Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-79
79. országos ülés máreiins I2-én, hétfőn. 18S8. 119 honosodott meg ezen szokás, mert a mérleg sokkal kedvezőbb, ha azon összegek, a melyek hatnak a mérlegre, nem állíttatnak be a bndgetbe. De tény, hogy ezen szokás fenáll; tény, hogy azon költségtételek, a melyek a jövő évre szükségeltetnek és már augustus vagy septemberben tudva vannak, nem vétetnek fel a költségvetésbe, nem tárgyaltatnak a pénzügyi bizottság által, nem vitattatnak meg a házban, nem szavaztatnak meg a törvényhozás által, hanem azokat saját szakállára költi el a minister és később beállítja a zárszámadásokba. Ha a budgetjogot komolyan veszszük, ha valójában érvényesíteni akarjuk a ház határozatát, ha reális budgetet akarunk a jövőben : gondoskodjunk arról ÍB, hogy a kormánynak megadassék a lehetőség arra, hogy ezen tételek, melyek eddig az alkotmányos tárgyalást nélkülözték, szintén vétessenek be az alkotmányos tárgyalás keretébe. Ilyen tételek, fájdalom, az 1886-iki zárszámadásokban is előfordulnak. Csak néhányat akarok említeni. Az igazságyügyi tárczában például előfordul az államtitkárhivatali helyiségénekbebutorozásiköltsége, a mely tudva volt már 1885-ben az ősz táján; tehát azon időben, mikor a budget még nem volt befejezve és a mikor még ezen összeget be lehetett volna állítani az 1886-iki budgetbe. Ezt azonban nem tette a minister, hanem egyszerűen átengedte a zárszámadásokba. így van ez más tételeknél is, a melyek magukban helyesek. Felemlíthetem itt például a Rómában tartott börtönügyi eongressus költségeit. Ezen költségeket én helyeslem, de csak arra akarok utalni, hogy ezen eongressus 1885. •őszén tartatott s a költségeket az év elején lehetett tudni s így be lehetett volna azokat az 1886-iki költségvetésbe állítani. Ez szintén nem történt meg. Van még egy néhány más tétel is, példa rá az a bizonyos mehádiai tétel. Már az 1885-iki évad közepén tudták, t. ház, hogy azon bizonyos vascsöveket nem lehet használni, legalább ezt állítja a zárszámadási bizottság jelentése, a melyben megbízom, wig illetékesebb felvilágosítást nem kapok. Az 1885-diki évad második felében tehát már tudva volt, hogy azon vascsöveket nem lehet használni, hogy azokat ki kell cserélni s a költségeket még sem irányozták elő az 1886-iki budgetbe, hanem átengedték ezt is a zárszámadásokba. Nem akarom azt mondani, t. ház, hogy ez kényes dolog volt és hogy azért nem akarták ezt a budgettárgyalás alá bocsátani, hanem csak azt állítom, hogy kényelmesebbnek tartották a zárszámadási tárgyalás utján elintézni a kérdést, pedig mivel ez a dolog az év közepén már tudva volt, tehát belehetett volna állítani a budgetbe és alkotmányos tárgyalás alá lehetett volna azt bocsátani, a mi nem történt. Hogy jövőre ilyen eset ne forduljon elő, azt hiszem, a t. ház hozzá fog járulni azon indítványhoz, hogy az ilyen tételek, ha az év második felében tudva vannak, szintén betétessenek a budgetbe, hogy a budget reálissá váljék. Én már a zárszámadási bizottságban kötelességemnek tartottam ezen eszmét megpendíteni és arra nézve orvoslást kérni. A t. ministerelnök ur jelen lévén a bizottságban, elvileg nem is ellenezte ez iránti tervemet. A terv eredetileg az volt, hogy egészen azon időpontig, melyben egy budgettétel a képviselőház részletes budgetvitájánál megállapíttatik, kötelessége legyen az illető ministernek a tételt bejelenteni a háznak és annak megszavazását kérni, ugy, hogy az már a budgetben foglaljon helyet. De ezzel a kéréssel szemben mely a helyes elvnek rideg, de helyes consequentiáját képezi, azt hozta föl a t. ministerelnök ur, hogy ha a napról-napra később felmerülő tételeket be kellene jelenteni és megszavazásukat a háztól kérni, napról-napra változnának a budgettételek, minduntalan új tételeket kellene felvenni és más számításokat tenni; másrészt pedig csaknem idegessé válnék a minister, ha az utolsó perczig mindig budget kérdésekkel lenne elfoglalva. Elismerem, hogy ebben bizonyos gyakorlati nehézségek forognak fenn, különösen, mert a t. minister urak még nem szokták meg, hogy minden költségtételt a budgetben a ház elé kell hozni. De később, ha egyszer elérjük azon boldog időt, midőn ez már szokássá lesz, midőn már az illető minister uraknak vérévé lesz azon tudat, hogy a parlament hozzájárulása nélkül nem szabad költeni: majd akkor ez nem fog nehézséget képezni és akkor talán érvényesülni fog a helyes elvnek teljes végrehajtása. Addig pedig czélszerübbnek tartottam restringálni eredeti tervemet és csakis azt indítványozni, a mit maga a t. ministerelnök ur lehetségesnek, sőt czélszerúnek is ismert el a bizottság tárgyalása alatt. A t. ministerelnök ur tudniillik azt mondta, hogy egészen a ház tárgyalásáig nem lehet azon határidőt tenni, de igenis lehet tenni a budgetnek e házban leendő beterjesztéséig és azon költségtételeket, melyek ezen időpontig felmerülnek, bátran fel lehet venni a költségvetésbe, hogy a pénzügyi bizottságban tárgyaltassanak és annak jelentése alapján kerüljenek a ház elé. Én kész örömmel hozzájárultam a t. ministerelnök urnak ezen köszönetreméltó concessiójához és meg vagyok győződve, hogy ugy ő, mint a t. többség nem fogja nézni, hogy egy általa is helyeselt elvre nézve honnan indult ki a határozati javaslat, hanem magát az elvet, tudniillik a budgetjog reálisabbá tételét, a budget lelkiismeretes tiszteletben tartását helyeseívén, hozzá fog járulni a t. többség is azon határozati javaslathoz, melynek elvét és lényegét már maga a ministerelnök ur is helyeselte. Ezen czél elérése végett, melyben, remélem,
