Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-79
79. országos ülés márezins 12-én, liétfőn. 1888. Jjg elbírtak ezen rovatok, melyeknek mind a két al- l katrészük, tudniillik ugy a személyes járandósá- I gok, mint a dologi szükségletek állandóan vannak kiutalványozva: minélfogva az előirányzott tetemes megtakarítás egész összegében való eszközlésének már lehetősége is ki volt zárva." Hasonló eset fordul elő az igazságú gyministeriumnak zárszámadásánál, a hol a királyi törvényszékek és járásbíróságok hivatali és irodai költségeinél a tetemes túlkiadás azzal indokoltatik, hogy 1885-ben 900,000 frt előirányzat mellett 260,592 frt 59 kr., 1886-ban 960,000 frt előirányzat mellett 82,897 frt 25 kr. túlkiadás fordult elő s ha ezen utóbbi összeghez hozzáadjuk azon 60,000 frtot, a melyiyel 1886-ra több irányoztatott elő, akkor is az eredmény 142,897 frt 23 kr., vagyis 117,695 frt 34 krral kedvezőbb az 1885-iki zárszámadási eredményhez képest. Itt is tehát egyedüli indokolásul az hozatik föl, hogy a korábbi évben az eredmény még kedvezőtlenebb volt. Áttérve beszédem elején említett azon másik tételre, hogy vájjon a költségvetésben megszavazott hitel nem lépetett-e túl a kormány által, itt szinte hivatkozhatom a zárszámadási bizottság jelentésére, mely szerint 2.800,000 és egy néhány forinttal túlkiadás fordul elő. T. képviselőház! Alkotmányjogi szempontból nem engedhető meg az, hogy a kormány csak egy krajczárral is túllépje azt a költségelőirányzatot, melyet neki a képviselőház megszavazott és nem tűrhető az el, hogy a kormány előirányzat nélküli kiadásokat teljesítsen és túlkiadásokat tegyen, a nélkül, hogy arra előzetesen a ház beleegyezését kikérje. Én elismerem, t. ház, azt, hogy a zárszámadási bizottság meglehetős ügyesen csoportosította azon indokokat, a melyeket e túlkiadás megindokolására szükségeseknek látott. Azonban bármennyire elismerem is ezt, mégis szükségesnek tartom tiltakozni az indokolásnak azon része ellen, amelyet indokolásnak egyáltalában el nem ismerhetek. S ez az, midőn összehasonlítást tesz korábbi évek túlkiadásaival, nevezetesen felemlíti, hogy 1884-ben 8.520,000 frt volt a túlkiadás; 1885-ben 12.000,646 frt; 1886-ban 2.882,000 frt. Ez oly indok, melyet elfogadni egyáltalában nem tudok; mert azzal indokolni valamit, hogy az állapotok már rosszabbak is voltak, nézetem szerint, elfogadható indokként nem szerepelhet. Miután ezek szerint kétségtelen tény az, hogy a költségvetés, legalább nézetem szerint, nem kellő komolysággal készíttetett, miután továbbá kétségtelen tény az, hogy az 1886. évben is hiteltúllépések történtek, ezek alapján ugy elvtársaim, mint a magam nevében van szerencsém egy határozati javaslatot beterjeszteni s azt bátor vagyok a t. háznak elfogaj dásra ajánlani. A határozati javaslat a következő ' (olvassa): Határozati javaslat. Tekintettel azon, a zárszámadások által igazolt körülményre, hogy a kormány által az 1886. évre benyújtott költség-előirányzattal szemben az eredmény 13.160,122 frt 707* krral kedvezőtlenebb ; tekintve továbbá, hogy a kormány több alkalommal tett határozott ígérete daczára az 1886-ik évben is 2.882,000 frttal átlépte a megszavazott hitelt, miután ezen adatok kétségtelenül annak bizonyítékául szolgálnak, hogy egyfelől a kormány költségelőirányzatai nem a megfelelő komolysággal és megbízhatósággal készülnek, másrészről pedig igazolják, hogy a kormány a törvényhozás budget jogának figyelmen kivül hagyásával tetemes összegeket előleges felhatalmazás kikérése nélkül ad ki: indítványozzuk, hogy mondja ki a képviselőház, miszerint az 1886-iki zárszámadások szerint az azon évben előfordult túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és kevesebb bevételek jóvá nem hagyatnak és ezekre, valamint az ott részletezett összes eredményre nézve a ministeriumnak a törvényszerű felmentés meg nem adatik. Boda Vilmos, Majthényi Ádám, Szederkényi Nándor, dr. Matkovich Tivadar, b. Jeszenszky Sándor, Madarász József, Meszlényi Lajos, Petrich Ferencz, Irányi Dániel, Dobay Antal. (Helyeslés szélső balfélöl.) Balogh Géza jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf! T. ház! Én egészséges állami életet, az állami élet felvirágzását és megszilárdulását lehetetlennek tartom rendezett államháztartás nélkül. Az államháztartás rendezésének eíutasíthatlan feltétele pedig az, hogy a költségvetés nemcsak lelkiismeretesen irányoztassék elő, hanem lelkiismeretesen tartassék is be. Ez utóbbi pont pedig sebző pontja államháztartá sunknak. Fájdalom, az utolsó 10—15 év szintén igazolja, hogy az előirányzat, mely ugy sem nagyon lélekemelő és biztató, mégis csak önámítás volt, mégis rendesen megczáfoltatott, sőt meghazudtoltatott a zárszámadások által. A deficit, a mely rendesen — mert fájdalom, deficites állam vagyunk — az előirányzatban némileg szerény tétellel szerepelt, majd két évvel később a zárszámadásokban rendesen meg lett duplázva, sőt meg lett triplázva. Ez az a sajnos és aggasztó viszony, melyekben nálunk a budget a zárszámadással áll. Ennek természetesen az volt a folyománya, hogy pénzügyeink mindinkább komolyabbakká, sőt veszélyesekké váltak, ugy, hogy végül 1886-ban maga a kormány és az őt támogató többség is belátta, hogy igy már nem lehet folytatni a gazdálkodást, hanem komolyabban kell venni az előirányzatot és azt be is kell tartani. Midőn az 1885-iki zárszámadást tárgyaltuk, a kormányt támogató többség 15*
