Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

82. országos ülés márezius 17 én, szombaton. 1888. |>J5 urnak javaslatát, hogy a képviselőház mondja hát meg: ily esetben mi a módja a jogorvoslásnak, akkor a parlament egyebet sem tehetne, mint ilyen panaszokkal kellene foglalkoznia. A ministerelnök ur egészen azzal a boldog egyszerűséggel adta elő ezen ellenvetését, mintha az minden kérdésen, minden vitán felülálló, igaz, alapos lenne. Azt vegye tudomásul a t. ministerelnök ur, hogy a mikor akár egyes ember, akár hatóság, akár az ország közjogi, alkotmányjogi sérelméről van szó, minden egyes esetben a parlament feladata a vele való foglalkozás, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső balolalon.) A mint foglalkoztak vele a régi országgyűlések — mert alkotmányjogi sértések követtettek el, hol felülről, hol alulról, de leginkább a kormányok által — s orvoslás nem történt, ugy kötelessége most is ezzel foglalkoznia az országgyűlésnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És itt nem hallgathatjuk el megjegyzés nélkül a ministerelnök urnak azon ellenvetését, sőt visszautasítjuk, mintha a parlament alkotmányjogi sérelmek tárgyalására, habár egyes emberek folyamodnak is, ne volna illetékes, most illetékes sőt kötelessége azt tenni. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) T. ház! A t. belügyministerur szintén hozzászólott a kérdéshez, egészen azzal a jóhiszeműséggel és különösen az alaposság azon tökéletes hiányával, (Derültség bal felől) A mely Hannibál képviselő urnak e kérdésbeni felszólalását jellemzi. (Élénk derültség balfelöl.) Azt mondja a t, belügy minister ur, hogy ő azért nem akart vizsgálatot rendelni a kaposvári választás kérdésében, mert nem akart a bíróság határozata elé vágni, nem akart a határozatnak praejudicálni. No jó. Ezt értem. De azután, mikor a bíráló bizottság határozott, akkor meg nem akart vizsgálatot tartani azért, mert annak határozatában semmi hibát sem talált. Bocsánatot kérek, t. belügyminister ur, ezzel az okoskodással nagyon sokáig el lehet éldegélni, de ha a törvény világos sértéséről van szó, már engedjen meg, ilyen mentséggel egy ministernek előállani nem szabad. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ez a belügyministerium s általában az országnak az alkotmány fentartására hivatott közegei, nem fizetett szolgái, nem mensariusai, se nem deobligatusai a bíráló bizottságnak, a kiknek meg kelljen várni, hogy mit szól a bíráló bizottság, ha szól és ha nem szól, majd ahhoz képest gondolkodjanak és intézkedjenek a fölött, hogy megtartsák-e a törvényt vagy ne. Egyébiránt még a felfogásnak „a" betűjében is téved a belügyminister ur; mert a törvény világosan megmondja, hogy a mikor a választás közegei a törvényt alakilag megsértik, minek következtében kérvény adatik be — mint gróf Apponyi t. képviselő ur is helyesen hangsúlyozta — akkor a ministernek kötelessége a vizsgálatot elrendelni, kötelessége intézkedni. (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) Hát kérdem én, ha az emberek egymást öldösnék, vagy egyéb oly dolgot követnének el, mely a büntető törvénykönyvbe ütközik, gaztettekkel játszanák ki a képviselőház jogait, mint a kaposvári választásnál és kérvény nem adatnék be: akkor a belügyminister ur lefeküdnék az egyik oldalára (Derültség a bal- és szélső baloldalon) és nem csinálna semmit, mert a biráló bizottság nem intézkedett ? Bocsánatot kérek, ily kormányzati princípiumot követni lehet, de alkotmányos lelkiismerettel nem. Hanem azután ily elvet még hirdetni is, már oly dolog, melyről itt nagyon nehéz egész komolysággal tovább beszélni. Gróf Tisza Lajos képviselő ur (Halljuk!) felszólalt e kérdésben és azt az alkotmányossági elvet, vagy azt a morált — mert mindkettőnek beillik — állította fel, hogy ha a törvény hibás is, azt meg kell tartani és nekünk még a legszentebb indokokból sem szabad a parlament kebelében az illető fórum competentiájának és a törvényeknek ser elmével intézkedni. Hiszen a közmorálnak — és itt mindig a politikai morált értem és nem bocsátkozom azon sentimentalismusba, mint a ministerelnök ur, a ki a politikai morált összetéveszti a közmorállal s ki itt a morál hőseként áll velünk szemben, hogy ő jobban tudja, mi a morál kérdése, mint mi — a politikai morálnak s az alkotmányosságnak a tudományban általában felállított elvei mind bölcsek és helyesek, valamint helyes az az elv is, melyet Tisza Kálmán ministerelnök ur felállított: hanem az ügyes államférfiak nem az elvek elméleti felállításában szoktak tévedni, vagy a közönséget félrevezetni, hanem az elvek alkalmazásában és különösen kijátszásában. Hirdetik az elvet, de cselekesznek az ellen. (Helyeslés a szélső balfélől.) A midőn a ministerelnök ur azt mondja, hogy a közmorál elveit ő csak maga ítéli meg és ő ismeri és tiszteli azokat annyira, mint bárki más e házban a vele szemközt ülő pártokon, erre én azt felelem, hogy ő ezerszer jobban ismerheti azokat, mint én és társaim, mert ő ezerszer sértette meg 11 évi kormányzata alatt azokat. Neki stúdiummá kellett azon elveket tenni, hogy hogy lehet brutalitás nélkül a mindennapi hatalmi érdekek érvényesítése végett azokat megsérteni. De gróf Tisza Lajos azt mondja, hogy megkell tartani a törvényeket. Mit kérnek azok a szegény szennaiak ? Nem azt-e, hogy a törvényt tartsák meg? Ők szavaztak, tehát az első hatóság a szavazatszedő bizottság előtt megtették kötelességüket. Az első hatóság megcsalta őket, tehát mentek a központi választmányhoz. Ez felirt a belügyministerhez, hogy fegyelmi eljárásnak van j helye. A belügyministerium megcsalta őket s nem