Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
174 82. orseágos ülés márczins 17-én, szombaton. 1888. szolgáltatott igazságot, sőt a központi választmánynak a törvény fentartására irányuló lépését egyenesen megtiltotta és a központi választmány határozatát megsemmisítette. Folyamodtak petitio útján a parlament biráló bizottságához. A törvény nem tartatott meg annak részéről sem. Folyamodtak a büntető bírósághoz, a törvény nem tartatott meg ott sem. Most folyamodnak a parlament bölcsességéhez, kérvén, mondja meg a parlament, hová lehet még folyamodni: az Ur istenhez, vagy a koronához, vagy a muszka ezárhoz ? Magyar ember oda nem folyamodik, hanem folyamodik oda, a mit Szalay Károly képviselő ur említett: áz önbíráskodáshoz. És akármit mondjanak az alkotmányosság elveinek hypocrita követői, akkor, mikor a nép azt látja, hogy az alkotmányban megirt s a gyakorlatban fennálló, mindenki által, tehát a korona által is tiszteletben tartandó alkotmányos jogok megsértetnek egyesek vagy hatóságok által és a mikor az alkotmány kijelöli az orvoslást és annak módjait és ezen orvoslásnak minden útja és módja becsületesen, a törvényhez híven megkiséreltetvén, a legszentebb jogaikban megsértettek még sem nyernek elégtételt : akkor a nemzet önbiráskodási joga, az az ősjog, melyet szabályozni engedünk az alkotmányos élet zavartalansága kedvéért, de mikor azon sérelem soha nem orvosoltatik, ismét visszaáll és a nemzet önbiráskodási joga kétségtelen. (Mozgás a jobbóldalon.) Elnök: (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a magyar parlamentnek már alkotmány szerű összeállításával is ellenkezik, hogy itt az hirdettessék, hogy bizonyos esetekben a felforgatás ősjoga lép érvénybe; mert ez az, a mit a t. képviselő ur említett. (Élénkhelyeslés jobbfelől. Zaj balfelöl.) Lehet minden embernek saját meggyőződése, de a parlamentben azt hirdetni, a mit a képviselő ur szavaiból, nem hiszem, hogy ő maga ugy akarta volna mondani, ki lehet érteni, nincs megengedve. (Mozgás a bál- és a szélső baloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azért kénytelen vagyok a képviselő ur szavaira észrevételt tenni és újból is hangsúlyozni, hogy ilynemű nyilatkozatokat ne méltóztassék itt e házban tenni, (Élénk helyeslés jobbfelől) mert azok igen könnyen félremagy áraztathatván, komoly következményeketvonhatnak maguk után. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: T. ház! A ház t. elnökének hozzám és a parlamenthez intézett szavaiban intés van: az előtt tisztelettel meghajlok. Hanem a mi abban netán — mert megtörténhetik mindenkivel, a ki ember — félreértés volna, arra az elnök ur kegyes engedelmével megjegyzést teszek. (FelMáltások jobbfelől: Nem lehet! A szélső balfelöl: Halljuk! Halljuk !) Elnök: A házszabályok azt mondják ugyan, hogy az elnöki intést nem lehet vita tárgyává tenni, (Nagy mozgás a szélső baloldalon) de én nem félek a képviselő ur nyilatkozatától és kérem, csak méltóztassék elmondani véleményét. A mit én mondtam, azt a haza érdekében mondtam; (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélső baloldalon) és bár a házszabályok tiltják, megengedem, hogy észrevételt tehessen nyilatkozatomra. Eötvös Károly: Csak annyit akarok az igen t. elnök ur kegyes engedelmével kíjelentenij hogy én a felforgatás ősjogát nem ismerem és el sem ismerem. Hanem a hol jogok védelméről van szó, ha komoly sértés esetén a jogorvoslás minden lehető, a törvényben és alkotmányban előirt és gyakorlatban meglevő módja megkiséreltetik és eredményre nem vezet egy sem s a legszentebb jogaiban megsértett állampolgár elégtételt nem kap : akkor az ősi önbíráskodás joga lép életbe. (Ellenmondások a jobbóldalon.) Elnök: A képviselő ur azt méltóztatott mondani szemrehányáskép, hogy félreértettem őt. Hiszen csak azt értettem ki szavaiból, a mit most is mondott: az önbíráskodást, melyet a parlamentből hirdetni nem lehet! (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly: Azt mondja Tisza Lajos t. képviselőtársam, hogy oly színben tűnhetik fel a ház idegenek előtt, kik a kérdés előzményeit nem ismerik, mintha a ház azt a jogot gyakoro ná, a mit gyakorolt 20 — 25 évvel ezelőtt, mintha a ház verificálna. Nem verificálunk, t. ház, mert hiszen nem a mandátum érvénye felett döntünk; ámbár hozzáteszem, hogy a parlamentaris bíráskodástól —• vagy minek mondta a ministerelnök ur — és ennek veszélyétől én nem félek, mert akármennyire fajult el a többség és a kormány, akármennyire határozza el magában, hogy a kisebbség jogai lábbal tiportassanak, már rosszabbul nem járhatna el, mint a kaposvári mandátum kérdésében. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Hiába hivatkozik a ministerelnök ur arra, hogy mi lenne, ha a parlament döntene e kérdések felett. Tudjuk, mi történt régebben. Hiszen 1869-ben a parlament döntött, (Felkiáltások szélső balfelöl: Tisztességeseblen!) de ily furfangos észszel, ily tökéletességgel végrehajtott közönséges gonosz megsértése a büntető törvénykönyvnek, akkor, mikor a parlament maga verificált, büntetlenül nem történhetett meg. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Méltóztassék visszaemlékezni azon időkre. Súlyos természetű visszaéléseket elnézett ugyan a többség, ha azok nyíltan, tömeg tömeggel szemben idéztek elő törvénysértéseket ; de hogy a szavazatok igy csempésztessenek el, mint ebben a kérdésben, hogy közokirat igy hamisittassék meg, hogy mindenki előtt világosan a kisebbségnek képviselője ugy üljön ott, mint a többség kéviselője: az, t. ministerelnök ur, abban az időben, mikor a parlament verificált f nem
