Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

200 87. országos Blés április 13-án, pénteken. 188S. köttetik, mégleszállítottabb subventióval köttessék meg. E tekintetben azt hiszem, senki sem kötheti meg sem magát, sem mást, mert ez tisztán alku dolga, melynek eredménye akkori viszonyoktól függ. Azon meggyőződésben vagyok, hogy bárkinek elhatározása alá tartozzék tiz év múlva ezen ügy, annak megítélését, hogy megkötendő-e a szerződós vagy .ieni, attól fogja függővé tenni, vájjon fog-e találni társulatot, mely olcsóbban vállalkozik azon szolgálatokra, mint a Lloyd-társulat. Ha igen, más társulattal, hanem, akkora Lloyd-társulattal fogja megkötni a szerződést; de nem képzelek oly időt, mikor Magyarország keleti összeköttetés nélkül meglehessen és mindenkinek kötelessége lesz ezen összeköttetést fentartani. Gaál képviselő ur végre hivatkozott egy oly közegre, mely ezen kérdésben kétségtelenül a legszakértőbb és legmegbízhatóbb és a fiumei kereskedelmi és iparkamara felterjesztéséből olvasott ki egy passust. A t. ház engedelmével bátor leszek ugyanazon felterjesztésből egy másik passust felolvasni, a melyből meggyőződhetik a t. képviselő ur, hogy az említett testület sem tartja oly biztosnak azon álláspontot, melyből felterjesztésében kiindul. Felterjesztése végén a kamara ezt irja: „Bármily megoldást is nyerjen az osztrák-magyar Lloyd kérdése, a kamara nieg'bizván a magas kormány bölcseségében, (Derültség a szélső halon. Halljuk! a jobboldalon) át van hatva annak tudatától, hogy e megoldás olyan lesz, mely az ország méltóságának és érdekeinek meg fog felelni." (Derültség a szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék a szerződést elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szathmáry György jegyző: Steinacker Ödön! Steinacker Ödön: T. ház! A kik az előttünk fekvő szerződést a priori perhorrescálják csak azért, mert közösügyet létesít, illetőleg fentart, azoknak álláspontjára természetesen nem helyezkedhetem és ugy vagyok meggyőződve, hogy azon indokok is, a melyek a szerződés káros voltának bizonyítására felhozatnak, sok tekintetben nem állják ki a szigora eriticát. Mert ha Helfy t. képviselő ur azt mondja, hogy a Lloyd-társulat Fiúméból csak 180,000 métermázsát vitt ki átlag, akkor figyelmeztetem őt, hogy meggyőződésem szerint a magyar kivitelnek — nem állítom bizonyosan, de ugy hiszem — nagyobb része Trieszten át megy és ha megkérdezné a magyar kereskedelemnek szakavatott és illetékes közegeit, nem igen hiszem, hogy sokat találna, a kik azt mondanák, hogy a Lloydot, egy, mondjuk reánk nézve kissé terhes vállalatot egy újjal, ismeretlennel, még csak megteremtendővel cseréljük fel. Azon példára vonatkozólag is, melyet Helfy t. képviselő ur használt, midőn azt mondta, hogy az osztrák-magyar bank sem változtatta meg természetét az által, hogy új nevet vett fel, bátor volnék kérdezni, vájjon nincs-e megelégedve a magyar üzletvilág az osztrák-magyar bank működésével? és vájjon meri-e valaki állítani, hogy azon igények, melyeket e bank kielégít, jobban és olcsóbban lettek volna kielégítve, ha külön magyar bank állíttatott volna fel? Én ugy értem a most szőnyegen levő dolgot, hogy azok is, kik nem pártolják a subventio megadását, nem az összeg ellen szólnak, hanem csak azt mondják, hogy ezen pénzért egy külön magyar hajózási vállalatot kellene megindítni, a mely Magyarországnak érdekeit jobban képviselné! Megvallom, t. ház, nehezen birom felfogni, hogy valaki azt hihesse, hogy egy új, ismeretlen vállalat ugyanazon bizalomnak örvendhessen a külföldi kikötőkben, mint egy oly vállalat, mely már 50 év óta járja e vidékeket. A kik némileg ismerik azon hatást, melyet egy bizonyos lobogónak gyakori és rendes megjelenése más országokban tesz, azok — meg vagyok győződve — nem fogják elismerni azt, hogy egy új vállalat képes volna csak távolról oly szolgálatokat teljesíteni, a milyenekre képes az 50 év óta fennálló Lloyd-társulat. Én tehát egészen igazat adva Helfy t. képviselő ur azon kijelentésének, hogy ez tisztán magyar ügy, a mely csakis az ország saját szempontjából ítélendő meg, ugy találom, hogy a helyes, előítéletektől ment szempont azt követeli, hogy a subventiót jövőre is megadjuk. Vájjon a meneteknek beosztása e pillanatban minden tekintetben megfelel-e igényeinknek, azt nem állítom; de hiszen a törvényjavaslat maga megadja annak módját, hogy ha új menetek szükségesek, azok berendeztessenek. A mi azt illeti, hogy Fiume érdekei a Lloyd által kellőleg nem vétetnek tekintetbe, megengedem, hogy évekkel ezelőtt igy volt; de már eddig is talán szabad azt mondani, hogy a Lloyd iparkodott a magyar kormány követeléseinek eleget tenni s én azt hiszem, hogy az előttünk fekvő szerződés annak, ki azt átolvasta és figyelmére méltatta, kellő garantiákat nyújt arra, hogy Fiúménak érdekei minden esetre minden kitelhető módon kielégíttetnek. A mi, t. ház, felhozatott a fiumei kereskedelmi kamara nyilatkozatára vonatkozólag, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy én igen jól értem azt, hogy Fiume localis szempontjából még előnyösebb volna, hogy ott külön hajózás létesíttessék; de hogy minden tekintetben megfelelne-e ily megoldás a fiumeiek által hozzákötött várakozásnak, vagy hogy arányban áll-e Fiume ilyen localis érdekének kielégítése az általános magyar kereskedelem érdekének nyújtandó áldozatokkal, azt nem tartom oly bebizonyított igazságnak. Fiume városának az ország valóban igen nagy áldozatokat