Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
176 * 2 * » r * zá S®» *lés miredns 17-éa, SMmbaton. 1SS3. fordult elő soha. (Igaz! ügy van! szélső balfelöl.) De én azt kérdem gróf Tisza Lajos képviselő úrtól, ki az oka annak, hogy a ház tárgyalása verifícálás színében áll elő? A 24 szerencsétlen szennai ember nem az oka. (Derültség jobbfelöl.) Jó kedvük van, bizonyosan azt gondolják, hogy valaki dictálta azoknak a kérvényt? (Igaz! Úgy van! johbfelől.) Ha én dictáltam volna — elébb szó volt róla — minden hasonló azomorú esetben is mindig megtenném és mindig segítségükre lennék. (Helyeslés a szélső balfelöl.) De gróf Tisza Lajos képviselő ur emlékezhetik ami a példára, melyet igen távolról és röviden felemlített Horánszky t. barátom. Arról a Deák Ferenezről szól a példa, kinek helyén ül a gróf ur, (Felkiáltások jobbfelöl: Az üres!) hát akkor mellette ül, szóval nagyon közel hozzá. Tehát az igen t. képviselő ur emlékezhetik arra, midőn egy képviselő interpellatiét intézett itt e házban, mely interpellatióban egy igazságügyministeri államtitkár tévedéséről volt szó A szakminister elhozta az akkori többségi clubba a kérdést és a kérdésre adandó feleletet s azt mondotta, igenis, a tévedés elkövettetett, de semmi malafides, a mint természetes is, fenn nem forog, a magánpanaszlónak azonban, kinek esetéből kifolyólag az interpellatio történt — ugy látszik — jogos követelése van, tehát az én feleletem az, hogy a magánpanaszló utasittassék a törvény rendes útjára. Plausibilisnek látszott az akkori igazságügyi minister felelete s azok, a kik ott jelen voltak a többség tagjaiból, plausibilisnek tartották azt. De ott volt Deák Ferencz, ki sohase ni jelentette azt ki teljes életében, hogy a politikai morált ismeri, ugy mint a ministerelnök, sem e házban, sem ezen kivül. Ott volt tehát Deák Ferencz, felállott, akkor már öreg, beteg ember s azt kérdezte az igazságUgyministertől, arra feleljen nekem a minister ur igaz-e, hogy a tévedés megtörtént; s igaz-e, hogy azon szegény ember az által kárt szenvedeti? Himezés-hámozás nélkül feleljen s ne vegye kezébe a házszabályokat, ne vegye kezébe a perrendtartást, hogy azoknak melyik szakasza mit beszél. A minister azt mondta, igenis tévedés történt; igaz, hogy abból magán embernek kára van. Ekkor Deák Ferencz rátámadott a ministerre és azt mondotta, hogy az a minister, a ki átlátja, hogy tévedés történt az államtitkár részéről a abból kára van egy embernek, mi joggal meri azt a szegény embert perre utasítani, hogy nagy költséggel, fáradtsággal perlekedjék és esetleg perét elveszítse? Ha megtörtént a tévedés, 24 óra alatt kárpótolva legyen az az ember, különben magam fogom indítványozni a házban a minister vád alá helyezését. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Másnap az államtitkár ur a szegény ember hat vagy nyolczezer forintnyi kárát megtérítette, a ház a minister ur válaszát is tudomásul vette s a vád alá helyezés nem került szóba. Hasonlítsuk össze azon esetet ezzel. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen ha most a ministerelnök ur azt mondaná, hogy vitás ezen kérdés, adjuk a biró elé, tegyen benne törvényt: valamennyien megnyugodnánk, nem kérnénk egyebet s nem is indítványoznánk egyebet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De Deák Ferenez, a ki nem emlegette, hogy mennyire jártas a politikai közmorálban, azt mondotta, ha a minister tévedett, illetőleg az államtitkár, vagy valamely közhatóság, ha a tévedés nyilvánvaló s ha abból magánembernek kára van, akkor nem per utján keserves várakozással nézze, mikor nyer igazságot, hanem adassék elégtétel rögtön. Ez, t. ministerelnök ur, a közmorál ; (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon,) és ha a ministerelnök ur oly nagy súlyt fektet a közmorálra és ezen kérdésnek oly nagy súlyt kivan adni: meg vagyok győződve, hogy egészen jogosult alkotmányos befolyásának sikerült volna a kérdést ugy állítani azon bíráló bizottság többsége elé is, hogy az a választás megsemmisíttetett volna és azon választók legszentebb alkotmányos jogainak sérelme orvoslást nyert volna. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Nem jogtalan, nem alkotmányellenes befolyást értek én. Azt állítom, hogy a ministerelnök és belügyminister urak jogos és alkotmányos befolyásának sikerülhetett volna odavinni a dolgot, hogy a panaazlók ezen elégtételt megkaphassák. Most már az elégtételnek nincsen más módja. Objective kétségtelennek látszó okiratluimisítás bűnténye követtetett el; kell tehát, hogy az arra illetékes hatóság, a büntető igazságszolgáltatás mondja ki ezen esetre nézve a maga véleményét. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ha a ministerelnök és belügyminister urak ezt sem teljesítik s ezt sem akarják, akkor uekem — fájdalom — ki kell jelentenem, hogy a t. túlsó oldalban nem bizom, hogy majd ellenkezőleg fog szavazni, (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Mert én — a ezt meg kell jegyeznem, a mint megjegyeztem nem tudom hány évvel ezelőtt — nem vagyok képes a ministerelnök urnak egyszerre 72-ed magával más politikai meggyőződésre jutását máskép megmagyarázni. Azt, hogy egyes ember, vagy többen egymásután ilyen vagy olyan meggyőződésben volt s azt megváltoztatta, lehetségesnek tartom, ez igea gyakori eset. De hogy egész politikai párt, mint a túlsó oldal és annak minden egyes tagja, ebben a nyilvánvaló technikai kérdésben, mind ellenkező véleményben legyen, mint mi mindnyájan, a kik ezen párthoz tartozunk és mint azon párt tagjai is négyszem közt, hogy mind másként szavazzon: engedje meg a t. ministei elnök ur, ez az általa nagyon jól ismertnek mondott politikai morállal vajmi nehezen volna összeegyeztethető. Éa ha már egj kérdésben valaha eminenter akarja a ministerelnök ur a politikai