Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

198 87. országos ülés április 18-án, pénteken. 1888, ők segélyeznek. E mellett nem szabad elfeledni, hogy nekünkisvan oly haj"ózási vállalatunk, melyet segélyezünk: tudni illik az Adria. Ez is ép ugy,mint a Lloyd a hadügyi kormányzat rendelkezésére fog állani. E tekintetben figyelembe veendő még, hogy a Lloyd nem ingyen teljesítené a háborúban tőle kivánt szolgálatokat, hanem azokat jól megfizettetné. A mit azután igy kapna, az ugy is közös kiadás volna. Tehát nincs a csupán osztrák részről segélyezett Lloyd kötelezettségében méltánytalanság és nincs semmi olyan, a mi Magyarország tekintélyének árthatna. Van azonban egy nagy közgazdasági érdek, t. ház, amelynek szempontjából ezen törvényjavaslatot a mi gazdasági viszonyaink között határozottan ellenezni kell. Az a nagy és állandó tengerentúli verseny, a melylyel szemben állunk, köztudomás szerint legnagyobb részt szállítási kérdés. Ha Észak-Amerikából, Indiából vagy Oroszországból nem tengeren jönnek a szállítmányok, az nem lehetne oly olcsó és akkor bizonyára könnyebben megmérkőzhetünk vele, mint most. E tekintetben a védekezést abban az irányban kell keresni, a honnan a verseny jön és a hol annak legfontosabb factorai vannak. E részben, sajnos, nem történik annyi, a mennyi okvetlenül szükséges volna. A közgazdasági bizottságban emlittetett és utána járván, megtudtam, hogy csakugyan áll, hogy az „Adria" hajózási vállalat a lisztkiildeményeket Brasiliába csak ugy fogadja el, ha a feladó beleegyezik, hogy azok augusztusban szállittassanak el. Egész Julius végéig a hajók le vannak foglalva. Ekkoráig 50,000 métermázsa liszt veszi igénybe a hajókat. Nem ezen társulat helytelen kezelése oka ennek, hanem az, hogy több subventiót nem adhatván neki, világos veszteséggel járó szállítmányokat el nem fogadhat. Ehhez járul még az is, hogy újabb időben az osztrák kormány a Lloyddal ezen szerződés mellett egy másik megállapodást is hozott létre, melynek értelmében nemcsak Kelet-Ázsia, hanem Brasiliába is fog a Lloyd járatot fentartani. Most az „Adria"-társulat azon nem irigylendő helyzetben van. hogy miután Délamerikában úgyszólván megteremtette kiviteli czikkeinkpiaczát,azt most mások elvehetik tőle. Minthogy a Lloyd subventiója 3 — 4-szer akkora, mint az Adriáé, azon veszélynek van ez utóbbi kitéve, hogy az általunk nyújtott segély mellett is veszteséggel fog dolgozni. Már pedig Fiume érdekében lehetetlen megengednünk, hogy a liszt-forgalom onnan teljesen elvonassék. Azonban ez nemcsak a Fiume, hanem lisztiparunknak is érdeke, mert a Lloyd e járatával első sorban bizonyára nem a magyar kivitelt szolgálná, hanem azon trieszti malomipar érdekét, mely ott az utóbbi időben létesülvén, főleg orosz vagy általában tengerentúli gabonát őröl. Ily viszonyok között, t. ház, el lehet mondani, hogy a Lloyd nekünk nemcsak nem hasznos, hanem határozottan ártalmas. ( Ugy van! balfelöl.) Nekünk, t. ház, nemcsak csupán egy költségesen felszerelt kikötőre, hanem egyszersmind nemzeti hajózásra is van szükségünk, mely életerősen működik és mely megállja helyét. (Úgy van! Ugy van l bal felöl.) E társulatnak azonosítani kell magát Magyarország érdekével egészen. E hajózás nem felel meg feladatának akkor, ha csak az alkalmilag kínálkozó szállítmányokat veszi fel, hanem kötelessége úgyszólván a piaczokat megteremteni vagy legalább is megtartani. Nagy feladata van egy ily hajózási vállalatnak s azt hiszem, azon összeggel, melyet a t. kormány most a Lloydnak javasol adatni, a magyar tengerihajózásnak sokkal nagyobb lendületet adhatnánk, mint a minővel az ma bir. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ne mondja senki, hogy mi az a 400,000 forint, melyet ily formán e czélra áldozhatnánk ? Hisz azon 250,000 forinttal, melyet az Adriának eddig adtunk, oly forgalmat létesítettünk, mely figyelmet érdemel és melyre büszkén hivatkozik előterjesztésében maga a kormány is. Ha már most e 250,000 forinthoz hozzájön 410,000 forint, a mit e czímen megtakaríthatunk: akkor életerős társulat alakulhat, mely ha nem is fog mindjárt kezdethen oly mérveket ölteni, a minők kivánatosakgazdasági fejlődésünk érdekében, de lerakhatja alajíjait egy oly tengerészeinek, a mely nélkül a jövőben egyáltalán nem esistálhatunk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) így fogja fel a helyzetet a magyar tengerészet leghivatottabb képviselője, a fiumei kereskedelmi és iparkamara is, mely a kormányhoz nemrég benyújtott emlékiratában azt mondja (olvassa) : „A dolog mivolta és az észszerííség azt követeli, hogy minden előítélettől ment egyén nyíltan és határozottan azon véleményének adjon kifejezést, hogy a Lloyd kérdésében a közösségtől el kell tekinteni, hogy Austriától független és nemzeti vállalatokra bizott vonalak létesüljenek." (Helyeslés balfelöl.) Teljesen megegyez ez az én felfogásommal és minthogy a dolog igy áll, sajnálatomat kell kifejeznem a felett — csatlakozva e részben a Helfy t. képviselőtársam által mondottakhoz — hogy ily nagyfontosságú gazdasági érdekek politikai nem érdekeknek, hanem illusióknak alárendeltetnek (Ügy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon) és sajnálatomat kell kifejeznem azon szemeink előtt levő jelenség felett is, a mely azt mutatja, hogy ezen országban nincs meg az anyagi természetes önzésnek az a mértéke, mely nélkül sem egyes, sem nemzet fenn nem, állhat vagy legalább is önállóságát meg nem tarthatja. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igy lévén meggyőződve, az előttünk fekvő törvényjavaslathoz nem járulok, hanem azt ugy a magam, mint t. elv-