Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

ilg 79. országos ülés márezins 12-én, hétfőn. Í888, mennyiben elhányagolását jelentik azoknak az állami feladatoknak és intézményeknek, melyeket a törvényhozás a budget keretében megállapított, (Helyeslés túlfelől.) Ha például látjuk, hogy megtakarítás történt a kőutaknál, a vasutak fenntartásánál, a vasúti anyagok beszerzésénél, a vasműveknél, a fémbányáknál és kohászatnál, szóval minden producáló állami üzemnél: ezek nem valóságos megtakarítások, hanem igazi mulasztások, mert nem teljesítette az illető minisier azt a feladatot, melyet a törvényhozás a budget keretén belül reá ruházott, hanem e helyett a fukarkodásnak egy nem egészen megengedhető neméből inkább megkárosította az államot. Különösen a kőutaknál, a pályák fenntartásánál, általában pedig a már létező intézeteknek jókarban és az állami üzemnek folyamatban tartásánál az üzem folytathatása, az építmények fentartásának rovására eszközölni megtakarításokat nem valami dicsérendő és nem is helyeselhető eljárás, (Ugy van! balfelöl.) De, t. képviselőház, még azon esekélyebb mérvű megtakarításokról, melyek valóságos gazdasági jelentőséggel birnak, még ezekről nem lehet mondani, hogy ama túlkiadásokat mentik, melyeket a kormány más czímek alatt tett. Ha egyes ezímek alatt képes a kormány megtakarításokat eszközölni, ám tegye, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy más kiadási tételeknél túlléphesse az engedélyezett hitelt. Ez két különböző dolog, melyeket meg kell egymástól különböztetni, úgy, hogy azon 10.742,000 frtot, mely az igazi túlkiadásokat tette, nem szabad devalválni és menteni az által, hogy van néhány megtakarításunk is. T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy az a kép, melyet az 1880. évi zárszámadás nekünk nyújtott, nem naayon megnyugtató, nem nagyon kielégítő és én értem, hogy Boda Vilmos t. képviselőtársam a maga szempontjából a rideg eonsequentiát ugy vonja le abból, hogy elvtársai nevében kijelenti, hogy ilyen viszonyokkal szemben, a zárszámadásnak ilyen eredményével és ilyen adataival szemben nem hajandló a t. kormánynak a felmentvényt megadni. T. képviselőház! Egyrészt nem is volt szokása a ház ezen oldalának a felmentvényt a kormánynyal szemben megtagadni, másrészt pedig azt is el kell ismernem, hogy ezen némileg szomorú eredmények daczára az 1886. évi kezelésben a költségvetési előirányzat megtartása irányában bizonyos haladás, bizonyos komoly törekvés észlelhető. Azt sem lehet tagadni, hogy a képviselőháznak azon határozata, a melyet előbb említettem és a mely az 1886. évi május 24-én hozatott, csakis az év második felében érvényesülhetett, (Ugyvan!) Ez tehát teljes beszámítás és egészen szigorú eritica alá az'1886-ik évre nézve jiem eshetik. Igaz, azt lehet mondani, hogy nem volt j szükség erre a határozatra. (Ugyvan! balfeUl.) Egy kormány, a mely kötelességét ismeri és azt lelkiismeretesen is akarja teljesíteni, ezen határozat és ezen intés nélkül is tudja, hogy mit kell tennie, ugy hogy az előbbi években is, de minden esetre az J886-ik év egész folyama alatt a budgetjog tiszteletben tartásának azon szigorú elvéhez kellett volna ragaszkodnia, melyet a ház eme határozatban kikötött. De, t. ház, csak májusban hozatott ezen határozat s igy a kormányt az formaliter csakis ezen időtől fogva kötelezte in concreto,mert—és egyáltalában csak 1886-ban lett a pénzügyi helyzet egész komolysága a t. többség előtt ismerős — csak azon időtől fogva volt a t többség áthatva attól a meggyőződéstől, hogy ugy, a mint eddig folytatták a gazdálkodást, tovább nem szabad folytatni. E szerint azt hiszem, t. ház., hogy az 1886 évi kezelés megbirálásánál némi enyhítő körülményt is kell megengedni. Ezt a felmentvényt tehát az idén méltányosan nem lehet megtagadni, de egészen másképen fogunk állani az 1887- évi és a későbbi évek eredményeivel szemben. Itt már a kormány a helyzet teljes komolyságának teljes tudatában cselekedett; itt már teljesen érvényesülhetett a képviselőháznak hozott határozata, ugy hogy ha —'a mit nem kívánok feltenni és a mitől Isten mentsen — a jövő évben hasonló képet nyújtana a zárszámadás, mint ma : akkor kénytelennek volnánk mi is megtagadni a kormánytól a felmentvényt. (Helyeslés halfelől.) T. képviselőház! Ha ezt ma nem teszszük is, mégis kötelességünknek tartjuk arról gondoskodni, hogy a háznak általam előbb említett határozata jövőben a kormány részéről megtartassák és hogy szüntettessék meg az a szokás, mely eddig a költségvetési előirányzat összeállításánál dívott és igen kellemetlen consequentiáni vezetett. Ez a szokás pedig az, hogy az év közepén állíttatik össze az egyes ministeriumokban az illető tárczák költségvetése, ekkor terjesztetik az a pénzügyministerhez, ekkor tárgyaltatik a ministertanácsban és ekkor jut az a ház utján a pénzügyi bizottsághoz. A mit az év közepén, mondjuk, Julius havában az illető tárczaminister bevett a budgetjébe, mint költségtételt, az benne van; de a miről neki akkor még tudomása nem volt, a mit ő eredetileg nem vehetett föl költségvetésébe, az egészen kimarad onnan s az alkotmányos tárgyalás alá egyáltalában nem jut, hanem csak később két év múlva szerepel a zárszámadásokban, mint túlkiadás. Meg vagyok győződve, hogy ezen tényleges szokás és gyakorlat, a melyet tagadni nem tehet, nem onnan ered, mintha az olyan kényes természetű tételek, a melyeket a budgettárgyalás alá nem akarnak bocsátani, könnyebben csúsznak át a zárszámadási bizottságban. Azt sem akarom feltenni, hogy azért