Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

Ü2 79. országos Illés márczius, 12-én hétfőn. Iü88. de mulasztásaiért is felelős. Már most bocsássanak meg a képviselő urak, időközben nincs is együtt az országgyűlés, de ha együtt van is, gyorsan, talán egy telegrammal kell intézkedni, nagy csapás fenyeget valahol, veszély merült fel. A ministernek ne legyen szabad a nélkül, hogy az alkotmányt megsértse, a bajon segíteni? (Tetszés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy nemcsak szabad, de kötelessége. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha ez igy van, akkor ne tessék ugy abstracte felállítani azt a tételt, hogy soha semmiféle viszonyok közt nem szabad túlkiadást tennie a ministernek, hanem méltóztassanak distinguálni. Ha akármily czéíra takarékosan, de jóhiszeműleg előirányoz egy minister, mondjuk 100,000 forintot és később a szükség az mutatja, hogy tévedt, mert talán 101— 102 ezer kell, ez az eset nem lehet olyan, hogy ezért külön törvényt provocáljon a minister (ügy van .'jobbfelöl) és nem sérti még meg az alkotmányt, ha azt mondja: egy-két perczenttel kénytelen voltam ezen tételnél túlkölteni, indokolom ezzel és ezzel, határozzatok felette. Azt hiszem, ez az egyedül lehető helyes eljárás. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehetne utóvégre tálkiadásokat absolute is megtiltani, de akkor a minister, a ki tart magára, kényszeríttetnék mindig egy néhány perczenttel többet előirányozni, mint a mennyit okvetlenül szükségesnek tart. Pedig bocsássanak meg, nem jó a ministert mintegy arra utalni, hogy azon szempontból, nehogy a túlkiadásért megtámadják, többet is irányozzon elő. (Igás! Ugy van! a jobboldalon) Mert sokkal jobban gondolja meg mindenki az alsó közegtől a legfelsőbbig, vájjon túlmenjen-e az előirányzaton és ki tegye magát annak, hogy azután a zárszámadásnál feleljen érte, mint sem, hogy a megszavazott összeget el ne költse. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassanak elhinr.i, ezen túlszigor vezetne a pénzügvek legnagyobb kárára. (Helyeslés jobbfelöl.) Egyben igaza van Zay képviselő urnak és ez az — csak hogy ellenkezőjét soha senki ez oldalról nem állította — hogy az által, hogy egy czímen való túlkiadásnak más czímen megtakarítás felel meg, azon túlkiadás még igazolva nincsen. Ebben teljesen igaza van. Pénzügyileg, a mérleg szempontjából igen előnyös, ha egyes túlkiadásoknak másutt megtakarítások felelnek meg; de minden egyes túlkiadási tételnek önmagát kell igazolni. Ebben — a mint mondom — igazsága van. De, ismétlem, ennek az ellenkezőjét ezen oldalról soha senki sem vitatta, nem vitatta sem az előadó, sem a ministerium, sem más. Ez tehát nem hozható föl vádképen sem a zárszámadás, sem a ministerium ellen. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, igyekeztem az előadottakban kifejteni, hogy a kormányt a májusi határozat meg nem tartásáért vád nem illeti; igyekeztem továbbá kimutatni, hogy tett Ígéreteit és akkori nyilatkozatait nemcsak hogy megtartotta, de minden lehetőt elkövetett annak keresztülvitelére, a mit akkor kilátásba helyezett; valamint igyekeztem részemről rámutatni arra is, hogy sem a tűikiadásoknak az utolsó krajezárig való megszorításával, sem pedig azzal, hogy a megtakarítások miatt a ministert bűnösnek mondjuk, nem helyes és nem szabad az alkotmányos pénzügyi fogalmakat zavarni. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Én a magam részéről bátran hivatkozom arra, hogy már az 1886-iki zárszámadás igenis igazolja a kormánynak törekvését — mint ezt már a bizottság jelentése is mondja — nyugodtan hivatkozom arra, hogy a mi túlkiadások vannak, azok egyenkint önmaguk találják igazolásukat az előterjesztésben. És annál nyugodtabban kérem a t. házat itt, hogy a zárszámadási bizottság javaslata szerint méltóztassanak eljárni, mert mondhatom, hogy Zay t. képviselő ur az indítványában a jövő évre nézve kilátásba helyezett nagy szigort bátran gyakorolhatja, a mennyiben teljes nyugodtsággal merem már most állítani, hogy a bevételeknél többletre, a kiadásoknál kevesebbletre fog találni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József: T. ház ! Ha a t. kormánypárt és a kormány elfogadja Zay t. képviselőtársam indokolásával azt, hogy ő megadja a kormánynak a felmentvényt, az tökéletesen a kormány dolga, miután ő előadott álláspontjának indokolásából kivonható következtetés nélkül, bár enyhítő körülményeknek hódolt, előadta mindazon okokat, melyek minket a zárszámadási bizottság jelentésének el nem fogadására indítottak. De hát ez a kormány dolga. En követem a ministerelnök ur azon óhaját, hogy az alkotmányos fogalmakat ne zavarjuk össze. Tökéletesen igaza van. És ha ő azt véli alkotmányos fogalomnak, hogy őt és általában a kormányt csakis ezen képviselőháznak 1886. évi május 24-iki határozata kötelezi, no, akkor meg van a tökéletes alkotmányos fogalomzavar. Félreértette ministerelnök ur Boda Vilmos azon mondását, hogy a költségvetési előirányzatnál egy krajczárral se költsünk többet, viszont helytelenül értelmezte, ugy vélem, Zay képviselő társam azon állítását, hogy a megszavazott költségvetésből egy krajezártsem volna szabad megtakarítani. Legalább mert Boda Vilmos képviselő társam — legalább ugy emlékszem — hozzá mondotta : indokolatlanul. így tehát engem és t. elvbarátaimat itt ezen az oldalon nem a határozati javaslat vezet azon alkotmányos fogalmakhoz, melyeket a zárszámadási bizottság jelentése szemünk elé tár, hanem