Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

12 72. •rgss&gos üléi február 21-én, uerdám. IMS. azokban, a melyekről jelenleg szó van. No már most épen az említett passusban azt mondotta t. képviselőtársam, hogy itt nem egyes kifejezésekről, hanem a szerződés tárgyának ineorrect megnevezéséről van szó. Gróf Apponyi igen t. képviselő ur ez alatt azt érti, hogy itt r Austria-Magyarország határvonaláról van szó.Es tökéletesen igaza van abban, hogy az érvényben levő magyar közjog szerint ezen kifejezés : Austria-Magyarország határvonala, illetőleg határa, „La frontiére entre l'AutricheHongrie et la Roumanie" semmi esetre sem eorrect, (Egy hang a szélsőbalon: Nem is létezik!) A kifejezés létezik, hanem maga a positiv jogi fogalom nem létezik. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha közjogról van szó, igyekezzünk közjogi éllel beszélni (Helyeslés jobbfelöl) és ne használjunk oly kifejezéseket, a melyek a fogalomzavart nevelik s a melyek derültséget idézhetnek elő, de bennünket okosabbakká nem tesznek. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Ugyvan,ugy!) Az áll, hogy az a kifejezés: „La frontiére entre l'Autriche-Hongrie " Austria-Magyarország határvonala, mindenesetre ineorrect közjogi kifejezés és véleményem szerint csakis a körül forog a kérdés, vájjon e kifejezés incorrectsége oly fontos természetibe, szemben nemcsak a szerződés által kilátásba helyezett anyagi és egyéb előnyökkel, (Egy hang a szélső baloldalon: Elvesztünk 11,000 holdat!) de szemben az európai helyzettel is, hogy vájjon lehet-e azon conclusióra jutni, melyre az igen t. képviselő ur méltóztatott jutni. Erre nézve vagyok bátor egy pár perezre a t. ház szives türelmét kikérni. (Halljuk! Halljuk!) Constatálta a ministerelnök ur és Apponyi t. képviselőtársam is és egyhangú a felfogás itt e házban arra nézve, hogy ineorrect kifejezések vétettek be az előttünk fekvő szerződésbe. Igen. de nézetünk szerint ezen sérelem semmi esetre sem annyira positiv s nem oly nagy, a mint azt most Apponyi t. képviselőtársam — a ki pedig sokkal mérsékeltebben szólt, mint a másik igen t. ellenzéki párt vezérszónokai — elénk állítja. Miért? Ha arról lenne szó, a 13. vagy 14. században, hogy akkori alkotmányos, egymástól független két államnak, pl. Arragoniának Valenciával való közjogi viszonyait betűzgessék ki, egyetlen instrumentumból; ha arról volna szó, hogy azon egyetlen egy instrumentumból, vagy annak egyes kifejezéseiből azt lehetne kimagyarázni, hogy Valencia Arragoniával nem ilyen, hanem olyan viszonyban állott: akkor érteném ezen aggodalmakat. De ma, a sajtószabadság (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Sajtószabadság? Zaj.) Igen, a sajtószabadság. De ma, a sajtószabadság, a távíró, a gőzerő, a népek solidaritása, a társadalmi érintkezések korában e részben aggodalmat táplálni semmiesetre sem indokolt, Nem pedig annyival kevésbé — és ez az, a miért tulajdonképen felszólaltam — mert a nemzetközi jog értelmezésében ma már máskép szoktak eljárni, mint 50 évvel ezelőtt Metternich korában. Ma a nemzetközi okmányok és jogi tételek értelmezésénél már egészen más hermeneuticát alkalmaznak, mint akkor, midőn Angliát kivéve^ Európaszerte nem volt egyetlen állam sem, a hol a parlamentnek, sajtónak és az állampolgároknak beleszólása lett volna a nemzetközi szerződések megkötésébe. Épen ezért, habár ineorrect is a franczia szövegben előforduló e kifejezés: La frontiére entre l'Autriche-Hongrie etla Roumanie, ezen incorreetség semmiesetre sem sérelmes anynyira, mint a mennyire sérelmes volt azon kifejezés, a melyet t. képviselőtársam Apponyi Albert igen helyes felszólalásának segítségével és a t. ministerelnök urnak hozzájárulásával kijavított, midőn a „magas szerződő felek" kifejezést felvétette a szerződésbe. E kifejezés: „La frontiére entre l'Autriche-Hongrie" ineorrect; mert nem domborítja ki eléggé a nemzetközi jog terminológiájában azon souverain viszonyt, a melyben Magyarország, daczára annak, hogy állami hatalmunk nagy részét az 1867: XII. t.-cz. értelmében delegáltuk a közös kormányra és a delegatiókra, mégis létezik. Méltóztatnak arra emlékezni, hogy Svéd- és Norvégiát illetőleg néhány év előtt szintén ily controvers kérdés volt. Én azt hiszem, hogy a ház túlsó oldalán már sokszor felhozták azt, hogy vajha Magyarország Austriával szemben birna az állami önállóságnak azon mérveivel, a melyekkel Norvégia bir Svédhonnal szemben. Norvégiának meg van a külön hadserege, van flottája, de nincs külön külképviselete. Midőn azt látjuk, hogy e kifejezés „La frontiére de SuédeNorvégie" előfordul Svéd-Norvégországnak Dániával és Oroszországgal kötött szerződési okmányaiban; midőn látjuk, hogy ezen kifejezés : „La frontiere de Suéde-Norvégie" annyi mint „La frontiere entre l'Autriche Hongrie", a mennyiben ezen két, különben souverain állam neve megrövidítés okáért, hogy ugy mondjam, az ortograi phai rövidség kedvéért összekötő jellel kapcsoltatik ' össze, akkor azt hiszem, hogy ezen kifejezés: „La frontiére entre l'Autriche-Hongrie etla Roumanie" ha nem is egészen eorrect, nem tekinthető annyira sérelmesnek, mint a mennyire sérelmes volt azon kifejezés, melyet gróf Apponyi Albert képviselő ur kijavíttatott. Azért, mert maga a kifejezés többértelmíí. ezen többfelé magyarázható volta folytán lesz sérelmes, nem pedig az által, mintha positiv invasiót csinálna a magyar közjogban, mert az említett kifejezés rövidítve annyit tesz, mint Austria és Magyarország együttvéve. Ezen két állam souverain jogköre különben, a mennyire azok delegálva nincsenek, magának ő Felsége czímének constatálása által is Jeléggé napfényre