Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

82. országos Més márezhis 17-én, saorubaton. 1888, \Q{ taimatat. ház rendelkezésére bocsátani, mégpedig azért, mert első parlamenti felszólalásom emlékét nem akartam ily dicstelen ügyhöz csatolni. (Zajos derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Még a t. túloldal általános derültsége daczára is ismét­lem : dicstelen. Mert ez ügy a pártküzdelmek tusájában született és ekként a politikai szenve­délyek salakjának összes ismérveit magán hordja (Élénk helyeslés jobbfelől.) Átérzem, t. ház, feladatom nehézségét, mert tadom, hogy tehetségem nem áll arányban azoj közhangulat hatályosságával, mely ez ügyben már a priori állást foglalt el s mielőtt a tárgyi és alaki igazságokat csak mérlegelhette volna, a knposvári választást, cum ira sed non studio meg­bélyegezte. Tudom én, t. ház, hogy nagyon nehéz és nagyon hálátlan szerep oly kérdéseket védel­mezni, melyeknek dologi oldalát az irányzatosan praeparalt közvéleménynek állásfoglalása és az előítéletek érczfala teszi hozzáférhetlenné. De bár­mily nehéz és bármily hálátlan legyen is ez a fel­adat, erőt merítek azon tudatból, hogy a kapós vári választás kérdését higgadt és objectiv szempontból véve bírálat alá, szolgálatot teszek vele a közügynek, Somogy vármegye politikai reputatiójának. Azt hiszem, a ki ily kötelesség folytán szólal fel, annak nem szabad visszariadni a nehézségektől, nem szabad azon élénk tiltakozá­soktól sem, melyekkel a t. túloldal beszédemet több­ször kisérni kegyeskedik és melylyel a felfogás el­lentétessége jut parlamentaris módon kifejezésre. T. ház! Ez a kérvény s a vele összefüggő kaposvári ügy a közel múltban lezajlott politikai mozgalmak hullámverése. Nem habozom kimon­dani, hogy egyrészről az irányzatos támadások felújítása, másrészről a talán túlhajtott óvatosság alkalmazása oly homályba burkolja az ügy dologi részét, mely árnyát Somogymegye politikai te­kintélyére veti. Pedig ez a megye, tekintettel tisztes múltjára, teljes önérzettel tiltakozhatik az ellen, hogy nevét a nemzet szine előtt meggyaláz­zák. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelől.) Súlyt fektetve erre, nem óhajtom, hogy a bizottság javashitánik egyszerű elfogadásával napirendre térjünk, mielőtt az e kérdéssel összefüggő somogyi választás homályos oldala kellőkép meg nincs világítva. {Helyeslés balfeUl.) Nem akarom, t. ház, hogy akár egyesek téve­dése, akár egyesek hibája a megye számlájára vagy rovására írassék s oly egyéneket iparkodjunk ezért felelősségre vonni, kiket e tekintetben er­kölcsi imputatio alá vonni csak a rosszakarat képes. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem akarom egyálta­lában, hogy ezen iratot ad acta tegyék, mig a kétely legkisebb árnya fennforog. (Helyeslés szélső balfelől.) T. ház! Ezek előrebocsátása után kijelentem, hogy lehető röviden, a legmesszebbre menő nyilt­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—98. IV. KÖTET. sággal szólok; mert nézetem szerint az ily termé­szetű dolgokban legjobb politika az őszinteség (Igaz! ügy van! szélső balfelől) s midőn meggyő­ződésemet hangsúlyozom, eltekintek minden más körülménytől. Az én meggyőződésem, hogy a kaposvári vá­lasztás alkalmával vezetett névlajstromba csak végzetes, ügydöntő tévedés csúszhatott be. (Élénk ellenmondás bal- és szélső balfelől.) De amint nyíltan merem hangsúlyozni meggyőződésemet, ép oly határozottan s nyiltan állítom azt is, hogy ez a tévedés, ez a hiba jóakarattal, (Igen! Ugy van! bal­felől.) ez a tévedés bona fide csúszott be. (Élénk derültség bal- es szélső balfelől.) Nagyon csodálom, t. ház, hogy akkor, midőn meggyőződésemet őszinteséggel hangsúlyo­zóin, a t. túloldal csak azon enuntiatiókat hajlandó szíves figyelemmel kisérni, melyek circulusait nem zavarják, pedig azt hiszem, a méltányosság köl­csönös alkalmazása nélkül t kérdést nem tisztáz­hatjuk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! A küldöttségi elnök és a kezelő sze­mélyzet mindenesetre elmulasztotta a kellő óvatos­ságot, midőn a választás alkalmával vezetett névsoros lajstromokat csak a választás befejezése­kor, tehát az utolsó pillanatban látta el sorszám­mal. Így állott be lehetősége annak, hogy igy részint lap elfordítása, részint oldal elcserélés folytán ]9 taszári szavazót, a másik lajstromban 24 szennai választót állítólag kétesen, szerintem tévesen, gróf Széchenyi rovatába vezettek. (Hall­juk! Halljuk!) T. ház! Ezen egymástól eltérő névsoros lajstrom-példány összeegyeztetése 4 órai késedel­met okozott a választás végeredményének kihirde­tésénél. A küldöttségek elnöke, a bizalmi férfiak a névsoros lajstrom-példányokat összeegyeztetni sehogy sem tudták. (Közbeszólások a szélső bal­oldalról; Mert nem is lehetett.) Végre, t. ház, a küldöttségek elnöke a bizalmi férfiakkal egyet­értve, azon lajstrom alapján tetta át a szavazás végadatát a választási elnökhöz, melyben a taszári választók téves bevezetése fordult esetleg elő; ezen példányt elhelyezték a megyei levéltárba és esetleg a szennai választókat tartalmazó példányt csatolták a mandátumhoz s a harmadik példányt a belügyministeriumhoz terjesztették fel. (Közbe­szólások a szélső baloldalról: Csupa tévedésből!) T. ház! Midőn a levéltárban deponált név­soros lajstromot átvizsgálták, akkor jöttek nyo­mára a tévedésnek és erre jött a lapokban az a sensatiós hir, hogy a választás eredménye tévesen lett kihirdetve. Á mint méltóztatnak emlékezni, az ellenzéki lapok ezen hirt bőven commentálták s hivatkoztak a közjegyzői okiratra, melyben a taszáriak nyilatkoztak, hogy szavazataik átírása Széchenyi javára hibásan történhetett. Midőn a minister ur a lapok utján szárnyra ai

Next

/
Thumbnails
Contents