Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-80

J^_4 80. országos ülés márezins I4-én, szerdán. 1888. beliség alsó fokban írásbeli, jegyzőkönyvi eljárássá; mert a felek ügyvédeinek nem ad elég garantiát az, hogy a szóbelileg előadottakat a bíró kivonatilag vegye jegyzőkönyvbe és hogy a felebbviteli fokon a kivonatosan jegyzőkönyvbe foglaltakat megint csak szűkebb kivonatban adja elő a refrens. Ez volt az, a mi a szóbeliséget megingatta és oda terelte a dolgot, hogy bizony sok helyen a sommás szóbeli tárgyalás lényegéből kiforgattatott s lett belőle jegyzőkönyvi tárgyalás. Azt hiszem, hogy minek utána kétségtelenül ez a legnagyobb anomália, nem lenne törvényhozási képtelenség, ha azt mondanók, hogy minek utána törvénykezési rendtartásunk értelmében sommás ügyek alsó fokban szóbelileg tárgyaltatnak, fenntartva e tárgyalási módot az alsó fokban addig is, a mig azon helyzetben leszünk, hogy behozhatjuk a teljes szóbeliségen alapuló perrendet minden ügyekre nézve, legalább a sommás szóbeli ügyekben hozzuk be azt következetesen, hogy legalább a sommás szóbeli ügyeket a maguk természetes medrébe tereljük. És ez a bizonyítékok szabad mérlegelésével korántsem áll oly elválaszthaüan kapcsolatban, mint t. barátom előterjesztette. Mert ily átmeneti rendszer mellett még az is megfontolás tárgyát képezi, kell-e általában bizonyítási rendszerünket változtatni ? Hiszen mi nem végleges perjogot akarunk, hanem akarjuk azt, hogy mostani perjogunk az alsó fokon szóbeli eljárása a felsőbb bíróságoknál szóbeli legyen, hogy az ügy ott is szóbelileg tárgyaltatván, a felebbvitelaz első fokú eljárás garantiájávalbiró alapra fektettessék. Egyébiránt mindezt majd r

megvitatjuk, ha arra kellő idő és alkalom lesz. Én csak rá akartam mutatni, hogy ez minden esetre egyik könnyű mód volna arra, hogy egyszer valahára tényleg a szóbeliség elvére fektetett perrend, legalább az ügyek nagy részére, a sommás ügyekre nézve, életbeléptettessék. És azon érvet sem fogadom el, hogy e rendszer azért nem helyes, mert nagyobb garantiákat nyújt a kisebb ügyekben s elvonja a garantiát a nagyobbakban. Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy átmeneti rendszert, melynek az életre való vonatkozásait előzetesen theriákból megítélni nem lehet, legezélszerííbb az apró ügyekre életbe léptetni. Az ügyvédek s a tárgyalásvezető elnök is sokkal könnyebben fogja magát az új rendszerben tájékozni tudni, ha apróbb, könnyebb ügyekben hozatikbee rendszer, mintha e-gyökeres változtatás azon igen fontos és igen bonyolult ügyekben hozatnék be, melyek nálunk a rendes per útjára tartoznak s melyekre nézve a szóbeliségnek kellő előkészítés nélkül való behozatala az átmenet stádiumában a garantiákat nem fogná növelni. Ezeket voltam bátor röviden és csak előzetesen elmondani, mert hisz, ismétlem, lesz alkalom e kérdést szakszerűen és behatóan megbeszélni. De az "eszme minden esetre olyan, mely, nézetem szerint, legalább is megérdemli a komoly megfontolást és azt hiszem, azon bírálat, melyet ezzel szemben t. barátom előterjesztett, egészen jogosultnak nem mondható. Különben a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnöki Szólásra senki sincsen feljegyezve; hogyha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Fabiny Theofil igazságügyi minister: T. ház! A folyó évi költségvetés tárgyalása alkalmával, ép ugy mint a múlt évben kijelentettem, hogy az igazságügyi reform-munka terére kívánok lépni s azzal komolyan akarok foglalkozni. Ép azért, nehogy e szándékom csak félre is magyaráztathassék, azon indokolásban, melylyel e törvényjavaslatot beterjesztettem, ismét hangsúlyoztam, hogy e törvényjavaslat beterjesztése által távolról sem czélozom azt, hogy a reformmunka, melynek szervesen kell megtörténnie, akármi módon meg legyen akasztva. Ennélfogva, t. ház, én azon javaslatokat, melyeket t. képviselőtársam, Jellinek Arthur ur fölemlített és melyekre nézve már a t. államtitkár ur is nyilatkozott, a magam részéről egyáltalán el nem fogadhatom. Mert ezek elfogadása a rendszeres munka elodázása volna, oly munka kedveért, mely semmi esetre sem biztosítaná azon eredményeket, melyeknek elérésére törekednünk kell, de nem is volna oly könnyen keresztülvihető. Mert ha mi áthárítjuk a munkát a királyi tábláról az első bíróságokra: kétségtelen, hogy az első bíróságok személyzetében kell változtatásokat tenni és ennélfogva azt, mit esetleg a királyi táblánál nyernénk, az más módon az első bíróságok terhére róva, ott alkotna oly állapotokat, melyeken szintén újabb intézkedésekkel kellene segíteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én tehát, t. ház, abból indulva ki, hogy e javaslat, a mint be lett terjesztve, a rendszeres codificatiónak absolute nem praej'udical, kérem annak elfogadását. Felhozatott ezen javaslatra nézve több észrevétel. Unger t. képviselő ur kijelentette, hogy ez oly intézkedés lesz, mely által a czél nem fog eléretni. T. ház! A rendszabály, mely terveztetik, első sorban abból indul ki, hogy ha a királyi táblánál segíteni akarunk, az első folyamodása bíróságoknál az ügymenetet meg ne akaszszuk, az első bíróságoknál a jogszolgáltatást rosszabbá ne tegyük. Azt tetszett a t. képviselő urnak mondani, hogy 18 első bírónak behívása által vajmi kevés czélt fogunk elérni. Igaz, hogy 9—10 ezer darabnál többre számítani alig lehet, de a királyi táblai restanciákat sem kell mindig a január 1-én levő állapot szerint számításba venni. Ezek az év különböző szakaiban különböző eredményt mu-