Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-79
114 79. orsiágftä Slés márezi»s 12-én, hétfőn. 1888 ügyi tárczánál 308,000 fit és a honvédelmi tárczánál 112,000 frt. Ellenben igen jelentékeny, együttvéve 37* milliót meghaladó megtakarítás éretett el a pénzügyi, közmunka és közlekedési s a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi tárczák kezelésénél. Legnagyobb megtakarítás a közmunka- és közlekedési tárcza rendes kezelésénél éretett el, hol ez 2.084,000 frtot tett. A pénzügyi tárczánál 1.446,000 frt, a földművelés- ipar- és kereskedelemügyi tárczánál pedig 149,000 frt volt a tiszta megtakarítás. Áz átmeneti kezelésnél a tiszta túlkiadás i.358,000 frtot tesz s ebből 684,000frt a szorosan vett átmeneti kiadásokra és 674,000 frt a beruházásokra esik. Az előadottakból kitűnik, hogy bár az 1886. évi kezelésnél is fordultak elő túlkiadások, de ezek nagyrészt az elért megtakarítások által ellensúly oztatnak, úgyannyira, hogy a tárczaszertí kiadásoknál már az 1886. évben jelentékeny megtakarítás éretett el és csak a határvámjövedelem visszamaradása, az államadósságok kamatszükségletének az agio emelkedése folytán beállott növekedése s végre a kamatgarantiát élvező vasutak nagyobb szükséglete változtatta az eredményt kedvezőtlenné. A javulás azonban igy is constatálható. Nem akarom én, t. ház, azt állítani, hogy akár a szükségletek megfelelő előirányzása, akár a hitelek pontos betartása tekintetében elértük volna már azt a határt, melyen túlmenni nem lehet; sőt készségesen beismerem azt, hogy mindkét irányban van még tenni és kívánni való. De másrészről nem hallgathatom el azt sem, hogy azok a nagy túlkiadások, melyek oly erős mértékben hívták ki a törvényhozás eriticáját s mindenesetre államháztartásunk egyensúlyának megzavarását is előmozdították, az 1886. évi kezelésnél sokkal ritkábban és kisebb összegekben fordulnak elő. (Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) Ezen állításom igazolására legyen szabad felemlítenem azt, hogy mig a nettó túlkiadások összege 1884-ben 8.502,000 forint, 1885-ben 12.646,000 forintra emelkedett, addig 1886-ban 2.882,000 forintra szállott alá. (Tetszés a jobboldalon.) De nemcsak a tiszta túlkiadás összegének apadása, hanem az egyes túlkiadások beható megvizsgálása is arról győzött meg engem s arról győzte meg a bizottságot, hogy a hitelek pontos betartása tekintetében az előző évek állapotával szemben lényeges javulás mutatkozik. Azt hiszem, nem szükséges bővebben bizonyítgatnom azt, hogy ezen javulás a kormány ama komoly törekvésére vezethető vissza, hogy a költségvetést betartani és hiteltállépésektől tartózkodni igyekszik. És épen ezért remélhető, hogy már a JÖTŐ évben, midőn a hitelek pontos betartása ezéljából tett törvényhozási és administrativ intézkedések teljes mértékben fogják érvényesíteni befolyásukat a zárszámadás eredményeinek alakulására, a még észlelt bajok is meg fognak szűnni. T. ház! Ezekben voltam bátor az 1886. évi államháztartás eredményeit jellemezni. Most még csak annak felemlítésére szorítkozom, hogy a zárszámadási bizottság megvizsgálta a zárszámadásokat és a költségvetési törvénynyel szemben felmerült összes eltéréseket indokoltaknak találta és beterjesztett jelentésében a zárszámadási eredmények jóváhagyását s a felmentés megadását hozta javaslatba. Kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság jelentését a kapcsolatos határozati javaslattal együtt elfogadni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Boda Vilmos í T. képviselőház! Nem szándékozom a zárszámadások egyes tételeinek birálgatásába bocsátkozni, nem pedig azért, mert az már megtörtént a zárszámadási bizottságban s ennek működése a nyilvánosság elé került. Szándékom csupán azon alaptételeket fejtegetni, melyek nézetem szerint szükségesek arra, hogy benyújtandó határozati javaslatomat indokoljam. Ezek pedig a következők. (Halljuk!) A költség-előirányzat illő komolysággal és a tényleges szükséglet figyelembe vételével készült-e ; és másodszor a kormány a ház budgetjogát tiszteletben tartva, nem lépte-e túl a megszavazott hitelt? Mind a két kérdésre nézve megtaláljuk a feleletet magában a zárszámadási bizottság jelentésében. Már mint a t. előadó ur is beve/.ető beszédjében említeni szives volt, a tényleges eredmény az előirányzatot 13 millió 160 ezer és egy néhány írttal lépi túl. Ez oly tekintélyes összeg, mely alig enged következtetést vonni arra, hogy az előirányzat kellő komolysággal készíttetett. De egyenes és nyilt beismerését találom én ezen körülménynek magában a zárszámadási bizottság jelentésében, melyből néhány pontot, mint már előbb említem, tisztán azért, hogy határozati javaslatomat indokoljam, szükségesnek tartok a t, ház előtt felemlíteni. (Halljuk!) Ez előfordul a tanintézetek rovatánál, a József-műegyetemnél, a hol a minister ur a tűikiadások indokolására a következőket hozza fel (olvassa) : „Ezen túlkiadást s egyszersmind az alább következő 9. és 10-ik rovat alatti gymnasimnok és reáliskoláknál mutatkozó túlkiadásokat is a minister ur az általa már ismételten hangsúlyozott azon körülményuyel véli teljesen indokolhatni, hogy mind a három rovatnál nagyobb remélhető megtakarítás vétetett számításba és az előirányzott tényleges szükségletből levonásba, mint a minőt
