Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

II,. országos fllés márorins közmorál ügyét szolgálni — eminenter, mert hiszen állásánál fogva mindig szolgálja azt — hát én kérem, hogy ezen kérdésben találjon módot, nem azt, a mi a kisebbségé, találjon mást, de olyat, mely által ezen alkotmányos szabadságukban megsértett egyének valami úton-módon jogorvoslatot nyerhessenek. Mert a ministerelnök ur egész 12 évi, vagy nem tudom hány esztendei kormányzata óta folytonosan üldözve lett a corruptiónak mindennemű vádja és gyanúja által. Száz esetben talán alaptalanul, száz esetben nem volt bebizonyítható, a harmadik száz esetben meg elhallgattak vele az emberek. De jegyezze meg magának a t. ministerelnök ur azt, hogy ez az eset annyira tiszta és az elkövetett sérelem annyira jellemző és súlyos tünet, hogy ezen eset e kormányzat történetében, a mely kormányzat pedig Tisza Kálmán nevéről lesz elnevezve, ugy fog az utókor előtt állani, mint a hóhérbélyeg. Reá lesz sütve. (Mozgás jobbfelöl.) Hogyha a cabinet és a t. többség nem talál valami módot arra, hogy az alkotmánynak ily flagrans megsértése és az egyesek alkotmányos jogainak ily kijátszása elégtételt nyerjen, midőn pedig a sértettek mindent elkövettek arra, hogy sérelmeik orvosoltassanak: akkor ebből nagyon szomorú következtést fog levonni a nemzet, ha ma nem is — mert hiszen a választásoknál a t. ministerelnök ur közmorálja segélyével nagy hatalmat képes kifejteni — de a korszak történetirój'a, kinek eompetentiáját pedig a ministerelnök ur is csak elismeri, nagyon szomorú fejezetben fogja tárgyalni e kérdést és azt hiszem, hogy egy egész külön fejezetet fog neki szentelni ily ezímen : A kaposvári választás és annak szomorú igazoltatása. Én, t. ház, részemről nem látom szükségesnek azt, hogy gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam indítványa szerint, az igazságügyi bizottságot is megkérdezzük. Előttem a kérdésnek minden része tisztában van és azért én elfogadom a kisebbségi véleményt. De ha csak egy ember is akadna még e házban, a ki még bővebben és más oldalról is akar magának véleményt szerezni és a ház említett igen tekintélyes bizottságának véleményét akarja meghallgatni e kérdésben, ezen indokból én sem ellenzem az indítványt. Ám tétessék át az indítvány a jogügyi bizottsághoz, de akkor a kisebbségi véleménynyel együtt, hogy az igazságügyi bizottság azután indokolt véleményt adjon a ház elé, hogy ily esetekben mi történjék. Ha ezen tárgyalásból — a mely egyébiránt attól tartok, tovább fog folytatódni, ha nem lesz meg a jogorvoslás — a t. cabinet és többség azt a következtetést vonná le, hogy a választási törvény egyik másik rendelkezése világosabbá tétessék, én már ezen szempontból is indokoltnak és czélszerűnek tartom, hogy e kérdés annyiszor szőnyegre jött e házban, de még sem erre helyezem KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. 17-én, szombaton. 1888. |7f a fősúlyt, mert abban igazat adok gróf Tisza Lajos t. képviselő urnak, hogy a törvényt meg kell tartani, igazat adok neki abban, hogy a törvény nem hibás. Sokat lehet a mi törvényeinken javítani, de ezen törvények összességükben végre még sem hibásak, ha olyan kézbe kerülnek végrehajtás végett, a mely kéz azokat igaz értelmük szerint akarja végrehajtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De bár egy Sólonnak, egy Lykurgusnak, egy Aristotelesnek minden bölcsessége jöjjön is be a mi törvényeinkbe, ha ezen törvények olyan kézzel alkalmaztatnak, mint a jelenlegi cabinet keze s oly módon, minta kaposvári választásnál: akkor hiába való az a törvény, nem lesz az megtartva soha, ki lesz az facsarva értelméből örökké s nem lesz abban az alkotmányban üdve és gyönyörűsége ennek a nemzetnek addig, mig ez a cabinet ily módon gyakorolja a törvények értelmezésének jogát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt várnám én, hogy ne újabb törvényalkotásokra merítsen ebből consequentiát a cabinet, hanem arra, hogy mind maga, mind alárendelt közegei az alkotmányos jogok biztosítékait szentül tiszteljék ezentúl, természetesen sokkal jobban, mint eddig. De miután én ezt ettől a cabinettől személyes meggyőződésemnél fogva nem várom, ragaszkodom a kisebbség véleményéhez és kérem annak elfogadását. (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház ! (HaUjuk!) Őszintén bevallom, hogy engem szólásra kiválóan az igen t. kereskedelmi minister urnak felszólalása indít. Mielőtt azonban erre áttérnék, kötelességemnek ismerem hozzászólni ahhoz a fontos kérdéshez, mely itt felmerült, hogy vájjon egy nemzetre nézve előállhat-e és ha igen, mikor áll elő az Eötvös Károly igen t. képviselőtársam által felhozott önbiráskodási jog. Minthogy ez elnöki rendreutasístást vont maga után. méltóztassék nekem megengedni, hogy erről a kérdésről néhány szót szóljak és megmondjam, mint értelmezem én Eötvös Károly igen t. barátom felszólalását. (Ralijuk!) Ez a dolog, t. ház, nem új. Az alkotmányos monarchiának ez a fundamentális tétele. Az 1688. évben a XVII. század végén megírta Milton az ő világhírű, hatalmas munkáját: „A királyok jogai és a hatóságok". A ki nem hiszi e képviselőházban, hogy Eötvös Károly igen t. barátom igazat mondott, a midőn felszólalt, olvassa el azt a munkát. A népeknek azon joga, hogy ha a törvény meg nem tartatik, ha nem óvatnak meg azon velük született jogaik, melyeket ők szerződési csereérték gyanánt adnak az államnak azért, hogy általa viszont védelmeztessenek; ha a nép minden törvényes fórum előtt hiába fakad ki panaszával, hiába fohászkodik az igazságszolgáltatás fórumai előtt, a népeknek azon velük született joga, hogy jogaikat mindenkivel szemben, még a királyokkal 23