Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

82. országos ülés márezius 17 én, szombaton. 1888. |>J5 urnak javaslatát, hogy a képviselőház mondja hát meg: ily esetben mi a módja a jogorvoslásnak, akkor a parlament egyebet sem tehetne, mint ilyen panaszokkal kellene foglalkoznia. A minis­terelnök ur egészen azzal a boldog egyszerűség­gel adta elő ezen ellenvetését, mintha az minden kérdésen, minden vitán felülálló, igaz, alapos lenne. Azt vegye tudomásul a t. ministerelnök ur, hogy a mikor akár egyes ember, akár hatóság, akár az ország közjogi, alkotmányjogi sérelméről van szó, minden egyes esetben a parlament fel­adata a vele való foglalkozás, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső balolalon.) A mint foglalkoztak vele a régi országgyűlések — mert alkotmányjogi sértések követtettek el, hol felülről, hol alulról, de leginkább a kormányok által — s orvoslás nem történt, ugy kötelessége most is ezzel foglalkoznia az országgyűlésnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És itt nem hallgathatjuk el megjegyzés nél­kül a ministerelnök urnak azon ellenvetését, sőt visszautasítjuk, mintha a parlament alkotmány­jogi sérelmek tárgyalására, habár egyes emberek folyamodnak is, ne volna illetékes, most illetékes sőt kötelessége azt tenni. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) T. ház! A t. belügyministerur szintén hozzá­szólott a kérdéshez, egészen azzal a jóhiszemű­séggel és különösen az alaposság azon tökéletes hiányával, (Derültség bal felől) A mely Hannibál kép­viselő urnak e kérdésbeni felszólalását jellemzi. (Élénk derültség balfelöl.) Azt mondja a t, belügy ­minister ur, hogy ő azért nem akart vizsgálatot rendelni a kaposvári választás kérdésében, mert nem akart a bíróság határozata elé vágni, nem akart a határozatnak praejudicálni. No jó. Ezt értem. De azután, mikor a bíráló bizottság hatá­rozott, akkor meg nem akart vizsgálatot tartani azért, mert annak határozatában semmi hibát sem talált. Bocsánatot kérek, t. belügyminister ur, ezzel az okoskodással nagyon sokáig el lehet éldegélni, de ha a törvény világos sértéséről van szó, már engedjen meg, ilyen mentséggel egy ministernek előállani nem szabad. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ez a belügyministerium s általában az országnak az alkotmány fentartására hivatott közegei, nem fizetett szolgái, nem mensa­riusai, se nem deobligatusai a bíráló bizottság­nak, a kiknek meg kelljen várni, hogy mit szól a bíráló bizottság, ha szól és ha nem szól, majd ahhoz képest gondolkodjanak és intézkedjenek a fölött, hogy megtartsák-e a törvényt vagy ne. Egyébiránt még a felfogásnak „a" betűjében is téved a belügyminister ur; mert a törvény vilá­gosan megmondja, hogy a mikor a választás közegei a törvényt alakilag megsértik, minek következté­ben kérvény adatik be — mint gróf Apponyi t. képviselő ur is helyesen hangsúlyozta — akkor a ministernek kötelessége a vizsgálatot elrendelni, kötelessége intézkedni. (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) Hát kérdem én, ha az emberek egymást öldösnék, vagy egyéb oly dolgot követ­nének el, mely a büntető törvénykönyvbe ütközik, gaztettekkel játszanák ki a képviselőház jogait, mint a kaposvári választásnál és kérvény nem adatnék be: akkor a belügyminister ur lefeküdnék az egyik oldalára (Derültség a bal- és szélső bal­oldalon) és nem csinálna semmit, mert a biráló bizottság nem intézkedett ? Bocsánatot kérek, ily kormányzati princípiumot követni lehet, de alkot­mányos lelkiismerettel nem. Hanem azután ily elvet még hirdetni is, már oly dolog, melyről itt nagyon nehéz egész komolysággal tovább beszélni. Gróf Tisza Lajos képviselő ur (Halljuk!) fel­szólalt e kérdésben és azt az alkotmányossági elvet, vagy azt a morált — mert mindkettőnek beillik — állította fel, hogy ha a törvény hibás is, azt meg kell tartani és nekünk még a leg­szentebb indokokból sem szabad a parlament kebelében az illető fórum competentiájának és a törvényeknek ser elmével intézkedni. Hiszen a köz­morálnak — és itt mindig a politikai morált értem és nem bocsátkozom azon sentimentalismusba, mint a ministerelnök ur, a ki a politikai morált összetéveszti a közmorállal s ki itt a morál hőseként áll velünk szemben, hogy ő jobban tudja, mi a morál kérdése, mint mi — a poli­tikai morálnak s az alkotmányosságnak a tudo­mányban általában felállított elvei mind bölcsek és helyesek, valamint helyes az az elv is, melyet Tisza Kálmán ministerelnök ur felállított: hanem az ügyes államférfiak nem az elvek elméleti fel­állításában szoktak tévedni, vagy a közönséget félrevezetni, hanem az elvek alkalmazásában és különösen kijátszásában. Hirdetik az elvet, de cselekesznek az ellen. (Helyeslés a szélső balfélől.) A midőn a ministerelnök ur azt mondja, hogy a közmorál elveit ő csak maga ítéli meg és ő ismeri és tiszteli azokat annyira, mint bárki más e házban a vele szemközt ülő pártokon, erre én azt felelem, hogy ő ezerszer jobban ismerheti azokat, mint én és társaim, mert ő ezerszer sér­tette meg 11 évi kormányzata alatt azokat. Neki stúdiummá kellett azon elveket tenni, hogy hogy lehet brutalitás nélkül a mindennapi hatalmi érdekek érvényesítése végett azokat megsérteni. De gróf Tisza Lajos azt mondja, hogy megkell tartani a törvényeket. Mit kérnek azok a szegény szennaiak ? Nem azt-e, hogy a törvényt tartsák meg? Ők szavaztak, tehát az első hatóság a sza­vazatszedő bizottság előtt megtették köteles­ségüket. Az első hatóság megcsalta őket, tehát mentek a központi választmányhoz. Ez felirt a belügyministerhez, hogy fegyelmi eljárásnak van j helye. A belügyministerium megcsalta őket s nem

Next

/
Thumbnails
Contents