Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

79. országos ülés mArczIns 12-én, hétfőn. 18SS. 121 indokolta, rámutatván arra, a mit senki el nem tagadhat, hogy az 1886-iki évben kellett az •elszámolásnak a vizszabályozó-társulatokkal az adómegtérítések és leirások iránt megtörténni, hogy akkor kellett rectificálni az új cataster folytán túlfizetett adóknak leírását és még azon évben — az igaz, ez máskor is fordul elő — meglehetős nagymérvű elemi csapások vagy adóelengedéseket tettek szükségessé. Ebben a három körülményben, melynek ketteje olyan, mely sem az 1885-iki, sem az 1887-iki évet, hanem csak az 1886-ikit terhelte ily mérvben, a leszállásnak kellő indoka benne van, a nélkül, hogy ebből a jövőre valamely szomorú következtetést vonni kellene. De a másik, a miből a t. képviselő ur szomorú következtetést húzott, az, hogy az államjavakból az előirányzott 5 milliót nem lehetett behozni. S itt bátor vagyok megjegyezni rectificátió kedvéért azt, hogy 1887 re 7 millió és nem 5 millió volt előirányozva; csodálom, hogy ez elkerülte a zárszámadási bizottság tagjának figyelmét. De azt mondja, mit jelent ez? Azt, hogy az embereknek, akik megvehetnék az állam birtokát, hiába, nincs pénzük. Legyen nyugodt a t. képviselő ur, mert ha í 886-ban nem volt, mindenesetre nagyon örülnie kell neki velem együtt azon, hogy 1887-ben már meg volt, mert az előirányzott 5 milliónál többet lehetett 1887-ben eladni és biztosíthatom, hogy az f 888-ra előirányzott összegnek is tetemes része máris biztosítva van. No hát legalább megnyugodhatik abban, hogy az 1886-iki pénzszükség csakugyan csak átmeneti volt; remélem, ezt hazafias örömmel fogja a t. képviselő ur venni. (Mozgás a 'baloldalon.) Horánszky Nándor (közbeszól) : Miért nem méltóztattak akkor eladni? (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: 1887-ben eladtuk, 88-ban is hiszem, hogy eladjuk, átmenetileg 86-ban nem lehetett eladni. Meglehet, hogy a t. képviselő ur jobban örülne, ha most sem lehetne eladni, (Derültség jobbfelől.) de ez aztán nem volna hazafias dolog. Horánszky Nándor: Én hypocrita nem vagyok, sohsem is voltam ! Tisza Kálmán ministerelnök: Ne isiegyen! (Élénk derültség.) A t. képviselő ur felemlítette, mint megrovandó dolgot, a Szapáry-fürdőnél előfordult esetet és azt mondta: az illető közegek könnyelműen csinálták a dolgot. Már ezt — úgymond — lehetetttudni, midőn az 1886-ki költségvetés beterjesztetett, hogy újra kell csinálni és még sem vétetett fel a költségvetésbe. Engedelmet kérek, t. ház, a Szapáry-fürdő, midőn berendeztetett, szakértők meghallgatása után rendeztetett be. Hogy kénköves víznél vascsöveket egyáltalában nem lehetne használni, annak ellene bizonyít a harkányi, margitszigeti 8 a császárfürdői kénköves fürdő. HaKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IV. KÖTET. nem a Hercules-fürdő e forrásánál a vascsövek csakugyan ellentétben a szakértők véleményeivel, czélszerűeknek nem bizonyultak. De már abban téved a képviselő ur, hogy a költségeket az 1886-dik költségvetés beterjesztésekor tudni lehetett volna. Mert, miután 1885-ben őszfelé — gondolom augustusban — constatáltatott, hogy ugy, a hogy van, nem jó, szükséges volt újra szakértőkkel tanul mányoztatni a dolgot, a mi — értesülésem szerint — a tél folyamán volt csak eszközölhető. Nem áll tehát, hogy szakértők meghallgatása nélkül történt volna a dolog, de nem áll az sem, hogy lehetett volna e költségeket ezen költségvetésbe beállítani, mert alaposan még akkor nem volt képes a ministerium meghatározni, mily módon kell az előállott bajon segíteni. Ez az egyik. A másik — s ez már a megtakarításokra vonatkozik — az, hogy a képviselő ur megrójja a megtakarításokat — tudom, hogy nem mind — s azt mondja, hogy az mulasztás és nem megtakarítás, ha utalványoztatik bizonyos összeg a vasutak jókarban tartására és abból megkímél valamit a minister és hogy az sem megtakarítás, ha előirányoztatik valami anyagszerek beszerzésére és abból takarít meg valamit. Hát, t. ház, az anyagszerek nem a budgetből, hanem a forgó tőkéből szereztetnek be. A mi pedig a jókarban tartást illeti: egy esetben igaza volna a képviselő urnak és ez az, ha be tudná bizonyítani, hogy a vasutak teste ez által romlott. De ha a ministernek sikerült a vasutakat jókarban tartani, ugy hogy czélszerfíbb módozatokat használva, az addig szükségeseknek tartott kiadások egy részét megkímélhette, akkor azt hiszem, ez csakugyan nem vétek az alkotmányosság ellen, hanem határozottan helyes cselekedet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur rámutat arra is, hogy a vasművek és ilyeneknél van megtakarítás. De, t. ház, kérdem, bűn legyen az, ha egy minister meggyőződvén arról, hogy a valamely üzemre jó remény fejében fordítani akart összeg nem felel meg a czélnak, megállítja a haszontalan költekezést? És azt hiszem, megint nem bűn, hanem igen helyes és czélszertí cselekedet. (Igaz ! ügy van! jobbf elöl.) És egyáltalában kérdem a t. háztól, hogyan lehessen költségvetést készíteni, ha egyfelől egy krajczárral túlkölteni nem szabad és másfelől megtakarítani ismét megsértése az alkotmányjognak? (Tetszés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De különben is tisztába kell azzal jönni, hogy mi az, a mi mint túlkiadás helyesen el nem fogadható s tisztába kell jönni azzal, hogy hol van a korlátja annak, hogy semmi esetben túlkiadást tenni nem lehet. (Halljuk! jobbfelöl.) Első sorban emlékeztetem a t. képviselő urakat, hogy a minister a 48-iki törvények szerint nemcsak tetteiért, is