Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

168 82. orstógos üléss miíre/i«s 17-én, szombaton. 1888. magának azon okmányokat, a melyeket e kérvény szorgos tanulmányozására szükségeseknek tartott, csakhogy ugyanazon Libába esett, melybe a kanizsai törvényszék, melynek határozatát fel is hozta s mely azt mondja, hogy a vizsgálatot a legnagyobb alapossággal minden adatot összegyűjtve teljesen kimerítettnek tekinti. És még azon fáradságot sem vette magának, hogy meggyőződött volna arról, hogy a törvényben körülirt 8 nap alatt az a kérvény, mely az elévülést meggátolja, beadatott. Ép így járt el az előadó ur is, midőn e vizsgálatot idézte. Hát miért nem idézte azon másik vizsgálatot is, mely megszüntettetett ? Ott pedig az — s azt hiszem, hogy jól vagyok infurmálva — a királyi ügyész felsőbb utasítása folytán azért indítványozott megszüntetést, mert a biráló bizottság e dologban már intézkedett. Horánszky t. képviselőtársam előadta — de hisz mindnyájan tudjuk — hogy a biráló bizottság nemcsak nem intézkedett, de nem is intézkedhetett e dologban, hanem azt mondta: ez hatáskörén kivül esvén, az ügybe bele f>em bocsátkozhatik. Már most, ha a biráló bizottság igy határozott, a törvényszék pedig azt mondja: mert a biráló bizottság igy határozott, ő nem is határozhat : kérdem, nem látja-e az előadó ur mégis annak szükségét, hogy mondja meg a parlament, mi történjék e dologban? Mert az elkövetett tény megtorlás nélkül nem maradhat. Meg vagyok győződve, hogy ha valaki kimerítette mindazt, mire őt a törvény feljogosította, ha megtette mindazt az utat, melyet a törvény sérelmének orvoslására előír és végül azt látja, hogy ez mind hiábavaló, hogy a törvény csak irotfc malaszt, melynek foganatot sohasem szerezhet: akkor előállott emberi és isteni törvény szerint azon pillanat, midőn joga van az illetőnek az önsegélyre. Ez állapotot én nemcsak nem akarom, hanem attól irtózom és ezért fogadom el Bernáth képviselőtársam ellenindítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Háttjuk!) Azt hiszem, az előttünk lévő kérdés a mily fontos, ép oly egyszerű. Iparkodni fogok lehetőleg rövid felszólalásomban azt a maga elemeire visszavezetni és azt is ígérem a t. háznak, hogy tekintve az ügy természetét és a szemünk előtt lebegő czél komolyságát, tartózkodni fogok az ez ügyben talán nem jogosulatlan szenvedély húrjainak minden megérintésétől. (Halljuk!) Nem áll az, a mit gr. Tisza Lajost, képviselőtársam mondott, hogy a ki az előzményeket, a házszabályokat nem ismeri: azt gondolná, hogy a ház jelenleg a kaposvári mandátum igazolásának kér désébe fog. Esze ágában sincs senkinek; eszök ágában sincs a kérvényezőknek sem. A kaposvári választás és az erre illetékes biráló bizottságban íárgyalt események itt csak annyiban hozattak fel, a mennyiben egyrészt a t. túloldalnak egy tagja téves informátiót hozott a ház elé ez ügyben, melyet rectificalni kellett s a mennyiben másrészt a tényálladékot meg kellett állapítani annak bebizonyítására, a mi itt a punctum saliens és a mi szerintem egyedül képezi eldöntésünknek alapját, hogy ezen ténynél egy elkövetett bűntény súlyos jelenségei merülnek fel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én, t. ház, egy lépéssel sem akarok tovább menni ezen állásponton; nekem ugyan megvan e tekintetben subjectiv meggyőződésem és nem habozom kimondani, hogy ezen subjectiv meggyőződés, melyet az iratok áttanulmányozásából merítettem, ugyanaz, a mi sok előttem szólott képviselőtársamé és a mi — merem állítani — az országban az ezen ügyről informátiót szerzett majdnem minden emberé, hogy itt egy bűntény csakugyan elkövettetett. (Igaz! Ugy van! bal és szélső balfelől.) Ez az én subjectiv meggyőződésem, ehhez hasonló több képviselőé, de a képviselők többségének ehhez hasonló subjectiv meggyőződése sem képezhetné elhatározásunknak kiindulási pontját, nem képezhetné ez ügyre vonatkozó ítélet kimondásának alapját. Kétségtelen csak egy dolog és én ezen do? lógnál maradok: hogy tudni illik egy büntetendő cselekmény súlyos indiciumai mutatkoznak. (Ügy van! bál felöl.) Melyek ezen indiciumok, melyek ezen bűnjelek, azt kijelentette Horánszky t. barátom. Abban a szavazatszedő küldöttségi lajstromban, mely a megválasztott képviselő kezébe adatik, 24 szavazónak szavazata idegen tintával, idegen Írással át van jegyezve. Ezen 24 szavazóközül ötnek neve ismét előfordul a másik, állítólagkisebbségben maradt képviselő jelöltre leszavazottak névjegyzékében. Ezen 24-nek és 5-nek egymással szembeállítása szükséges ahhoz, hogy kijöjjön épen az a szám, mely a ministeri példányban a megválasztott képviselőnek állítólagos többségét tünteti fel. (Ugy van! balfelöl.) T. ház! Mindezek és más ismert körülmények eoincidentiája -— ezt senki sem tagadhatja —egy elkövetett bűntény súlyos indiciumait tartalmazza magában. (Igaz! Ügy van!bálfelöl.) Már most melyik, minő bűntett indiciumai ezek ? Meglehet, hogy azon bűntettnek vannak itt indiciumai, mely a büntető törvénykönyv 390-ik és következő szakaszaiban leli meghatározását, tudniillik a közokirathamisítás, mely közhivatalnok által követtetik el s 5—10 évig terjedhető börtönnel fenyítendő, tehát egy igen súlyos bűntény és pedig egy hivatalból üldözendő bűntény jelenségei merülnek fel. Én nem mondom, hogy ez a bűntény elkövettetett. Talán egy oly bűntény követtetett el, mely már elévült, talán egyáltalán nem követtetett el, talán csak tévedés forog fenn ? A vizsgálat ezt ki fogja deríteni, az ítélet meg fogja állapítani; de hogy súlyos jelenségek merültek fel, melyek annak