Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

79. országos ülés márezins 12-én, hétfőn. 1888. 125 hogy a feltüntetett 13 milliónyi kedvezőtlen eredmény 3 milliónyi túlkiadás és 10 milliónyi bevételi hátralékból származik. Ezt mi nem tekinthetjük múló tüneménynek, hanem ez egy gyógyit- ! hatlan sebként tűnik fel s arra mutat, hogy a | nemzet adófizetési képességét e kormány végképen kimerítette, mert a midőn adókezelősége az emberi könyörületet nem ismerő rendszerével s minden tatárharácsolást felülmúló végrehajtásainak százezreivel sem tudta az egyenes adókat felesikarni; az arra mutat, hogy nálunk már bekövetkezett a fizetésképtelenség s hogy a közös vámterület által előidézett közgazdasági válság s a fogyasztási adók progressiv emelései immár megtennék keseríí gyümölcseiket, a mik nemcsak a magánosoknál, hanem az állami üzemeknél is éreztetik hatásukat. Hogy a baj mily mélyre ható, nemcsak az mutatja, hogy az állami üzemeknél 6 milliót túlhaladó hátramaradás állott elő —• a mit én mentségül nem fogadhatok el, hanem legfölebb vádul — hanem leginkább jelöli az, hogy a legbiztosabb alapra fektetett adónál: a földadónál is 2 milliónyi hátramaradás mutatkozik. Ez azonban lehet kibeszélés, de nem lehet mentség a kormányra, mert ha a földadó az előirányzat alatt maradt, a fogyasztási adók ellenben az előirányzatot 2 millióval felülmúlták s ennek ellensúlyoznia kell vala amannak hátramaradását. A bizottság nem is tudott elzárkózni ennek szembeötlő igazsága elől s bevallja, hogy ha azon összes bevételeket tekintjük, melyek az állampolgárok szolgáltatásából erednek, egészben véve az előirányzatot meghaladják. Ez más szóval azt fejezi ki, hogy a honpolgárok önmegerőltetéssel is megtették kötelességüket, de hiába tették meg, mert e kormány könnyelmű gazdálkodása és meggondolatlanul túlköltekezése mégis kedvezőtlenné tette a végeredményt s mivel a túlkiadások csaknem egész öszszegükben a közösügyeknél felmerült túlutalványozásban és a vám jövedelem elchangirozásában találják létokukat: ez nemcsak e kormány könynyelmüségét, hanem a mi álláspontunk jogosultságát is nagyon szembeötlően igazolja s mindenkit — ki a dolgok mélyére tekint — meggyőzhetnek arról, hogy az Austriával való realunio a mi megélhetésünket teljesen lehetetlenné teszi. A mi a zárszámadási bizottság jelentését illeti, hát én abban sok ellenmondást találok. Egyik tételében azt mondja: „Igaz ugyan, hogy az 1886-ik évi kezelésnél is sokkal több tételnél és nagyobb összegekben fordulnak elő túlkiadások, mint azt a bizottság akár a pénzügyi rendezés tekintetéből, akár a költségvetési jog szempontjából kívánatosnak tartja." Mig egy másik tételében enyhítni kívánván e súlyos vádját, azt mondja : „Hogy a kormány komoly törekvést tanúsít a költségvetési törvény betartására." No hát egyik a másikat kizárja s ez valóban művészi tojások közti tánczolásra mutat, a melyet a párttekintetek és a kötelességérzet közti tusakodás folytán ide-oda ugrálva lejtenek el. Nem kívánok, t. ház, a jelentésben feltüntetett kiadási tételek részleteibe bocsátkozni, csakis egyetlen tételre szorítkozom, mert ez egy oly szembeötlően jellemzi a mi kormányunk eljárását és gazdálkodási módszerét, hogy abból megítélhetjük a napjainkban inaugurált rendszert egész meztelenségében. Az átmeneti kezelés III. fejezete 8. czíménél az aldunai telepítési kormánybiztosság kiadásainak és a bevándorolt bukovinai székelyek szükségleteinek fedezésére 116,434 frt 03i/

ä kr. van felvéve azon 30,000 frton felül, a mi e czélra elő volt irányozva, tehát összesen 144,434frt 037* kr. Nagy összeg ez, t. ház, a melyet nem sajnálnék, nem kifogásolnék, ha azt látnám, hogy a zsarnokság üldözései által egykor hazánkból kizavart s most visszatért testvéreink boldogultak volna s százados hányattatásuk és az ős hazához való hűségük után kinyugodhattak volna magukat az édes anya keblén; de ez nem történt meg, mert habár e roppant összeg csak az Aldunánál levő telepekre fordíttatott s habár a máshová felépítettekre bizonyosan még egy ennyi fordíttatott, sőt előre láthatólag az 1887-iki zárszámadásban is lesznek megfelelő összegek felvéve. Ekként a társadalom által hozott áldozatokkal együtt több százezer forint fordíttatott véreink visszatelepítésére, a mi ha czélszerííen és tapintatosan használtatik fel s igazán a visszatelepülök kezeihez jut, akkor azok most mind boldog és gazdag emberek lehetnének, mert ha ez összegeket a bejött mintegy ezer családra felosztjuk, mindenikre több ezer forint jutott volna. De daczára annak, hogy a törvényhozás és a társadalom egész lelkesedéssel hozta meg a maga áldozatát : fájdalmasan kell tapasztalnunk, hogy visszatelepített véreink nem hogy boldogultak volna, hanem igen sok közülök kénytelenítve volt a vándorbotot ismét kezébe venni s koldulva visszatérni a száműzetés rideg hónába, mig az itt maradottak nélkülözésekkel küzdenek és nyomorognak. Hogy ez a visszás helyzet és szégyenletes állapot miként jöhetett létre, ahhoz megtaláljuk a kulcsot a zárszámadási bizottság jelentésének 35—36-ik lapján, a hol csakis a pár száz családot kitevő székelykeveiek telepítési művelete vezetésére közigazgatási, műszaki és kezelési költségeire 39,770 frt 8 kr, utazási költségekkel együtt 42,316 frt, az esküleíótelre 200 frt, az építési anyagokra 89,540 frt van feltéve. Tehát