Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

79. országos ülés máreziDi 12-én hétfőn. 1888. 127 háznál 400.000 forint megtakarítást képez? Az országház építésénél körülbelül 600,000 forint vol előirányozva s 400,000 forinttal kevesebb adatott ki. Erről senki sem mondhatja, hogy megtakarítás, mert egyszerűen a kormány nem teljeítette azon munkálatokat, melyek teljesítésére ezen összeg megszavazását kérte, midőn a költ égvetés tárgy altatott. Es még mit látunk ezzel szemben? Ezzel szemben látjuk azt, hogy miután a kormány s a bizottság a nettó túlkiadás álláspontjára helyezkedik, mégis ezen összeget javára irta. Ily összegek tetemes számban fordulnak elő a pénzügyministerium költségvetésénél is; a pénzügyministerium költségvetésénél, különösen az üzemeknél történt kevesebb kiadás mintegy 2 millió 600,000 forint, a fémkohászatnál, a fémbányászatnál és vasműveknél. Ki fogná mondani, hogy ezek megtakarítások; hogy a kormány helyesen tette; hogy az üzemek tekintetében túl nem terjeszkedett azon határon, mely ezélszerfínek mutatkozott az helyes: de e megtakarításokat nem lehet ugy tekinteni, mint a hogy a bizottság tekinti, midőn a netto-túlkiadások álláspontjára helyezkedik és azt mondja, hogy a nettó kevesebb kiadás 2.800,000 forint. Zay t. képviselőtársam szólott még arról is, hogy tudniillik nem helyes azon eljárás, miszerint a kormány tetemes összegeket szavaztat meg magának és a kormányzás folyamán reeedál azon szükségletek teljesítésétől, melyekre a képviselőháztól ezen költségeket kérte és itt a t, minister ur rossz néven vette, sőt hogy ugy mondjam, alkotmánysértésnek tekinté azokat, a miket t. képviselőtársam Zay állított, hogy tudniillik kiadások tekintetében a t. kormány nem ment el azon határig, a meddig a megszavazást kérte. T. képviselőtársam Zay nem ezt mondta, hanem azt, hogy hibás és helytelen azon eljárás, hogy midőn a költségvetési előirányzat készül, akkor a kormány bizonyos czélokra magasabb összegeket szavaztat meg magának s a kiadásokat nem teljesítvén, viszont a nettó alapra áll és ezeket a megszavazott összegeket mint megtakarításokat számítja. Ez az, a mit Zay képviselő ur mondott és e tekintetben tökéletesen igaza is van. Mi a magunk részéről a t, kormánynak a felmentést meg is adjuk. Megadjuk pedig azon szempontból, mert először a zárszámadásokra vonatkozó felmentést nem tagadtuk meg eddig sem; bár eddig is fenforgott azon szomorú állapot, hogy a t. kormány a költségvetéssel szemben a túlkiadásokra nézve igenis bőkezű volt, de főkép azért nem tagadjuk meg a felmentést, mert a javulásnak valami jele mutatkozik; nevezetesen látjuk a zárszámadásokból, hogy a t. kormány egyes tételekben lehetőleg igyekezett a költségvetés keretében maradni és hogy itt-ott túlkiadások mutatkoznak, azoknak jó része legalább meg van indokolva. Továbbá megadjuk azért is, mert sajnos, t. képviselőház, hogy a t. kormány csakis az j 1886. esztendő folyamán jutott pénzügyi helyzetünk rosszabbodásának tudomására és igy nem volt, legalább nem oly mértékben, mint eddig óhajtandó lett volna, azon helyzetben, hogy a háznak tett komoly igéretét be is válthatta volna. Ez az álláspont, a melyet én elfoglalok a felmentés megadására való tekintetből. Mindenesetre azonban utalva vagyunk arra, hogy azon szigor, a melyet a t. háznak e tekintetben teljesítenie kell a jövőben, nagyobb criticával és a helyzetnek megfelelőleg teljesíttessék. Én tehát most egyfelől a felmentéshez hozzájárulok, másfelől azonban ajánlom a Zay Adolf t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Minthogy a bizottsági előadó ur sem kivan szólani, azt hiszem, t. ház az első kérdésnek ; annak kell lenni, hogy a t. ház elfogadja-e a részletes tárgyalás alapjául a, bizottság jelentését, igen-e vagy nem? Azután t. ház, következik a részletes tárgyalás s csak ennek befejeztével kerülnek sorra a határozati javaslatok. Zay t. képviselő ur határozati javaslata felett most is lehetne ugyan dönteni, de czélszerübb lesz talán az előbb említettem egymásutánt megtartani. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a bizottság jelentését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen-e vagy nem? (Igen! Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a többség a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik most a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Túlkiadások a rendes kezelésnél. Hl. fejezet. Országgyűlés. IV. fejezet. Az 1886. évre megállapított közösügyi kiadásokból a magyar korona országait illető összeg. Madarász József: Azon kérdést vagyok bátor intézni a zárszámadási bizottság t. előadójához, hogy az állami főszámszék részletes jelentésének 26-ik lapján kimutatott túlkiadás minő tőr vényre alapittatik? Molnár Viktor előadó: T. ház! Erre egyszerűen csak azt felelem, hogy a közösügyi kiadások megszavazása a delegatiók határozatain alapszik. Madarász József: T. képviselőház! Ez a felelet nagyon sovány (Derültség) s mutatja azt, ! mennyire érezheti e ház többsége, hogy neki az j alkotmányos jogok gyakotlatában minő része van. i Minthogy azonban ehhez nemcsak a többségnek,