Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-80

80. orszftgos ülfs márczins 14-I'MI, szerdán. 1888. 145 tatnak. A szünet befejeztével 38,000 darab volt a I restantia, természetesen, mert az első bíróságok- I nál folyt a munka, a táblánál pedig legnagyobb részt szünetelt. Január elején már hétezer és néhány százzal apadt a hátralékok száma s ha még hat hónapot veszünk, a jövő szünet megkez­désekor ismét más eredményt fogunk látni. Ennél­fogva 9—10 ezer darab feldolgozása kétség­telenül egészen más színben fogja feltüntetni a budapesti táblánál az ügy állását. Ha több birót vennénk el az első bíróságok­tól, mint a mennyi terveztetik, fennakadna az első bíróságok ügymenete, pedig valóban örvendenünk kell, hogy az első bíróságoknál az ügymenet mind­inkább rendszeresebbé, rendesebbé kezd lenni. A múlt évi ügyforgalmi kimutatás adatai tanúsítják, hogy az összes első bírósági törvény­székeknél nem volt több, mint 31,000 darab res­tantia és ha tekintetbe veszszük azt, hogy — sajnos — két törvényszéknél volt együtt 7391 darab: akkor valamennyi többi első bírósági törvényszékre nem esik több, mint 24,000 el­intézetlen ügydarab. Ennélfogva ugy állunk most a törvényszékeknél, hogy ha az ügymenetet si­kerűi rendesebbé tenni e két törvényszéknél is, a kir. törvényszékeknél az igazságszolgáltatás ellen, remélem, alapos panaszok nem merülhetnek fel. Én tehát az első bíróságok ügymenetét meg­zavarni azzal, hogy több birói erő vonassék el onnét, mint a mennyit azok minden fennakadás nélkül nélkülözhetnek, nem merem. A múlt év tanúsága szerint 58,000 ügydarabbal több lett az elsőbirósági törvényszékeknél elintézve, mint 1886-ban és igy ma körülbelül azt mondhatjuk, hogy ezen első bíróságoknál — az emii tett két tör­vényszéket mindig kivéve — normális állapot következett be. Ezt megzavarni semmi körül­mények közt nem akarván, egyelőre nem kívánom több, mint 18 bírónak behívásával a királyi táb­lánál lévő restantiákat apasztani. Elismerem, mit a t. képviselő ur is említett, hogy ez a jogkereső közönség érdekében tör­ténik. A kormány is csak ezen szempont által ve­zéreltetve tette ezen javaslatot, melyről készsége­sen elismeri, hogy gyökeres reformot nem képez. Csak azt kell még megjegyeznem, hogy a t. képviselő ur azzal is indokolta kijelentését, hogy annál inkább tartozunk ezzel a jogkereső közönségnek, mert az nagy bélyegeket fizet s a bélyegek ismételve és ismételve emeltetnek. E részben azt kell viszonoznom, hogy a törvény­kezési bélyegek nem emeltettek. Azonban mellőzve ezt, teljesen elfogadom azon álláspontot, hogy igenis a jogkereső közönség érdekében tartozott a kormány intézkedni és ha a t. ház a törvényjavas­latot elfogadja, bizonyosan a jogkereső közönség érdekében fog az történni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. IV. KÖTET A birói függetlenség ellen is hozattak fel aggodalmak. (Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, nincs senki, a kinek jogos aggodalma lehet az iránt, hogy azon bírónak, a ki saját akarata folytán hivatik be a táblához és itt kötelességét végzi, itteni működése saját tetszésétől tétetik függővé. (Helyeslés a jobboldalon.) Azon kötelességtudó, értelmes birót az igazságügyi kormány bizonyosan ugy méltányolja, érdemeit annyira elismeri, hogy őt kitüntetni vagy működésének méltánylást sze­rezni feladatának tekintendi; mig viszont semmi­féle ellenkező föltevésre a kormány okot nem szolgáltatott. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát, azt hiszem, t. ház, hogy miután kényszerítő szükség előtt állunk, nem tehetünk egyebet, minthogy elfogadjuk a törvényjavaslatot és én kérem a t. házat, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóz­tassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök! T. ház! a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A kérdés az lesz: elfogadja-e a t. ház „a budapesti királyi itélő táblánál alkalmazandó ki­segíti! birákról" szóló törvényjavaslatot az igaz­ságügyi bizottság szövegezése szerint általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául; igen, vagy nem 1 ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat általánosságban elfogadtatik. Kö­vetkezik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvény­javaslat czímét, az 1., 2. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 3. %-t). Busbach Péter a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A pénzügyi bizottságnak e szakaszra nézve az igazságügyi bizottság szö­vegezésétől eltérő megállapodása van. Nevezete­sen a pénzügyi bizottság elfogadja azon ere­deti szövegezést, melyben az igazságügyminister ur a törvényjavaslat ezen szakaszát a ház elé ter­jesztette. A különbség az, hogy az igazságügyi bizottság a szünidőre nézve meg akarja adni a behivandó első folyamodása bíráknak ugyanazon szabadság-időtartamot, melyet a törvény a királyi táblai biráknak biztosít. A pénzügyi bizottság azonban azon szempontból indulván ki, hogy ezen bírák megtartják első folyamodása birói jellegü­ket, ezeknek pedig az 1869: IV. és 1887: XXX. törvényczikk szerint 6 heti szabadságidejük van; a szabadságidő az elnök belátásától, a törvényke­zés menetétől és végül az egyes szabadságkérők egyéni viszonyaitól függőleg engedélyeztetik: a pénzügyi bizottság azt hiszi, hogy sokkal gyakor­latiabban lehet ezen bírákat kihasználni, ha részökre a szabadságolás akként tartatik fenn, mint ez az első folyamodása bíróságoknál engedé­lyeztetik, mert akkor az egész év folyamán át lehet egyeseknek szabadságot adni és a szünidő alatt, midőn a táblabírák szétmennek és szünidei 19

Next

/
Thumbnails
Contents