Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

79. országos ülés márcalus 12-én, hétfőn. 18SS. 123 ajson általános alkotmányos fogalom, hogy egyetlen egy kormánynak sem szabad indokolatlanul túlkiadásokat tenni; meri valamely túlkiadás lehet indokolt, megismerem, habár sajnos, többnyire, vagy igen nagy részben indokolatlan. Azt is megismerem, hogy a megtakarítások a megszavazott összegeknél lehetnek indokoltak, különösen akkor, ha általa az államrak érdeke eszközöltetik, ezen megszavazott összegeknek egészében való ki nem adása még áldásosabb lehet az országra. Ezeket megjegyezve, általában az előttem szólt mérsékelt ellenzéki képviselő ur és a ministerelnök ur felszólalására; most már legelőször egy kérést vagyok bátor intézni a t. bizottsági előadó úrhoz és mindazokhoz, különösen a fiatalabb nemzedékhez, a kik már az 1848 utáni Bach- és Sehmerling-korszaknak oktatási pályáján nevekedvén, nem is csudálkozhatunk, hogy bizonyos osztrák-magyarságot szivtak be magukba; és hogy az mi reánk éltesebbekre nézve is majdnem ragadós. (Derültség.) Mert valljuk meg őszintén, a közmondás is azt tartja, hogy aki angyalok között él, az angyallá válik, de a ki ördögök között, vagy osztrákmagyarok között él, annak az osztrák-magyar kifejezéseket is el kell sajátítani. Legyen tehát szabad kérnem a t. előadó urat és mindazokat, a kik az igazi magyar kifejezéseket, a melyeket eddig jogosan használtunk, most kezdik megváltoztatni, már a törvényjavaslatokban is legyenek szívesek visszatérni a régi zamatos és helyes kifejezésekhez. Például én elhiszem, hogy igen sokan szeretik használni ma már ezeket a kifejezéseket: „betartom az előirányzatot", ;

, betartom a hitelt", „ betartom igéretemet", „betartom a törvényt", stb. De higyjék el, a magyarnak jellemzetes szava e tekintetben az, hogy ő „megtartja szavát". Ne használjuk tehát a „betartani" szót, mely az „Einhalíen" német szónak nem magyaros fordítása. Egy alkalommal már szóba került ezat. házban. Igaz, hogy régen volt, emlékszem rá 1875-ben, akkor is a Baeh-Sehmerling oktatás alatti magyar irodalmi nyelvezetben el akarták fogadtatni itt e házban e szót: „elbírálás", mely egy törvényjavaslatban előfordult és akkor a ház szavazással volt kénytelen azt kimondani, hogy ez a magyar nyelv szelleme szerint nem „elbírál", hanem „megbírál". Én is tehát arra kérem a t. házat, minthogy e javaslatban ily nem magyaros kifejezések fordulnak elő, méltóztassanak ezeket a megjegyzéseket oly jó szívvel venni, a minő hazafias szeretettel én ajánlom azt. Az előtt diák törvényeink voltak. Én még abban a korban nevekedtem fel és azokat tanultam is, de azután elkezdődött a magyar törvények alkotása és a hol lehetett és a hol volt helyes magyar i*zó, azok alkalmaztattak. Most "I—3 éve, a mit a magyar „megállapít", azt mi „constatáljuk", a mi a magyarnál „valóság, valódi, vagy valódibb" azt mi most reálisnak, reálisabbnak mondjuk és így tovább száz meg száz kitétel van. Ez irányban is engedjék meg abbeli kérésemet, szíveskedjenek, a mennyire lehet ezeket javítani, sőt minket is javítani, ha ilyeneket követnénk el, mert hát méltóztassék meghinni, bizony magam sem állok jót magamról, hogy nem fogom-e már most én is néha a betartás, elbírálás és több ilyen kifej ezéseket használni. (Derültség) Ezek után átmegyek röviden a dolognak lényegére. (Halljuk!) Én megismerem (Felkiáltások jóbbfélől: Elismerem!) • az az ,,el" a magyarban mindig valami félreértést jelent; ha tehát nem azt óhajtják, hogy ne ismerjem meg az érdemüket, akkor fogadják az elismerés helyett tőlem a megismerést. Én megismerem, hogy a kormány is bizonyos tekintetben a haladás terén van; megismerem, hogy a zárszámadási bizottság is iparkodott legjobb és a legőszintébb öntudattal ajánlani nekünk a túlkiadásokért való felmentést és hogy ép oly őszintén bírálta a túlkiadásokat, mint mi, több javítást is tett jelen zárszámadási jelentésében. Azonban engedjék meg nekem ismét azt a kérést, hogy a mi kettőt én még óhajtanék, szíveskedjék a t. ház zárszámadási bizottsága figyelembe venni. (Halljuk!) Az első az, amit már itt felemlítettek, hogy a túlkiadások csakugyan nem két millió és egy pár százezer forintig fordultak elő; hanem nyolcz milliót haladva; ez tagadhatatlan, mert hiszen ott van a főszám vevői széknél, de nem mindenki olvasta; leg)

T

enek szívesek tehát a zárszámadásokban is a túlkiadásokat egész összegükben és a megtakarításokat, illetőlegkevesebb kiadásokat is egész összegükben közölni velünk. Másodszor méltóztassék megengedni, a mit már Zay t. képviselőtársam is említett, hogy az a valóságos hiány, a mely Magyarország államháztartását terheli, az is világosan kifejeztessék, mert az nem az előirányzatbeli 14 millió és nem is a zárszámadási bizottság által megjelölt 29 millió, hanem — amint Horänszky Nándor t. képviselőtársam már a költségvetési vitánál, ugyanakkor Helfy képviselőtársam is kijeletették — 43, illetőleg még 43 milliót túlhaladó összeg. — Ennyi a világos hiány, mely Magyarország államháztartását terheli. Önmaga a t. előadó ur említette, hogy itt nem kell semmit szépíteni. Tökéletesen igaz; a bajnak a kellő felismerése az, a mely szükséges, a mely mindinkább kell, hogy indítson bennünket arra, hogy ezen baj mielőbb orvosoltassék. Óhajtom tehát, hogy azon valóságos pénzhiány-összeg is a zárszámadási bizottság jelentésében foglaltassák ezen túl, a mely azon évre az államra nehezül, a mely évről a jelentés beadatott. Még egyet Jól tudom, hogy a nyugdíj ak, lg*