Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

124 79. roszágos ülés márezins 12 én, hétfőn. 1888. kegydíjak, végkielégítések stb., a melyek moät is, mint veszszük észre, az összes tárczákon keresztül majdnem 400,000 forintra rúgnak, jól tudom, nem oly borzasztó nagy összeg, tudom azt is, hogy az egyes tárczáknál azokat a t. bizottság mind igazoltakul vette, tudom azt is, mert át néztem az egyes túlkiadásokat, hogy azokat magam sem találom túlságosan soknak, mert azoktól a szegényektől, a kiknek igen sok gyermekeik vannak és kik munkaképtelenek, ha adhat nekik az állam, nem kivánok semmit elvonni; de még is óhajtottam volna, hogy miként az előző zárszámadási bizottságok jelentéseiben találtunk, ez esetben is ilyen figyelmeztetést tett volna a zárszámadási bizottság a kormányhoz. Igaz, megvan az 1886. évi május 24-iki határozat, de engedjenek meg, mikor én mégis azokban a kegydíjakban, azokban a végkielégítésekben találkozom, nem mondom, igen túlságos, de találkozum olyan összegekkel, amelyeket részemről — csak a legszerényebben mondom ki — megengedhetetleneknek, nem megérdemelteknek, nem szolgálatért, hanem kegyelemből nyújtott kegydíjaknak tartok, mert az illetők majdnem tehetetlenek voltak, nyugdíjra nem tarthattak igényt, mert nem is érdemelték ki. Ezekre nézve ha csak 10 vagy StO ezer forintra mennek is, én azt tartom, hogy a zárszámadási bizottságnak mindig kell figyelmeztetni a kormányt arra, a mire az előző zárszámadási bizottságok figyelmeztették, hogy tudniillik a nyugdíjak, kegydíjak, végkielégítések csakis a legrendkivülibb és a legnagyobb szükség esetében és semmi esetre másként ne terjesztessenek elő. Ezek után, miután én általánosságban meg vagyok győződve a felől először, hogy miként Boda Vilmos t. képviselőtársam előadta, hogy az előirányzat épen oly felületességgel és könnyelműséggel volt a képviselőház határozata alá terjesztve, mint az első években, mert mutatja a következés is, hogy 8 millió túlkiadás történt és nem is csak e túlkiadás történt, hanem mutatja az is, hogy a hiány sokkal nagyobb lett, mint előirányozva volt; másodszor, mert a túlkiadásokat szerintem nem indokolhatóan tette a kormány; és harmadszor, a mi legfőbb és legsajnálatra méltóbb, előirányzat nélküli kiadásokat és átruházásokat eszközöltek a tárczáknál, olyanokat, melyeket, azt hiszem, sohasem lett volna szab ad, legyen az bármily csekély is, annál inkább, ha az nagy. Mindez indokoknál fogva csatlakozom Boda Vilmos t. képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz azért is, mert én azt hiszem, hogy ha a t. kormány az előirányzat nélküli kiadásokkal, átruházásokkal s túlkiadásokkal folytonosan azt teheti, a mit eddigelé tett: akkor kár a képviselőháznak a költségvetés megállapításának jogával élni, mert természetes, hogy azon többség, a mely a kormányt fenn kívánja tartani, 7—8 vagy 10 millió forint kiadásért vagy 1 — 2 millió forint átruházásért vagy 2 — 3 millió forint előirányzat nélküli kiadásért — sajnos, hogy ugy van — jól tudom, azt soha sem fogja azon utolsó eszközzel megoktatni, hogy elvonja tőle bizalmát. És mert én óhajtom, hogy soha ily helyzetbe hazám ne jöhessen, erre legczélszerűbbnek tartom azt, hogy azon kormánynak, mely most is oly nagy hiánynyal zárta be az 1886-ik évi költségvetést, a a mely kormány most is oly nagy túlkiadást tett és mely kormánynak oly számos, előirányzat nélküli kiadásai és áthárításai voltak, én természetes, a felmentést meg nem adhatom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Azok után is,amit t. barátaim elmondottak, késztetve érzem magamat a felszólalásra s mindenek előtt kifogásolnom kell a zárszámadások ily késő előterjesztését, mert hogy a költségvetés igazolását a második évre is elhalaszszák, én alkotmányos eljárásnak nem tekinthetem. Az tudtommal mindenütt az év befejezte után azonnal szokott a törvényhozás elibe terjesztetni, mert minden alkotmányos érzető kormány kerüli a felmentvény nélküliségnek nyomaszt6 helyzetét. A mi kormányunk ismeretes könnyűvérűségénél s pártja mindent helyeslő — kevéssé alkotmányos — hangulatánál fogva természetesen túlteszi magát az ily alkotmányjogi scrupulusokon. De különben is e zárszámadás nem sok vigasztalást nyújt, maga a zárszámadási bizottságse tud elzárkózni annak megdöbbentő eredménye előtt, bevallja őszintén, hogy a bevételi és előírási eredmény közti hátramaradás még a korábbi éveket is túlhaladja s kimondja, hogy pénzügyeink csak ugy rendezhetők s a nemzet által hozott rendkívüli nagy áldozatok csak ugy teremhetik meg gyümölcsüket, ha a zárszámadási eredmények az előirányzattal összhangba hozatnak. Nem titkolja a bizottság, hogy ez a várakozáson messze hátramaradt s hogy az országgyűlés határozatai kellőképen nem lettek respectálva. Súlyos vádak — még ily szelídített alakban is — egy oly bizottság részéről, mely a többségnek lévén kifolyása, természeténél és a nálunk felkapott párturalom nyűgénél fogva, túlságos engedékenységre van utalva. A bizottság ily praemissájára mi csak a vád alá helyezéssel felelhetnénk s azt csak azért nem kezdeményezzük, mert a mi szo morá parlamentaris viszonyaink között, egy ily nagyon is indokolt indítványnak a hazára nézve üdvös eredményét elérni nem remélhetjük, mert a többség, a mely mindenre igent mond, erre — az ő személybálványozásánáí fogva — nemmel felelne. Pedig, t. ház, a helyzetet súlyosnak kell tekintenünk akkor, midőn azt kell constatálnunk,.