Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

72. •rtüágos tilés február 29-én, szerdán. 1S8S. lí korlati érzéket ugy e házban, mint e házon kivül nagy mértékben fohozza; mert a gyorsírói feljegyzések szerint egyes mondatokban azt látom, előfordulnak a többi közt ily fordulatok is: „a közös külügyministerre sohasem volt egy magyar törvényben sem reá bízva Magyarország területének képviselete." Nagyon nehéz oly embernek, ki hozzá van szokva közjogi éllel tanulmányozni és gondolkozni, ebből oly értelmet kimagyarázni, a mely alkalmas legyen arra, hogy abból ne csak az ékesszólás és a parlamentaris párt-taetica criticusai, hanem egyúttal a közjogi kérdések criticusai is eligazodhassanak t. képviselőtársam beszédében. Vannak azután itt egyéb styl-fordulatok is, a melyek szintén nem alkalmasak arra, hogy a közjog iránti érzéket neveljék és fokozzák. Azért kérem, ne méltóztassék annyira megkondítani a vészharangot csak azért, mert az előttünk fekvő javaslatban oly Kitételek fordulnak elő, melyek csakugyan — a t. ministerelnök ur maga is beismerte — a közjogi terminológia irányában tévesek. Ma egész más állapotba fejlődött át, t. képviselőház, a nemzetközi jog Európaszerte, mint volt ezelőtt néhány évtizeddel. A fejlődés e stádiumában nagyon nehéz megvárni a diplomatáétól, melynek keze utoljára még is leginkább benne van a szövegezésekben, hogy a tényleges európai egyes alkotmányos államok államjogának megfelelőleg kellő közjogi éllel mindenben tökéletes szabatossággal vezessék be az illető szövegezésekbe azt, a mit a törvényhozás hozzájárulása által kétségkívül szívesen fog látni egy-egy nép ; és ép azért ne méltóztassék — mondom — a vészharangot annyira megkondítani azon incorrect kifejezések miatt. Beőthy Ákos t. képviselő ur tegnap nagy fontosságú beszédet mondott; fontosat annyiban, a mennyiben nagy fontosságú kérdéseket hozott be a házba és az ő szép előadása által alkalmat nyújtott a t. ministerelnök urnak arra, hogy szintén nagy fontosságú, nagy horderejű nyilatkozatot tegyen. Csupán azt vagyok bátor megjegyezni azon fontos mozzanatra nézve, melynek előtérbe tolásával a t. képviselő ur alkalmat nyújtott ezen diseussíóra, hogy vájjon az absolutisticus theoria vagy pedig az alkotmányos felfogás legyen-e döntő ezen szóban forgó jogok felett, hogy erről ezen concret esetben — hála Istennek — Magyarországon szó sem lehet többé. Absolutisticus felfogásról itt sem a házban, sem általában véve a magyar souverainitás alatt nem lehet szó sehogy. Oly kérdéseket nálunk nem lehet többé felvetni, mint a minő kérdések felvetve lőuek egyfelől Angliában a múlt század vége előtt és felvetve lőnek egyéb alkotmányos államokban e szádad első felében, különösen pedig az oly államokban, a hol még nem régen csakis Beschwerde-Landíagok léteztek. A törvényjavaslatban benne van ez a mondat: „az országgyűlés által elfogadtatott". Ha tehát itt csupán arról volna szó, hogy itt beczikkelyezés abban az értelemben, hogy en register, beregistrálás forogna szóban, akkor semmi esetre sem használta volna a törvényjavaslat ezen kifejezést, hogy az országgyűlés által „elfogadtatott" ; akkor minden esetre az mondatott volna, hogy „beczikkelyeztetett. * Hisz maga ezen kifejezés „elfogadtatott", mutatja, hogy az országgyűlésnek meg van azon parlamentaris, alkotmányos joga, hogy a nemzetközi szerződésekkel szemben érvényesítheti magát. Egyébként igen t. képviselőház, a legfontosabb mozzanat kétségkivül ezen tanulságos vitában igénytelen nézetem szerint gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam beszéde. A t. képviselő ur már nem kondította meg annyira a vészharangot, mint azt a függetlenségi és 48-as párt szónokai tették, de mégis óva int bennünket, nehogy kevesebbre becsüljük azon bajt, azon veszélyt, mely ezen egyezmény illetőleg ezen nemzetközi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat elfogadása által a magyar államra háramolhatnék. Megvallom őszintén, valódi mesterniíívét látom a parlamentaris diplomatizálásnak igen t. képviselőtársam felszólalásában, mert nagyon óvakodik concret kifejezéseket, concret kitételeket előtérbe tolni, mint a melyekről bebizonyíthatná, hogy azok csakugyan nagy sérelmet involválnak közjogunkra nézve. E helyett inkább általánosságban azt mondja, hogy e törvényjavaslat már a czíménél fogva képezi a közjogi sérelmet. (Felkiáltások balfelöl: Nem mondta egy szóval sem! Egy hang: Tegyük fel!) Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam ezeket mondja: ,,Mindez állana akkor is, ha a ministerelnök ur által is elismert közjogi incorrectségeket valóban ugy lehetne jellemezni, hogy azok csak egyes téves kifejezések. De hát, t. képviselőház, épen itt van az a momentum, mely minket ennél a szerződésnél erélyesebb fellépésre kényszerít, hogy itt nem egyes téves kifejezésekről, hanem itt a szerződés tárgyának incorrect megnevezéséről van szó. Egyes téves kifejezéseket lehetne említem akkor" stb. (Felkiáltások balfelöl: Halljuk tovább!) „Pl. az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződések egyik mellékletében, a vámcartell egyik czikkénél is voltam bátor a t. háznak figyelmét felhívni egy téves kifejezésre." (Felkiáltások balfelöl : Tovább! Tovább!) Megjegyzem, én bensőségteljes örömmel üdvözöltem, midőn gr. Apponyi Albert igen t. képviselő ur méltóztatott e kifejezést: „a magas szerződő felek" proponálni, mit a ház at. ministerelnök ur hozzájárulásával elfogadott. Teljes örömmel 4idvözlőm, mert határozottan nagyobb veszélyt láttam közjogunkra azon kifejezésekben, mint