Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

\ 26 79. országos ülés márczius 12-én, hétfőn. ISS8. csaknem az egész összeg felment a kormánybiztosságra és épület-anyagra és a vizjárta első telephelyről máshová való átköltöztetésre és a szegény települők — két havi élelmezésen s némi gyógyszereken kivül -—alig kaptak valamit. (Igaz! Ugy van! szélső hálfélő!.) A bukovinai bevándoroltak ügye hű képét adja a mi állami gazdálkodásunknak, itt is, mint minden egyébnél, a sok hivatalnok, kormánybiztosság, műszaki közegek — melyek kimérnek egy helyet, a mit pár hó múlva mint használatlant el kell hagyni — utazási költségek, tracták, szóval a kezelés felemészt mindent, ugy, hogy a lényegesre nem marad semmi s az eredmény mindig egy szégyenletes kudarcz. Mindezeknél fogva a zárszámadási bizottság jetentését tudomásul nem vehetvén, a felmentvényt a kormánynak meg nem adhatom s csatlakozom a Boda Vilmos barátom által benyújtott határozati javaslathoz. (Helyeslés szélső balfe'ől.) Balogh Géza jegyző: Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. ház! Részemről csak röviden és azok folytán vagyok kényszerítve szólásra, miket a pénzügyminister ur azon határozati javaslattal szemben, melyet Zay t. képviselőtársam beuyujtott és ezen határozati javaslat ellen elfoglalt álláspontjának keretében tartott beszédében némi személyes éllel ellenem kifejezésre juttatott. Mielőtt azonban magára a dologra térnék, a minister ur beszédének azon személyes momentumára nézve, melyben az én — gondolom elég szerény — megjegyzésemre válaszolván, politikai működésem őszinteségét vonti kétségbe. Mert miről volt szó, t. ház? Szó volt arról, hogy Zay t. képviselőtársam felhozta, hogy 1886-ban az államjavaknál az előirányzott 7 millió összeg azért nem folyt be, mert az adásvevési erő megcsökkent. Ezzel szemben a t. minister ur azt monda, hogy ime 87-ben ennek az ellenkezőjét látjuk, a mennyiben nemcsak bejöttek a pracliminált összegek, de azok részben meg is lettek haladva. Erre egész szerényen azon közbeszólást tettem, hogy miért nem adattak el tehát 1 886-ban apraelimináít államjavak, ha csakugyan voltak vevők? A minister ur itt megakadt s nekem rontva azt monda, hogy bizonyára örültem volna annak, hogy ha ez azért történt volna, mert a vételképesség Magyarországon megcsökkent. Gondolom, ez volt nyilatkozatának értelme és lényege. Mi ez egyéb, t. ház, mint kétségbevonása azon őszinteségnek, mely őszinteséggel a közdolgokban az illetőnek el kell járnia. Én, t. ház, tartózkodom a minister urnak ezen támadását saját érdeme szerint méltatni, csupán csak azon egy megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy az őszinteségnek mértéke az öntudaton kivül még egy más is és ez a tettekben és szavakban való összhang. (Helyeslés halfelől.) Hogy ezen összhang meg van e a minister ur politikai működésében, a felett ítéljen a közvélemény, sőt maga a minister ur. Én a magam részéről csak azt jelentem ki, hogy soha sem szoktam mást tenni és mást mondani, mint amit mondani és tenni képes is vagyok és részemről a minister ur ezen megjegyzését kénytelen vagyok egész tisztelettel visszautasítani. (Helyeslés halfelől.) A mi már magát a dolog lényegét illeti, a t. minister ur Zay t. képviselőtársam határozati javaslatát azért nem fogadta el, mert — úgymond — az indirecte feltételezi azt, mintha a kormány eddigelé nem tette volna azt, hogy minden lehető túlkiadást a törvényhozás tudomására hozott. Én bátor vagyok a zárszámadás egyik fontos tételére, különösen a munkács-beszkidi vasút ügyére hivatkozni. Magából a jelentésből azt tapasztaljuk, hogy azon tetemes uílkiadás, mely az egy milliót meghaladja, az 1887-iki költségvetésnek nemcsak benyújtásánál, de azt megelőzőleg is a kormány előtt ismerve volt, mert a tárgyalások folytán történt a megállapodás arra nézve, hogy ezek a. képviselőház elé ne póthitel alakjában jussanak, hanem a 87-re felveendő dotatio keretében számoltassanak el. T. ház! Ha a kormány őszintén át van hatva azon alkotmányos érzülettől, hogy oly kiadásokat ne tegyen, melyek a törvényhozás tudomására nem hozattak : ezen túlkiadás tekintetében sem követhette volna azon utat, melyet követett, hanem az 1887. évi költségvetésnek benyújtása alkalmával, vagy legalább a pénzügyi bizottságban ezen felmerült több kiadást a törvényhozás tudomására juttatta volna. (Helyeslés a haloldalon.) T. barátom, Zay Adolf megemlékezett beszédében e megtakarításokról és ezen megtakarításokat kétfelé osztotta. És pedig igen helyesen. Az egyik az, a mely komoly értelemben vett megtakarítás, a másik pedig az, a mely kevesebb kiadásokból áll. E kettő közt lényeges különbség van. És itt a magam részéről kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a mi az 1886-iki kiadásokat illeti, az államvasutaknál részemről azon felfogásban élek, hogy ezek nagy része csakugyan komoly megtakarítást képez. A magam részéről tehát nem habozom nyíltan kijelenteni azt, hogy e tekintetben a minister urat a kiadások körül történt minden irányban tapasztalható takarékos eljárásáért méltán elismerés illeti. Azonban ugyanezen felfogás nem alkalmozható azon általánosságban 2 milliót meghaladó összegre, melylyel a kiadás kevesebb. Mert ennek egyik része nemcsak megtakarítás természetével nem bir, hanem bir azon természettel, hogy a kormány a nyújtott hiteleket egyszerűen nem használta fel s azokért az országnak nem is nyújtott semmit. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ki fogná például mondani, hogy az ország-