknak biztosíthassunk. S ezzel én nem akarom tagadni azon fontosságot, mely ezen szerződés megkötése által ugy politikai mint posta- és személy-szállítás tekintetében is fenforog. De mindkettőről ezúttal megemlékezni nem tartom szükségesnek, mert én leginkább ki akarom emelni a gazdasági érdekét ezen összeköttetéseknek. Méltóztatnak tudni, hogy nem régiben és talán a ház mostani tagjai nagy részének jelenlétében indult meg az adriai gőzhajózási társaság subventionálásának kérdése. Akkor is találkozott elég ellenese ezen kérdéseknek és azóta azt tapasztaljuk, hogy habár akkor nagyon lett hangoztatva, hogy Fiúménak forgalma nagyon csekély, a hajózási járatokat biztosítani nem szükséges, mert a hol árú van, ott hajó is megfordul és hogy mindig elég hajót lehet találni, a mely elszállítja az árúkat rendeltetési helyükre, mégis Fiúménak meg lettek teremtve a biztos kajójáratok s azóta tengeri forgalma tetemesen emelkedett s növekedik most is oly arányokban, hogy — a mire Gaál Jenő t. képviselő ur is hivatkozott — e brasiliai járatok, a melyekről öt év előtt szó sem volt, ma már állandóak lettek és tetemes mennyiségű lisztet visznek ki. Akkor a kormány kezdeményezte ezen brazíliai járatokat és igy azon állítása sem áll at. képviselő urnak, hogy ezen összeköttetést az Adria teremtette meg, nem az Adria, hanem a Lloyd kezdette meg a járatokat. Gaál Jenő (pécskai): Abban hagyta. Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Nem abban hagyta, hanem akormány vette el a subventiót és foglalta azt az Adriával kötött szerződésbe, tehát ezen piacz megteremtése a Lloyd kezdeményezése volt és nem az Adriáé s daczára annak, hogy rövid idő előtt a brasiliai járatok szüksége kérdéses volt, mégis azóta a már szaporított járatok sem elegendők és legközelebb ismét szükséges lesz, hogy a brasiliai járatok tovább is szaporittassanak. Ez azt bizonyítja, hogy a kereskedelemnek nem arra a bizonytalan reményre van szüksége, hogy esetleg árúival a tengerpartra érkezvén, majd megérkezik a hajó is, a mely azt elszállítja, de arra van szüksége, hogy biztos hajójáratokat találjon arra az időre, mikorra kereskedelmi összeköttetéseit berendezte. (Ugy van! jobbfelöl,) És akkor, a midőn minden nyugoti állam kelet felé törekszik és iparczikkeinek biztos vásárt kell, hogy keressen, mert annak nyugot felé való elhelyezésére nem számíthat: nekünk is, ha nem is oly nagyon kifejlődött iparunk számára, mint a minővel Németország, vagy más nyugoti államok birnak, de némely már teljesen kifejlődött és kivitelképes iparunk számára kötelességünk hajójáratokat biztosítani. Én ebből a szempontból kiindulva, a Lloydszerződés megkötését okvetletlenül szükségesnek és elkerülhetleunek tartom. Azt mondják, hogy ott van az adriai hajózási társulat, az magyar társulat, azt kell subventionálni. Nohát, t. képviselőház, az sem áll, a mit G-aál Jenő t. képviselő ur mondott, hogy az Adriát 250,000 írttal csináltuk azzá, a mi, mert annak a subventiója 300,000 frt sebből kitűnik, hogy azzal a 400,000 frttal az Adriát nem fogjuk oly nagygyá és hatalmassá csinálni, hogy a keleti járatokat megtehesse ott, a hol még neki keleten semmi összeköttetése sincs. Ha az Adria esetleg 400 ezer forint több subventióval a szükséges hajóraját betudná is szerezni, melyly el a keleti járatokat meggyőzné, még nagyobb költségébe kerülne az Adriának mindazon összeköttetést megteremteni, melylyel a Lloyd-társulat már 50 év óta rendelkezik. Mennyi idő kellene arra, hogy egy ixj hajózási vállalat keleten oly positiót és oly hitelt szerezzen magának, a minőt a Lloyd-társulat 50 év óta szerzett. Ez, azt hiszem, megfejti azon okot, hogy inkább a Lloyddal csináljuk ezen szerződést és azt subventiónáljuk ezen 400 ezer forinttal, mint egy új vállalat kísérletét, melynek eredménye problematicus lenne. Sokan keresik azon előnyöket, melyek ezen új szerződésben foglaltatnak. Ezen előnyök, melyeket némelyek nagyobbra, mások csekélyebbre tesznek, megvallom, a kérdés eldöntésében semmikép sem befolyásolták elhatározásomat, hogy ezen szerződést elfogadjam. Előttem egyetlen előny az egész dologban az, hogy azon kiindulási pontból, melyre bátor voltam hivatkozni, hogy nekünk a kelet felé mindenféle összeköttetést megteremteni és elősegíteni kötelességünk, csak azt keresem, hogy melyik társulattal vagyok képes ezen összeköttetést legolcsóbban eszközölni. És miután azon meggyőződésben vagyok, hogy a Lloyd-társulatnál olcsóbban egyik társulat sem képes azon szolgálatot oly mérvben megtenni , mint a Lloyd-társulat, azért kívánom ezen szerződést megkötni. Miután a csekélyebb vagy nagyobb subventió szükségessége tisztán csak a viszonyoktól, a kereskedelmi constellatióktól és az esetleg bekövetkező kisebb vagy nagyobb concurrentiától függ, mely a hajózási társulatok közt létezik, a pénzügyi bizottságnak azon véleményét sem osztom, hogy már most kifejezendőnek tartja azon óhajtást, hogy 10 év múlva ezen szerződés, ha egyáltalában meg-