Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

83. orsiágos ülés mire»ins 17-én, s«onilí»to*. 18S8. 169 gyanúját keltik fel, hogy itt egy bűntény, még pedig egy hivatalból üldözendő bűntett követtetett cl, azt gondolom, az előadottak nyomán senki sem tagadhatja, (Ugy van! halfelöl.) Most, t. ház, mi történik? Ezen jelenségek a nyilvánosság előtt tudva vannak, ezen jelenségek a ház bíráló bizottsága tárgyalásai nyomán felmerülnek; a biráló bizottság két tagjának, két országgyűlési képviselőnek, ki még hozzá mindkettő a jogászvilágban megállapodott tekintéíylyel bir, különvéleményében kifejtettek és mégis mit látunk ? Azt, hogy az igazságszolgáltatásnak keze meg sem mozdult, hogy az ügyészség, mintha nem is léteznék, (Ugy van! half elől) hogy a hivatalból üldözendő bűncselekmény ily súlyos jelenségeivel szemben hivatalból semmi sem történt annak megvizsgálására, a tényálladéknak megállapítására, a súlyos gyanúnak, ha az alaptalannak bizonyul, elhárítására, ha íiz valónak bizonyul, az elkövetett bűntettnek a jogrend követelményeihez képest való megfenyítésére. (Igazi Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, ily jelenségek után, melyek egymagukban elegendők volnának arra, a mi különben nekünk még mindig fenmarad, hogy az igazságügyi kormányzat felelősségre vonassák e mulasztásokért. (Igás! Ugy van! Zajos helyeslések a bal- és szélső baloldalon.) Mondom, ily jelenségek után s az ezekkel szemben tanúsított passivitás után azok, a kik itt az állítólag elkövetett és súlyos jelenségek által a valószínűségnek látszatával ellátott bűncselekmény által jogaikban sértve vannak, a 24 szennai választó a képviselőházhoz fordul és azt kéri, hogy az a maga bölcsesége szerint jelölje meg az utat, tegye meg a lépéseket arra nézve, hogy az a sérelem, melyet ők legszentebb polgári jogilikban szenvedtek, megtoroltassék. Hogy ebben a kérvényben egyes incorrect kifejezések fordulnak elő, hogy ebben oly petitum is foglaltatik, mely a jogász elmééi bírálata előtt nem állhatna meg, az talán magára az ügy érdemére s azon kötelességünkre nézve, mely a kérvénynyel szemben fennáll, semmit sem határoz. (Igás! Ugy van! Zajos helyeslések a bal- és ssélső baloldalon.) Hiszen nem egy jogászgyülés, nem egy ügyvédi kamara, hanem 24 egyszerű választó adta be ezen kérvényt a képviselőházhoz. (Igaz! Ugy van! a balés ssélső bah dalon. Felkiáltások a jobboldalon: De ki adta nekik a tanácsot ?! Ki szerkesztette a kérvényt ? !) Hát, t. ház, ha akárki adta nekik a tanácsot, hogy a képviselőházhoz forduljanak s ha akárki szer késztette a kérvényt, mondhatom, igen jól tette. (Igaz! Ugy van! Zajos helyesléseit a bal- és ssélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) És hogy ha az az illető egyén, a ki a kérvényt szerkesztette, tévedett és abban formahibákat követett is el, az a mi kötelességünkön csakugyan semmit sem változtat. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső balMaion.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—95, IV. KÖTET. Tehát, t. ház, panaszosok fordulnak hozzánk, felhívják a ház figyelmét oly btínjelenségekre, melyek különben a képviselőház biráló bizottsága eljárásának körében is felmerültek, melyekkel szemben tehát a háznak a házszabályokban megállapított kötelességei vannak : és ezekre vonatkozólag ä kérvényi bizottság többsége azt propo nálja, hogy ezt mint meghaladott tárgyat, tegyük ad acta. (Felkiáltások a bal- és ssélső baloldalról: Nem lehet!) Nem meghaladott tárgy ez, t. ház, mert a mire nézve a biráló bizottság kizárólag illetékes, tudni illik a mandátum érvénye feletti határozathozatalra, abba egyáltalában nem szándékozik többé senki sem beleavatkozni s azt senki sem szándékozik feleleveníteni. A mi most kéretik, hogy tudni illik vizsgálat indíttassák s hogy egy bűncselekménynek, a melynek jelenségei meg vannak, megtorlása iránt lépések tétessenek, ez a biráló bizottság ítélete által nem vált meghaladottá. (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslések a bal- é$ szélső baloldalon. Ellenmondásnk a jobboldalon.) Azt mondja Tisza Lajos gróf t. képviselőtársam, hogy a házszabályok 76. §-ának értelmében az, a mit Bernáth Dezső t. képviselőtársam proponál, hogy t. i. az összes iratok az elnökség által az illetékes hatósághoz áttétessenek, kizárólag a biráló-bizottság indítványa folytán történhetik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) T. ház. Ez bizonyára Tisza Lajos gróf képviselőtársam privát felfogása; a házszabályokban én ezen felfogásnak semmi nyomát sem látom. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A 76. §. imperative mondja ki, hogy ily esetben „átteendők" az irományok, de sem arra nézve nem tartalmaz semmiféle intézkedést, hogy „ki által" teendők át, sem arra nézve, hogy „minő időben" teendők át; csak azt teszi a képviselőháznak szoros kötelességévé, hogy áttétessenek. És hogy ezt még a contrario illustráljam, bátor vagyok hivatkozni a házszabályok 58-ik szakaszára, mely azon esetről intézkedik, midőn a választás ellen beadott kérvény szerkesztésénél és felszerelésénél kovettetik el oly cselekmény, mely esetleg a tüntető-törvénykönyvbe ütközik; erre vonatkozólag az 58-ik szakasz világosan kimondja, hogy ily hamisítások esetén a bíráló-bizottságok jelentése folytán a ház elnöke utján az igazságügyi uvinisternek stb. adja ki a kérvényt. Tehát a hol a házszabálvok a biráló-bizottságnak kizárólagosan fenn akarták tartani ezt a jogot, hogy az initiativát ez irányban gyakorolja, ott. a házszabályok azt világosan ki is mondják és ebből csak kettős erővel következtethetem azt, hogy a hol a házszabályok arra nézve, hogy kinek felszólalása és initiativája folytán tétessenek át az Iratok az illetékes hatósághoz, semminemű intézkedést nem tartalmaznak, hogy ott a biráló-bizottság ezen állítólagos joga valóban nem létezik. És ha, 22