Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
82. országos ülés máreziTis 17-én, szombaton, 1888. 167 ház a törvények és a házszabályok értelmében nem discutálhat, csak tudomásul vehet. Ennélfogva, szerintem nincs ma közeg, mely ezen iratokat áttehetné a rendes bírósághoz; szerintem, ez az ügy teljesen befejeztetett és ehhez az ügyhöz most már tovább hozzászólni e házban, nézetem szerint, nemcsak fölösleges, de meggyőződésem szerint, egyenesen a házszabályokba ütközik, (ügy van! Ugy van! jóbbfelöl.) Ezért tehát nem fogadhatom el Bernáth Dezső képviselő ur különvéleményét, hanem hozzájárulok a kérvényi bizottság javaslatához. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Szalay Károly: T. ház! (Élénk mozgás. Halljuk! Halljuk!) Alig foglalkozott még a t. ház kérdéssel, mely körülményében, következményeiben súlyosabb lett volna, mint a jelenlegi. Ha van valami, t. ház, a mi megdöbbentőbben hathatna rám, mint maga a tény, az azon felszólalás volna, mely előttem történt azon helyről, melyen egykoron Deák Ferencz ült, a kinek főjelszava volt egész életén át, mindenkinek igazságot szolgáltatni. T. ház! Itt akár verificálni, akár mandátumot megsemmisíteni senki sem akar. Gróf Tisza Lajos előttem szólott képviselő urnak e tekintetbeni felszólalása tehát legalább is teljesen fölösleges volt. Midőn pedig arról emlékezett meg, hogy miért vonatik be a kaposvári választás ténye a jelen vitába, akkor első sorban kérdje meg ezt saját pártjának tagjától, Hock János képviselő úrtól, ki első tartotta szükségesnek magáról a választás tényéről megemlékezni. És itt örömmel constatálom azt, hogy ifjú és romlatlan kedélye még nem jutott el oda a párt fegyelem erős nyomása folytán, hogy be ne ismerje, a mit mindenki tud, tudniillik, hogy ezen választásnál törvénytelenségek történtek és hogy a ministert a kisebbség választotta meg. Hát, t. ház, ez a választás és mindazon tények, a melyek e választás körül gruppirozódnak, oly véghetetlenül szomorúak, hogy ha azokat a kellő néven akarnám nevezni, lehetetlen volna, hogy a parlamentaris illemet meg ne sértsem. Mert ezt tenni nem akarom. Nem terjeszkedem ki e körülményekre, de lehetetlen, hogy rá ne mutassak a politikai erkölcsök elvadultságára, mely megengedi azt, hogy egy különben egj^énileg és személyileg tetőtől-talpig gentleman embernek.mint & minő gróf Széchényi Pál minister ur, ilyen mandátum a zsebét ki ne égesse. (Derültség.) E választás körül ott látjuk a hirhedt főispáni levelet, nem levelet, hanem azon főispán hivatalos jelentését. E jelentés elintézéséül olvashatjuk a minister ur azon rendelkezését, hogy tétessék egyelőre ad acta. A belügyminister ur ma is ragaszkodik azokhoz, a miket az interpellatio alkalmával előadott; de meg vagyok győződve, hogy lesz alkalma a belügyminister urnak akkor nyilatkozni e levél valódiságáról és eljárásának helyességéről, mikor &Z 3J levél eredetiben kezébe lesz szolgáltatva. (Nem. kell eredetiben átadni!) Majd megtartjuk a hiteles másolatot. T. ház! Áttérek azokra, a miket a t. előadó ur felhozott és itt első sorban megjegyzés nélkül nem hagyhatom azt, hogy ő a kérvényen kifogásolja az aláírásokat. Azt mondja, ilyen aláírásokkal mindenki beadhat kérvényt. Nem tudom, vájjon az előadó ur előtt nem kellő garantia-e egy képviselőtársának^ aláírása 1 Gajári Ödön előadó Qíözbeszól) .• Épen azt fejeztem ki! Szalay Károly: Bocsánatot kérek, akkor rosszul hallottam. Egyébként sem szabály, sem törvény nincs, mely a képviselőházhoz benyújtott aláírások hitelességét kívánná. Kétségtelen tehát, hogy ezen indok a kérvényd bizottság többségének véleményét nem támogatja. De azt mondja t, előadó ur, hogy azon kérvénynek petitunia általános. Mit kérnek azon szegény emberek? Semmi mást, mint igazságot. Szüksége van azon parlamentarizmusnak, mely ez országban divik, arra, hogy meggyőződéssé legyen ez meg az is, hogy minden* lehet itt elnyerni, csak igazságot nem, különösen akkor nem, mikor az a többség vagy annak kiváló eg) T éne ellen fordul ? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hock t. képviselőtársam furcsa színben tüntette fel Somogy vármegyét ép akkor, midőn védeni akarta. Azt hiszem, Somogy vármegyét senki sem támadja, csupán azok, a kiknek táborában látom Hock képviselőtársamat a legújabb időben és ha már tanácsokat osztogat t. képviselőtársam: akkor azt ne tegye itt e házban, hanem menjen haza társai közé és oktassa őket a politikai erkölcsökre, melyeknek elvadultságát jelezi az itt kezemben levő levél, melyet egy kormánypárti ügyvéd egy ellenzéki ügyfelének irt. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa): „Politikai elvtársaim azt tartják, hogy ezen ügy eminenter politikai jelentőséggel bír, hogy háttere politika. Ily körülmények között, bár anyagi káromra van, a képviselettől vissza kell lépnem ; mert nem akarom magamat annak kitenni, hogy — rosszakaratúkig is — politikai álláspontom változtatására következtethessen bárki. Sajnálom, hogy a politika annyira dominálja a helyzetet, hogy az egyén és egyén között a bíróság előtt fenforgó ügy attól el nem választható, de én a tényeket megváltoztatni nem vagyok elég erős." T. képviselőtársam menjen oda és hirdesse a, szent igéket ott saját társai között és nem itt a házban. (Helyeslés szélső balfelöl.) Ugy látszik, hogy az előadó ur megszerezte
